„Integrált szülő-csecsemő konzultáció”szakirányú továbbképzési szak
(A szak szaklétesítésének Oktatási Hivatali regisztrációs száma: OH-FHF/1088-4/2009. A szak a 10/2006. (IX. 25.) OKM rendelet alapján került kidolgozásra.)
A képzést indító felsőoktatási intézmény neve, címe Semmelweis Egyetem; Budapest, Üllői út 26.
A képzésért felelős kar megnevezése Egészségügyi Közszolgálati Kar; Budapest, Kútvölgyi út 2.
Az oklevélben szereplő szakképzettség megnevezése Szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens
A képzési idő, a szakon a félévek, valamint az oklevél megszerzéséhez szükséges kreditek száma 4 félév (120 kredit)
Képzési forma levelező képzés (A szakirányú továbbképzés képzési területe: Társadalomtudományok)
A képzés kidolgozói:
Prof. Dr. Hédervári-Heller Éva, egyetemi tanár, gyermek- és ifjúsági analitikus, integrált szülő-csecsemő konzulens és terapeuta, kötődéselméleti kutató, szupervizor (Berlin)
Dr. Németh Tünde, gyermekgyógyász, pszichoterapeuta szakorvos, szülő-csecsemő konzulensi vezető oktató és terapeuta (Budapest)
Oktatók:
Prof. Dr. Hédervári-Heller Éva, egyetemi tanár, gyermek- és ifjúsági analitikus, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens és terapeuta, kötődéselméleti kutató, szupervizor
Dr. Németh Tünde, gyermekgyógyász, pszichoterapeuta szakorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulensi vezető oktató és terapeuta
Dr. Danis Ildikó, fejlődéspszichológus, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens
Góczán-Szabó Ildikó, gyógypedagógus, klinikai szakpszichológus, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens
Koller Éva, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
Prof. Dr. Pethesné Dávid Beáta, szociológus, intézetigazgató
Prónay Beáta, gyógypedagógus-pszichológus, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens
Cs. Dr. Ferenczi Szilvia, közgazdász, fejlődéspszichológus, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens
Dr. Tory Vera, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, neonatológus, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens
Intézményi keret és elérhetőségek
Postacím: 1428 Budapest, Pf. 370.
Cím: 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
Központi tel.: (1) 266-0878
Központi fax: (1) 214-5685
Honlap: https://semmelweis.hu/mental/
A képzés tartalmi része
Az akkreditációra elkészített anyag Prof. Dr. Hédervári-Heller Éva (Berlin) és Dr. Németh Tünde (Budapest) több mint 15 éves szakmai együttműködésének eredménye. A képzés anyaga és az ennek mentén megalapozott szakmai munka többféle konzultációs és terápiás szemlélet, gyakorlat szintézise, amely ilyenformán új, integrált irányvonalat képvisel a koragyermekkori intervenciók területén. A képzés anyaga a “Szülő-csecsemő konzultáció és terápia – A viselkedésszabályozás zavarai csecsemő- és kisgyermekkorban” (Hédervári-Heller, 2008; Animula) című, ebben a témában megjelent könyvre támaszkodik.
A képzés konkrét gyakorlati célja és a képzésben részesülők kompetenciái
A szakképzési program célja az egészségügyi és a pszichoszociális területeken dolgozó szakemberek (orvosok, (gyógy)pedagógusok, pszichológusok, pszichoterapeuták, védőnők, kisgyermeknevelők, szociális munkások stb.) speciális képzése a szülő-csecsemő konzultáció, valamint terápia alkalmazására. A szülő-csecsemő konzultáció/terápia, mint egy koragyermekkori prevenciós és intervenciós módszer, egy tudományosan megalapozott metódus a pszichés és pszichoszomatikus megbetegedések (regulációs zavarok) gyógyítására, de legalábbis enyhítésére csecsemő- és kisgyermekkorban. Több szakma és intézet kooperációs együttműködése mellett valósulhat csak meg képzési célunk. A képzés egységes: „konzulensi” tevékenységre készít fel, azonban az előzetes szakképzettség meghatározza az alkalmazható kompetenciák „szintjét”, mely a következő két pontban kerül megfogalmazásra.
1) A pszichoterapeuta képzettséggel nem rendelkező résztvevők (orvosok, pszichológusok, pedagógusok, védőnők elsősorban, továbbá szociális munkások, gyermek- és családjogi szakemberek) egy speciális konzultáció alkalmazására készülnek fel, mely a problémák kezdeti fázisának felismerésére, megoldására, de legalább is enyhítésére irányul. Ezen túlmenően érzékenyíti a szakembereket azon esetek feltárására, melyek várhatóan rövidebb vagy hosszabb ideig tartó pszichoterápiás kezelést igényelnek. Értve ezalatt a szülők vagy gyermek egyéni terápiáját, család- és párkapcsolati terápiát, vagy pedig szülő-csecsemő terápiát.
2) A képzett klinikai, alkalmazott egészségpszichológiai vagy neuropszichológiai szakpszichológus és pszichoterapeuta végzettséggel rendelkező résztvevők – a pszichoterápia különböző hivatalosan elfogadott területeiről, beleértve a pszichoanalízist is – a program elvégzésével a szakmai kompetenciájukat a konzulensi tevékenység mellett a „szülő-csecsemő terápia” alkalmazásának gyakorlati ismereteivel bővítik. Gyakran nehéz a konzultáció és a terápia egymástól való elkülőnítése, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a konzultáció is terápiás hatással bírhat. Néhány lényeges különbség mégis felmutatható. Ennek a különbségnek az ismerete és gyakorlati alkalmazása elvárható a képzett klinikai szakpszichológusoktól és pszichoterapeutáktól.
A képzés általános célja
A koragyermekkori viselkedésszabályozás problémái, a regulációs zavarok – excesszív sírás/krónikus nyugtalanság, alvászavarok, valamint táplálkozási és gyarapodási zavarok – klinikai szempontból a csecsemő- és kisgyermekkor pszichés vagy pszichoszomatikus megbetegedési formáinak és a későbbi pszichogén megbetegedések előfutárainak tekinthetők. Ezek a koragyermekkori viselkedésszabályozási zavarok multifaktoriálisan meghatározottak, nem tekinthetők sem egyértelműen orvosi, sem egyértelműen pszichoszociális problémának. E tünetek létrejötte komplex: mind a gyermek oldaláról meglévő biológiai rizikófaktorok, mind a szülőknél meglévő kedvezőtlen pszichoszociális feltételek, és a szociális környezet támogatási mértéke is kifejtheti hatását.
A koragyermekkori regulációs zavarok megelőzése, felismerése, és kezelése eddig nem kielégítően megoldott problémának tekinthető Magyarországon, hiszen ezek a zavarok főként az egészségügyi ellátás keretében jelennek meg akkor, amikor a probléma már súlyossá nőtte ki magát (pl. orvosi ellátást igényel). Ennek a komplex problémakörnek a megoldása (korai felismerés, megelőzés, illetve speciális, a kapcsolatra irányuló intervenció) interdiszciplináris és speciális szakmai felkészültséget igényel. Bizonyos posztgraduális (szakpszichológusi, pszichoterápiás, illetve szakorvosi) képzéseknek része e problémakörrel vagy ennek részeivel való foglalkozásra történő felkészítés, ám az egységes, a problémakör komplexitását figyelembe vevő tematikus szakirányú képzés csak néhány esztendeje létezik a magyar felsőoktatásban.
A képzés korábban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folyt, sikeres akkreditációt követően az első évfolyam 2010-2012, a második évfolyam pedig 2012-2014 között képződött. Sikeres egyetemi jóváhagyás és az Oktatási Hivatal által jóváhagyott szakindítási engedély birtokában a képzés 2014 őszétől, változatlan tematikával a Semmelweis Egyetem keretén belül, 2015 őszétől pedig az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon is folytatódott Magyarországon. A gyakorlati tapasztalat szerint a koragyermekkori regulációs zavarok előfordulása jelentősen emelkedő tendenciát mutat. Annak ellenére, hogy egyre több egészségügyi intézményben jelenik meg e speciális problémakörnek a kezelésére irányuló program, a gyermekkori regulációs zavarok nagy része olyan környezetben jelenik meg (bölcsőde, védőnői gondozás, gyermekorvosi ellátó hálózat, stb.), amely nincs felkészülve a probléma felismerésére és kezelésére. Az orvosi, védőnői képzések jelenleg még csak részlegesen tartalmazzák ezt az ismeretanyagot, így csak részben valósul meg a szakemberek gyakorlati felkészítése. A 90-es évek második felében magánkezdeményezésekben (kórház, magánrandelő), valamint az Országos Gyermekegészségügyi Intézetben indult első próbálkozások nem biztosították a támogatásra szoruló, csecsemőt és kisgyermeket nevelő családok széleskörű, országos ellátását. A szakemberek szülő-csecsemő konzultációra és terápiára való képzésének elkezdése fontos lépés volt egy hatékony egészségügy és társadalompolitika elősegítésére. Ahhoz, hogy a csecsemő- és kisgyermekkori regulációs zavarok felismerése és kezelése – mint a korai prevenció és intervenció tartó pillére – a különböző szakmákban is széleskörűen meghonosodjon Magyarországon, speciálisan képzett szakemberekre és egy széleskörü ellátó hálózatra van szükség. Ennek az innovatív prevenciós és intervenciós szakképzésnek a sikeres országos elterjesztése csak közös társadalmi felelősségvállalás mellett valósulhat meg, mely egy szoros politikai, egészségügyi, szociális, oktatási és tudományos összefogást igényel. A szoptatási és a gyerekrendeléseken egyre több család jelentkezik sírós, hasfájós, evés- és alvászavarban szenvedő csecsemővel és kisgyerekkel, akiknél az orvosi vizsgálatok során organikus rendellenesség nem található, és egyértelműen a különböző okokra visszavezethető koragyermekkori pszichoszomatikus megbetegedéssel állunk szemben. Hasonló panaszokról számolnak be a szülők a védőnőknek, a bölcsődei játszócsoportokban és a bölcsődékben dolgozó szakembereknek, valamint a pszichológusoknak. A szakemberek a szülők kérdéseire, a kisgyerekkel való problémáira gyakran nem találnak kielégítő választ, mivel a szakmai képzettségük erre a részterületre nem terjed ki. A gyámügy alkalmazottjai, valamint a jogi szakemberek is találkoznak a csecsemő és a kisgyermekkor regulációs zavarainak a problémakörével, melyre nincsenek felkészülve. A csecsemő és a kisgyermekkor regulációs zavarainak és pszichoszomatikus megbetegedéseinek feltárására, diagnózisára, valamint kezelésére irányuló interdiszciplináris új szakemberképzés a jogi területeken is hatékonyan működhetne. A koragyermekkori traumákból vagy más egyéb családi problémából eredő pszichés zavarok figyelembe vétele nagyobb mértékben elősegítené a gyámhatósági, valamint a bírósági döntéseket a kisgyermek sajátos fejlődési rendellenességének a figyelembe vételével. Ezen ismeretek elterjesztése végső soron az egészségügyi, pszichológiai, pedagógiai és jogi szakemberek munkájának a hatékonyságát és a hatáskörükbe tartozó kisgyermekes családok életminőségének és mentális egészségének a javulását eredményezheti. Kiemelhetjük, hogy ezzel a szakmai képzéssel a meglévő pszichoterápiás, pszichoszociális és egészségügyi szakmákon belül egy új „szubspecialitás” jön létre. Egy olyan szakmai kompetenciabővítés lép elő, mely a korai prevenció, intervenció és a gyógyítás területén egyaránt hatékonyan működhet. Az utóbbi évtizedekben a társadalom és a család a gyerek fejlődésében és nevelésében betöltött szerepe újraértékelődött, mely sok bizonytalansághoz vezetett, mind családi, mind pedig szakmai körökben. A koragyermekkori regulációs zavarok tünetei például napjainkig a köztudatban, mint ismert jelenségek léteztek, de ezek elsődlegesen nevelési problémának számítottak, melynek megoldásával a család többé-kevésbé magára maradt. Így a koragyermekkori regulációs zavarok kezelése és gyógyítása nem történt meg, és mindez a gyerek további egészséges pszichoszociális fejlődését nagymértékben hátráltatta. Sok esetben a nem megoldott kisgyermekkori regulációs zavarok a későbbi gyermekkorban más tünetekben folytatódtak, azaz tünetváltás formájában továbbra is megőrizték negatív hatásukat. Az új társadalmi változás a család struktúra a megváltozását is magával hozza. A többgenerációs családok felbomlása nagymértékben befolyásolja a fiatal családok izolációját és a kisgyermek fejlődésében előbukkanó viselkedési problémák megoldásához szükséges családon belüli támogatás hiányát. A többgenerációs családok gyakran mentesítették a fiatal szülőket, és így legalábbis enyhítően hatottak a csecsemő vagy kisgyermek regulációs zavaraira.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a szülő-csecsemő konzultációs és terápiás képzés pótolja a csecsemő és kisgyermekkor nem-organikus rendellenességeinek feltárását és gyógyítását. Egyidejűleg reagál egy társadalmi, pontosabban egészségügyi és családpolitikai szempontból mindeddig hiányosnak tekinthető problémakör megoldására.
Rövidtávú cél(ok):
1. A koragyermekkori egészséges fejlődéssel, illetve a klasszikus regulációs problémákkal kapcsolatos ismeretek átadása, megszilárdítása, és kezelési lehetőségek szupervízióval történő gyakorlása a kisgyermekekkel és családjaikkal foglalkozó szakemberek számára.
2. A képzésben résztvevő hallgatók ismereteinek és kompetenciáinak megfelelően új szakma kialakítása és elterjedése Magyarországon: a szülő-csecsemő konzultációs / terápiás tevékenységet folytató prevenciós és intervenciós munkakörök társadalmi elismertetése és támogatása (egészségügyi finanszírozás kérdésének megoldása), a lakosság számára megbízható és preferált segítő hálózat kialakítása.
Ismeretek:
„Szülő-csecsemő konzulensi” szakképzés csak néhány éve létezik Magyarországon. Az új szak a pszichológia, pedagógia, és az egészségügy (orvostudomány, védőnőképzés, stb.) tudományágaihoz áll a legközelebb, de ezektől több vonatkozásban nagymértékben eltér. Ahogy már említettük, a koragyermekkori viselkedésszabályozás zavarai multifaktorálisan meghatározottak, nem tekinthetők kizárólagosan pszichoszociális, nevelési, vagy orvosi problémának. E tünetek létrejötte komplex: mind a gyermek oldaláról meglévő biológiai rizikófaktorok és a családban szerzett tapasztalatok, mind a szülőknél meglévő kedvezőtlen pszichoszociális feltételek, pszichés vagy egyéb más megbetegedések, valamint a szociális környezet támogatási mértéke is egyaránt kifejtheti hatását. Így ennek a komplex problémakörnek a megoldása interdiszciplináris és speciális szakmai felkészülést igényel, melyet a meglévő szakok (pszichológia, pedagógia, egészségügy) képesítési követelményei önmagukban nem elégítenek ki. Az egyes szakok e szakképzés témáival ugyan külön-külön foglalkoznak, de egységesen és teljességében nem jelennek meg a tananyagban.
Részleteiben a következö karakterisztikus különbségek állapíthatók meg:
1. A szak tananyaga komplexen foglalja magába a pszichológiai, pedagógiai, és az egészségügyi témákat a csecsemő és kisgyermekkorra vonatkozóan és érinti a napjainkban aktuális családszociológiai és társadalmi kérdéseket.
2. A csecsemő- és kisgyermekkor regulációs zavarainak időben való diagnosztizálása és kezelése különböző szintken (felismerés, konzultáció, terápia) csak akkor valósulhat meg, ha a kisgyermekes családokkkal foglalkozó szakemberek hasonló alapokra épülő ismeretekkel és szakmai tudással rendelkeznek. Az interdiszciplináris képzés, – ahol pszichológusok és pszichoterapeuták, pedagógusok, orvosok, védőnők, szociális munkások, gyermekjogi szakértők közösen vesznek részt – a meglévő alapokra épített egységes elméleti képzés mellett a gyakorlati tapasztalatok megosztása által olyan új minőségi tudást eredményez, mely a korábbban említett szakmai oktatás formáiban nem volt lehetséges.
3. A szak ismeretanyaga az alapszintű oktatás tananyagára (általános fejlődéspszichológia, és gyermekpszichopatológia) épülve a szülő-csecsemő konzulensi képzés szempontjából specifikus új tantárgyakkal bővíti az eredeti szakban elsajátított ismereteket: „Regulációs zavarok a csecsemő és kisgyermekkorban” (regulációs zavarok megjelenési formái, okai), „Bevezetés a szülő – csecsemő konzultációba és terápiás kezelésbe” (a szülő-csecsemő konzultáció és terápia kezelési módszerei, valamint technikái).
4. A csecsemő- és kisgyermekkorra való specializálódás magába foglalja a csecsemő és kisgyermekkor testi, valamint pszichés fejlődésének a sajátosságait, a kötődési kapcsolatok minőségét kisgyermek és felnőttkorban, valamint a szülővé válás folyamatait és a párkapcsolatok problémáját. Mindezen témák komplex oktatása nem lelhető fel a meglévő szakirányú képzések oktatási tematikájában.
5. A medikális képzés elsősorban a szervi megbetegedésekre irányul és nem helyez kellő hangsúlyt a csecsemő- és kisgyermekkori pszichés vagy pszichoszomatikus zavarok eredetének, illetve kezelésének pszichés, és pszichoszociális apsektusaira. A csecsemő és kisgyermekkori regulációs zavarok diagnosztikája és kezelési lehetőségei úgyszintén nem kap kellő hangsúlyt medikális képzésben. Az általános pedagógia és pszichológia szakok, valamint a terapeuta és a klinikai pszichológus szakképzés hasonló módon nem elégítik ki kellőképpen az új szak által elérni kívánt cél komplexitását.
6. A különböző terapeutaképzéshez vagy pedig a szakorvosi képzésekhez hasonlóan a szülő-csecsemő konzultációra és terápiára való szakképzés is egy általános jellegű (pszichológiai, pedagógiai, egészségügyi, szociális) diploma megszerzése után lehetséges. A szak tanterve többek között a specialitása, a sokoldalúsága és mennyisége miatt nem illeszthető be a meglévő szakok képesítési követelményei által megadott keretbe. Ezen túlmenően a többi más posztgraduális képzéshez hasonlóan, az új szakképzés sikerességének elengedhetetlenül fontos velejárója egy jól megalapozott elméleti tudás és gyakorlati tapasztalat összevonása, mely csak egy posztgraduális szakképzés keretein belül kerülhet megvalósításra.
Kompetenciák:
A program elvégzésével a hallgatók a következő kompetenciákkal rendelkeznek:
- Rendelkeznek a csecsemő és kisgyermekkora vonatkozó komplex egészségügyi, pszichológiai, pedagógiai, valamint aktuális családszociológiai kérdések ismeretével.
- Az interdiszciplináris képzés – orvos, pszichológus, pedagógus, gyógypedagógus, gyógytornász, szociális munkás, gyermekjogi szakemberek – az elméleti képzés mellett új minőséget hoz létre a gyakorlati tapasztalatok megosztása által, így a hallgatók képessé válnak interdiszciplináris megoldások gyakorlati alkalmazására.
- Korszerű ismeretek birtokába kerülnek a csecsemő- és kisgyermekkor testi és lelki fejlődésének sajátosságairól, a kötődési kapcsolatok minőségéről kisgyermek és felnőtt korban, a szülővé válás folyamatáról, a párkapcsolat problematikájáról.
- Képesek lesznek a koragyermekkori regulációs zavarok – viselkedési zavarok – időbeni felismerésére, erre a területre kidolgozott, speciális interjú készítésére, diagnózis és differenciál diagnózis felállítására, krízisintervencióra, intervenciók speciális alkalmazására, dokumentáció készítésére.
Csatolt dokumentumok:
ISZCSK_Integralt_szulo_csecsemo_konzultacio_szakiranyu tovabbkepzesi szak_KKK_2020
ISZCSK_Tanulmányi_tájékoztató_2020_2022
ISZCSK Tantárgyi háló 2020_2022