Mintegy hetven nap után elhagyhatta a Semmelweis Egyetem klinikáit és megkezdődhetett a rehabilitációja annak a 34 éves kismamának, akinél tavaly november 11-én diagnosztizáltak COVID-19 fertőzést, a betegség szövődményei miatt pedig sürgősségi császármetszést kellett végrehajtani esetében a terhesség 34. hetében. A többszörös műtéten átesett és „műtüdő”-, azaz ECMO-kezelésben is részesült édesanya és koraszülött kislánya is jól vannak.
Szilvia ellátásában a Semmelweis Egyetem három klinikája vett részt: az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás, a Szülészeti és Nőgyógyászati, valamint a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika. A beteg a hatvani kórházból 2020. november 15-én került az egyetemre, a COVID-19 okozta súlyos tüdőgyulladás és a magzat életét is veszélyeztető oxigénhiányos állapot miatt. Az egyetemen azonnali, sürgősségi császármetszést hajtottak végre nála, ezzel megmentve a magzat életét.
A beteg általános állapota a műtétet követően stabilizálódott, a császármetszést követően 5 nappal meg lehetett szüntetni a gépi lélegeztetést, amelyet azonban 24 órával később, a tüdő kiújuló funkciózavara miatt ismételten el kellett indítani. A speciális, hasra fordított pozícióban alkalmazott gépi lélegeztetés ellenére a beteg – a koronavírus szövődményeként kialakult – globális légzészavarát nem sikerült stabilizálni, így fennállt a veszélye, hogy rövid idő alatt kritikus oxigénhiányos állapot alakulhat ki nála.
Az orvoscsoport ekkor döntött úgy, hogy november 21-én Szilviánál megkezdik az ún. ECMO-kezelést, vagyis egy, a betegágy mellett elhelyezett „műtüdő” segítségével helyettesítették a kismama tüdőkapacitásának jelentős részét.
A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 2012-től működik az ún. extrakorporális (testen kívüli) keringés-oxigenizáció-támogató eszköz (ECMO) és a hozzá kapcsolódó program. Az elmúlt 8 év során eddig 300 esetben alkalmazták ezt a módszert olyan betegnél, ahol a keringési és légzészavar együttesén a hagyományos gépi lélegeztetéssel nem lehetett segíteni.
Szilvia állapotát az ECMO programnak és a komplex intenzív terápiás ellátásnak köszönhetően sikerült stabilizálni, a tüdő helyettesítésére beállított ECMO-támogatásról fokozatosan „szoktatták le” kezelőorvosai a beteget, míg december 18-án végleg sikerült eltávolítani az eszközt, majd a betegnek – szintén a komplex és fokozatos terápiának köszönhetően – 2021. január 8-tól már a gépi lélegeztetésre sem volt szüksége. Szilvia izomereje, általános állapota, közérzete folyamatosan javult, COVID-19 betegségéből felépült, így a rehabilitációját – további intenzív terápiás kezelési igény hiányában – az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben folytatja – összesen 69 nap intenzív kezelést követően. Tudomásunk szerint ez volt Közép-Európában az első sikeres „műtüdő kezelés” COVID-19 okozta tüdőgyulladás terápiája során. Nemzetközi statisztikák szerint is ritka, hogy várandósoknál ilyen súlyos lefolyása lesz a COVID-19 fertőzésnek, a betegség európai és amerikai megjelenése óta, alig néhány esetet regisztráltak csak.
Galéria
Kovács Eszter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem