Koszorúér (bypass) műtét

Súlyos fokú koszorúér szűkületek esetén a szívizom nem kap megfelelő mennyiségű vért, csökken a tápanyag és oxigén ellátása. Amennyiben hirtelen jön létre az oxigénhiányos állapot, szívinfarktus alakulhat ki. Az orvoslás célja a koszorúér szűkületek esetén a szívizom vérellátásának helyreállítása, melynek módszere lehet kardiológiai (sztent behelyezése szívkatéteres beavatkozással), vagy szívsebészeti megoldás: a koszorúér bypass műtét. A két módszer egymást kiegészítve alkotja az optimális vérkeringés helyreállítását, mindig a kardiológus és a szívsebész közös döntése, hogy az adott beteg hosszú távú gyógyulását mely módszer szolgálja a legjobban.

A koszorúér műtét célja, hogy a szűkületeket áthidaljuk, melyhez a test egyéb helyeiről nyerünk ereket. Leggyakrabban a mellkas belső felszínén futó artériát, és a lábszárból nyert vénát használjuk. A koszorúér műtét során kétféle technika alkalmazható: a klasszikus módszer szerint a szívet megállítjuk és álló szíven készítjük el az áthidalásokat, míg az úgynevezett szívmotor nélküli (off-pump) technika esetén a szívet nem állítjuk meg, az áthidalásokat dobogó szíven készítjük el. A megfelelő technika kiválasztása a szívsebész döntése, mely során mérlegeli, hogy a beteg melyik módszerrel részesül a számára legmegfelelőbb ellátásban.

Aortabillentyű műtét

Az aortabillentyű a szív bal kamrája és a főverőér között helyezkedik el, funkciója, hogy biztosítja a vér egyirányú áramlását, vagyis meggátolja, hogy a szív ellazulásakor abba a vér visszafolyjon.

Aortabillentyű szűkület: Az aortabillentyű szűkülete esetén a szívnek a szűkült billentyűn kell átpumpálni a vért, mely a szívizomzat számára jelentős plusz terheléssel jár, annak következményes megvastagodását eredményezi, mely hosszú fennállás esetén a szívizomzat “kifáradásához”, elégtelen működéséhez vezethet.

Aortabillentyű elégtelenség: Az aortabillentyű elégtelensége esetén a billentyű nem zár megfelelően, így a szív felé is áramlik a vér a főverőérből, mely jelentős térfogat terhelést okoz a szívnek. Kezdetben a szívizomzat megvastagszik, hogy a fokozott terheléssel szemben is megfelelően tudjon dolgozni, azonban hosszú távon a szív kimerül, kitágul, és ez az állapot is a szív elégtelen működéséhez vezethet.

Az aortabillentyű műtét esetén a szívet megállítjuk és a degenerálódott, elmeszesedett vagy elégtelenül működő billentyűt eltávolítjuk, helyére műbillentyűt ültetünk be. Bizonyos esetekben a billentyű megtartható, megfelelő technikával javítható, ebben az esetben billentyű plasztikáról beszélünk, mely aortabillentyű betegség esetén ritkán alkalmazható.

Műbillentyű típusok

A. Biológiai műbillentyű: Természetes (állati) szövetből készül, így a vérkeringésbe ültetve jóval kevésbé képez vérrögképződésre hajlamosító felszínt.

Előnye: Nem szükséges mellette K-vitamin antagonista véralvadásgátló gyógyszert szedni, így annak nem kívánt mellékhatásai elkerülhetőek. Degeneráció esetén típustól függően katéteres úton újabb műbillentyű ültethető be, így egy esetleges ismételt szívműtét elkerülhető lehet.
Hátránya: Természetes mivoltából eredően degenerálódik, idővel elmeszesedik, ismételten szűkület alakulhat ki rajta. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően azonban egyre hosszabb élettartamú biológiai műbillentyűk jelennek meg a piacon. Az egyes gyártók 10-15 évre teszik a biológiai billentyűk átlag élettartamát.

B. Mechanikus műbillentyű: Gyári úton előállított, általában pirolit-karbon ötvözetből készül, így nem degenerálódik, megfelelően beállított és kontrollált antikoaguláció mellett életre szóló megoldást biztosít.

Előnye: Megfelelően alkalmazott K-vitamin antagonista véralvadásgátló (például Syncumar, Warfarin, Marfarin) mellett élettartama “korlátlan”, vagyis a billentyű nem használódik el, így várhatóan nem szükséges újabb szívműtét vagy egyéb beavatkozás.
Hátránya: Élethosszig tartó K-vitamin anagonistával történő véralvadásgátló kezelés szükséges mellette, mivel a műbillentyű mesterséges ötvözet lévén hajlamosít a vérrög képződésre, mely okozhat például sztrókot, vagy meggátolhatja a műbillentyű optimális működését, ezzel akut keringési elégtelenséget is okozhat. A véralvadásgátlók alkalmazása fokozott odafigyelést igényel az étkezést illetően, illetve fokozott kockázatot jelent sérülések esetén. Hatásának (INR) ellenőrzésére havonta egyszer vérvétel szükséges, illetve gyakrabban, amennyiben a szintje nem megfelelő és a dózis változtatása szükséges. Nem megfelelően beállított véralvadásgátlás esetén nem csak vérrögök alakulhatnak ki, hanem vérzések is jelentkezhetnek a szervezetben, így például az agyban, gyomorban. Megfelelően beállított terápia mellett a műbillentyű trombózis esélye minimális. Mechanikus aorta műbillentyű esetén a véralvadásgátló szintje (INR) 2.0-és 3.0 között optimális.

Mitrális billentyű műtét

A mitrális (kéthegyű) billentyű a szív bal pitvara és bal kamrája között helyezkedik el, funkciója, hogy a szív összehúzódásakor meggátolja, hogy a vér a bal pitvarba és onnan a tüdő (kisvérkör) irányába áramoljon.

Mitrális billentyű szűkület: A mitrális billentyű szűkülete a fejlett országokban egyre csökkenő előfordulású kórkép, mely leggyakrabban az antibiotikumok széleskörű elterjedése előtt Streptococcus fertőzést követően alakult ki. Ebben az esetben a szűkült billentyűn a vér átáramlása a bal kamrába nehezített, így a szervezetbe is kevesebb vér jut. Mivel a vér nehezebben, lassabban jut át a szűkült billentyűn, ezért a vér egy része felgyűlik a bal pitvarban, ott megemeli a nyomást és kitágítja a pitvart (mely ritmuszavarhoz vezethet), majd idővel következményesen megemelkedik a nyomás a tüdő keringésében is, mely a jobb szívfél plusz terhelését is okozhatja.

Mitrális billentyű elégtelenség (regurgitáció): A mitrális billentyű elégtelensége esetén a billentyű záródása nem tökéletes, így a szív összehúzódása során a vér nem csak a főverőérbe, hanem a bal pitvarba, onnan pedig a kisvérkörbe is áramlik, ezzel a kisvérköri vérnyomás emelkedést, majd a jobb szívfél többlet terhelését okozza, végeredményben szívelégtelenséghez vezethet.

Mitrális billentyű műtét esetén a szívet megállítjuk és a degenerálódott, elmeszesedett vagy elégtelenül működő billentyűt eltávolítjuk, helyére műbillentyűt ültetünk be. Bizonyos esetekben a billentyű megtartható, megfelelő technikával javítható, ezekben az esetekben billentyű plasztikáról beszélünk. Mitrális billentyű esetén a plasztika gyakrabban kivitelezhető, mint aortabillentyű esetén. Amennyiben a műtét közbeni ultrahang vizsgálat alapján a plasztika nem hatékony, úgy műbillentyűt ültetünk be.

Műbillentyű típusok

A. Biológiai műbillentyű: Természetes (állati) szövetből készül, így a vérkeringésbe ültetve jóval kevésbé képez vérrögképződésre hajlamosító felszínt.

Előnye: Nem szükséges mellette K-vitamin antagonista véralvadásgátló gyógyszert szedni, így annak nem kívánt mellékhatásai elkerülhetőek.
Hátránya: Természetes mivoltából eredően degenerálódik, idővel elmeszesedik, ismételten szűkület alakulhat ki rajta. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre hosszabb élettartamú biológiai műbillentyűk jelennek meg a piacon. Az egyes gyártók 10-15 évre teszik a biológiai műbillentyűk átlag élettartamát. A mitrális műbillentyű esetén az ismételt katéteres billentyű beültetés még nem rutin beavatkozás, így újabb szívműtét szükséges

Előnye: Megfelelően alkalmazott K-vitamin antagonista véralvadásgátló (például Syncumar, Marfarin, Warfarin) mellett élettartama “korlátlan”, vagyis a billentyű nem használódik el, így várhatóan nem szükséges újabb szívműtét vagy egyéb beavatkozás.
Hátránya: Élethosszig tartó K-vitamin anagonistával történő véralvadásgátló kezelés szükséges mellette, mivel a műbillentyű mesterséges ötvözet lévén hajlamosít a vérrög képződésre, mely okozhat például sztrókot, vagy meggátolhatja a műbillentyű optimális működését, ezzel akut keringési elégtelenséget is kialakíthat. A véralvadásgátlók alkalmazása fokozott odafigyelést igényel az étkezést illetően, illetve fokozott kockázatot jelent sérülések esetén. Hatásának ellenőrzésére havonta egyszer vérvétel szükséges (INR mérés), illetve gyakrabban, amennyiben a szintje nem megfelelő és a dózis változtatása szükséges. Nem megfelelően beállított véralvadásgátlás esetén nem csak vérrögök alakulhatnak ki, hanem vérzések is jelentkezhetnek a szervezetben, így például az agyban, gyomorban. Megfelelően beállított terápia mellett a műbillentyű trombózis esélye minimális. Mechanikus mitrális műbillentyű esetén a véralvadásgátló szintje (INR) 2.5-és 3.5 között optimális.

Trikuszpidális billentyű műtét

A trikuszpidális vagy háromhegyű billentyű a jobb szívfélben, a jobb kamra és jobb pitvar között helyezkedik el, funkciója, hogy meggátolja a vér jobb pitvarba történő visszaáramlását a szív összehúzódása során. Leggyakrabban a billentyű elégtelensége (regurgitáció) fordul elő, mely önmagában ritkán jelentkezik, általában egyéb billentyű betegségek következményeiként jelenik meg.

A trikuszpidális billentyű elégtelensége során az egyéb szívbillentyű műtét mellett ezen a billentyűn plasztikát végzünk, a billentyűt kicserélni műbillentyűre extrém ritkán szükséges, például fertőzés okozta megbetegedése esetén.