A János Szanatórium
A Városmajor utcai épület 1912-ben épült; a János Szanatórium első igazgatója Dr. Simaházi Totth Gedeon volt. A „Sváb-hegy oldalán megnyitott előkelő szanatórium” a legmodernebb felszereléssel és 40 ággyal rendelkezett.
A sebészeti osztály részére három nagy műtő, műtői kezelő, altató és sterilizáló helyiségek álltak rendelkezésre. Ezek a nagy sebészetre, a nőgyógyászatra és az operatív mellékszakok mindegyikére (orr-, gége-, szem-, fül-, száj-, urológiai- és ortopéd-sebészeti, valamint a modern plasztikai és korrekciós műtétek minden vállfajára) a technika legmodernebb vívmányaival voltak felszerelve. A szülészeti osztály szigorú sterilitása országszerte elismert volt. A belgyógyászati osztályra mind megfigyelésre és kivizsgálásra, mind gyógykezelésre vettek fel betegeket. A szívdiagnosztikai egyik legértékesebb segédeszköze már abban az időben is az elektrokardiográfia volt. A tudományos szakkörökben elismert Boulitte-rendszerű, húros, galvanométeres elektrokardiográf ekkor még Magyarországon egyedül ebben a szanatóriumban volt megtalálható. Kezelték itt Babits Mihályt, Ady Endrét, később Jávor Pált, Urai Tivadart.
Egy antikváriumban találtunk rá a János Szanatórium 1937-es bemutatkozó prospektusára. A fotók és a leírások rendkívül érzékletesen mutatják be a nívós intézmény korabeli szolgáltatásait, belső tereit, épületét és csodálatos környezetét. Az utolsó oldalakon látható hirdetések a mai olvasó számára is érdekesek.
A kezdőoldalra kattintva végiglapozhatja a teljes prospektust.
E számunkra egyedülálló értéket jelentő kiadvány „megtalálásáért” köszönetet mondunk Molnár Tibor úrnak, a KÖZTI Zrt. vezető építész tervezőjének.
A II. világháború zivatara minden szörnyűségével végigsöpört a jó nevű intézményen is. Az államosítás után a János Kórházhoz csatolva a Fővárosi Tanács Budai Közkórháza kapott itt helyet 160 ággyal. 1951-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Sebésztovábbképző Klinikája lett (140 ágy) a háborús készülődés jegyében felfokozott sebészképzés igényeinek megfelelően. 1957. március 15-től IV. sz. Sebészeti Klinika lett az intézet neve. 1957-től folyik oktatás a klinikán.
A klinika kísérleti laboratóriumában és műtőjében dolgozták ki Magyarországon először a szívkatéteres vizsgálatot. 1956 előtt kísérleti szívbillentyű beültetéseket és kísérleti műanyag érbeültetéseket végeztek. Az első magyar szívmotor használata is a klinikához kötődik. A kísérleti beavatkozások elvégzése lehetővé tette az orvosok számára tudományos fokozat megszerzését is.
A szívsebészeti műtétek 1952-ben kezdődtek el, teljes kibontakozásuk 1957-ben indult meg. Az első hazai szívmotoros műtét itt történt. A veleszületett és szerzett vitiumok műtéti gyógykezelése ma már a klinika rutinmunkájához tartozik. 1963-tól ugyancsak rutinszerűen végeztek az intézetben pacemaker implantációt. Az 1953 óta működő érsebészeti osztályon a korszerű érsebészeti műtétek szinte valamennyi fajtáját Magyarországon itt végezték először.
A szívsebészet kezdete mind Magyarországon, mind Intézetünkben Kudász József professzor nevével fűződik össze. Az 1960-as években kezdődtek meg a nyitott szívműtétek, a mitrális billentyű szájadékának tágításával (commissurotomia). Számos külföldi tanulmányutat követően Szabó Zoltán professzor vezetésével az 1970-es években kezdetét vették a műbillentyű beültetések, valamint a koszorúér bypass műtétek. Az 1980-as években a Városmajori infrastruktúra jelentős korszerűsítésen esett át, ami profilunk és a magyarországi szívsebészet következő mérföldkövét jelentette. 1992 január 3-án megtörtént az első hazai sikeres szívátültetés. A Városmajori Szívsebészeten történt Magyarországon az első teljes aortaív csere, valamint aortagyök rekonstrukció. Részt vettünk a homograft bank létrehozásában, mely a fertőzéses eredetű szív- és érsebészeti betegségek kezelésének bázisát jelenti. 2012-ben Magyarország csatlakozott az Eurotransplant-hoz, mely következtében ugrásszerű növekedést mutatott a szívátültetések száma, valamint a mechanikus keringéstámogatási program megindulásával a szívelégtelenség sebészeti kezelése is teret hódított Intézetünkben.
1981 óta már Városmajori Szív- és Érsebészeti Klinika néven ismert, 120 ággyal. Azóta is csak itt végeznek Magyarországon felnőtt szívtranszplantációt, amely már rutinná vált. A klinika 2003-ban épült szárnyában alakult meg a kardiológiai profilú osztály, a Cardiovascularis Centrum. A Semmelweis Egyetem szervezeti átalakításai folytán az érsebészeti, a szívsebészeti és a kardiológiai profil egy ideig külön egységekben folytatta tevékenységét, de 2012. június 1-től ismét egy szervezeti egységben, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika néven végzi a betegek gyógyítását.
Kardiológiai Tanszék
A Kardiológiai Tanszék korábbi vezetői olyan ismert személyek voltak, mint Gottsegen György (1959-65), Gábor György (1966-79), Romoda Tibor (1979-81), Árvay Attila (1981-94), Lozsádi Károly (1994-2000), Keltai Mátyás (2000-2007) professzorok.
A 2007 óta újjáalakult Kardiológiai Központ-Kardiológiai Tanszék új típusú, modern ellátást biztosító, rövid kórházi tartózkodással nagy számú beteget kezelő kardiológiai centrum, melynek vezetője Merkely Béla egyetemi tanár.
A Városmajor első 100 éve kiadvány
A Semmelweis Kiadó gondozásában megjelent kiadvány, mely 272 oldalon, képekkel és személyes történetekkel gazdagon illusztrálva mutatja be intézetünk történetét.