Szívtranszplantációról
A szívátültetés (szívtranszplantáció), a tudomány jelen álláspontja szerint, a végstádiumú szívelégtelenség kezelésének leghatékonyabb és legjobb túlélést biztosító kezelési stratégiája. A szívtranszplantáció egy olyan operáció, melynek során a súlyosan beteg szívet, új egészséges donor szívre cserélik. A donor szívet egy olyan – szakértői bizottság által – agyhalottnak nyilvánított egyénből veszik ki, akit előzetesen transzplantációra alkalmasnak ítéltek. A szívtranszplantáció célja, hogy egy olyan szívet biztosítson a jelöltnek, amely a műtét után jobb minőségű életre ad lehetőséget az egyén számára.
A szívtranszplantációt abban az esetben alkalmazzák, amikor a szívbetegség kezelésében egyéb kezelési formák már nem hatékonyak, és az állapot végstádiumú szívelégtelenséghez vezet. Végstádiumú szívelégtelenségről akkor beszélhetünk, amikor a szív teljesítőképessége olyan mértékben lecsökken, hogy minimális terhelés vagy nyugalmi állapot mellett képes csak a keringést fenntartani. Ehhez az esetek egy részében folyamatos keringéstámogató gyógyszereket kell alkalmazni. A szívbetegség előrehaladtával a beteg egyre gyakrabban kerül kórházba kardiális dekompenzáció, rosszullétek miatt. Amennyiben a szívelégtelenség – maximális gyógyszeres kezelés mellett sem stabilizálható, mechanikus keringéstámogató eszköz (műszív) beültetésére lehet szükség.
Felnőtteknél a következő állapotok okozhatnak szívelégtelenséget:
- cardiomyopathia, mely a szívizom kóros elvékonyodása (dilatatív) vagy kóros megvastagodása (hipertrófiás) következtében alakul ki.
- szívbillentyű betegség
- congenitalis(veleszületett) szívbetegség
- szívkoszorúér betegség
- korábbi szívtranszplantáció kapcsán kialakult krónikus kilökődés (rejekció) miatt vagy egyéb más okból
A szívtranszplantáció azonban nem mindenki számára megoldás, bizonyos tényezők jelenlétében előfordul, hogy egy beteg nem alkalmas erre a műtétre. Azok számára, akik nem kaphatnak új szívet, megoldást jelenhet a műszív, az úgynevezett VAD (ventricular assist device), amely egy beültethető, mechanikus keringéstámogató rendszer.
A SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ 3 ALAPIGAZSÁGA
- A szívtranszplantáció nem „csak egy operáció”, amely után minden megy a régi kerékvágásban. A műtétet megelőzően és utána kezelések és vizsgálatok sorát jelenti, egyfajta új életmódot.
- Nagyon sok múlik a szívátültetett személyen és családján, a transzplantáció ugyanis számukra nem ott fejeződik be, amikor a mellkast bezárják, hanem ott kezdődik! Szoros együttműködésre van szükség a beteg részéről az orvosi teammel és a kezelőszemélyzettel, hogy új szívét egészségben megőrizze. Az, hogy mennyi ideig működik a beültetett szív, sok mindentől függ – néhány tényezőre van ráhatásunk, néhányra nincs, viszont a felesleges kockázatvállalást a minimálisra kell csökkenteni, s ezt a szabályok betartásával lehet megvalósítani.
- A szívtranszplantáció egy partneri kapcsolat a transzplantált és a gondozó centrum között, annak érdekében, hogy az új szívvel élő személy egészségét hosszú távon megőrizzék.
KIK PROFITÁLHATNAK LEGTÖBBET A SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓBÓL?
- Azok a betegek, akiknek szíve olyan állapotban van, amelyen más kezelés már nem javíthat.
- Azok, akik összességében elég élettani és mentális tartalékkal rendelkeznek az igen megterhelő műtéthez, a műtét utáni korai időszakhoz, valamint az új életmóddal járó változtatásokhoz.
- Azok a személyek,akik nem dohányoznak, és nem fogyasztanak alkoholt vagy drogokat.
- Azok, akik képesek együttműködni azzal a terápiával, amelyet a transzplantációs team határoz meg.
- Akik képesek érzelmileg jól kezelni a donorszívre való várakozást.
- Akik támogató családi és baráti hálóval rendelkeznek, mert ők segítenek túljutni ezen a sokszor stresszel teli időszakon.
A SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ TÖRTÉNETE
Az első szívtranszplantációt a világon Christan Barnard végezte 1967. december 3-án Fokvárosban, a Groote Schuur kórházban. A műtét alanya, Louis Washkansky volt, a műtét után összesen 18 napot élt, ekkor tüdőgyulladásban elhunyt. A donor Denise Darvallvolt, aki nem sokkal előtte sérült meg súlyosan egy autóbalesetben. Európában elsőként Christian Cabrol végzett szívátültetést, Párizsban 1968. április 24-én.
Magyarországon a Szívtranszplantációs program 1992. január 3-án indult, amikor Prof. Dr. Szabó Zoltán elvégezte az első magyarországi szívátültetést a Városmajorban.„ A 29 éves Schwartz Sándornál elvégzett sikeres szívátültetés egy szigorú alapossággal felépített felkészülési munka megkoronázása volt, mely egyben megalapozta a hazai szívtranszplantációs program rendszerszintű kiépülésének lehetőségét” (idézet a Városmajori Klinika Első 100 éve című kiadványból).
Klinikánk szívtranszplantációs programja nagy médiaérdeklődéssel övezett tájékoztatóval ünnepelte 25. évfordulóját 2017. január 3-án . Az esemény egyik szónoka Schwartz Sándor volt.
Az évfordulóig összesen 412 szívátültetés történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika falai között. Az elmúlt években transzplantációs beavatkozásaink száma évi 50 körül mozog – ezzel Európában a 2-3. legnagyobb szívátültetési központnak számítunk, világviszonylatban pedig az első 10 centrum között vagyunk.