2Az SE I. Sz. Gyermekklinika igazgatói

Schoepf-Merei Ágoston

(Győr, 1804. szeptember 24. – Manchester, 1858. március 12.)

Igazgató: 1839 – 1848

Tanulmányait Prágában, Padovában és Paviában végezte, ahol 1832-ben orvos- és sebészdoktori oklevelet szerzett. 1835-ben már az MTA levelező tagja. 1836-tól az orvostörténet címzetes rendes tanára, ugyanebben az évben ortopédiai intézetet hozott létre Pesten, mely az 1838-as nagy árvíz martaléka lett.  1839-ben, közadakozásból alapította meg a Pesti Szegénygyermek-kórházat, ez Európában a negyedik, Magyarországon az első általános gyermekkórház. 1844-től gyermekgyógyászati előadásokat tart a pesti egyetemen. Bevezeti a hallgatózással és kopogtatással végzett diagnosztikai vizsgálatokat, előírta a kórtörténetek rendszeres vezetését. Ő írta az első gyermekgyógyászati tankönyvet. A szabadságharcban részt vett, Kossuth Lajos kíséretében emigrálni kényszerült. Manchesterben telepedett le, 1856-ban ott is gyermekkórházat alapított.

____________________________

Bókai János senior

(Igló, 1822. május 28. – Budapest, 1884. október 20.)

Igazgató: (1849) 1852 – 1884

Eredeti nevét – Bock – barátja, Jókai Mór tanácsára magyarosította Bókaira. 1841-től a pesti egyetemen orvostanhallgató, az ötödik évet Bécsben végezte el. 1847-ben Pesten avatták orvosdoktorrá, 1848-ban sebészdoktori és szemészmesteri oklevelet szerzett. 1846-tól a Pesti Szegénygyermek-kórházban tiszteletbeli segédorvos lett Schoepf-Merei Ágoston mellett, ahol egy év múlva segédorvosként dolgozott tovább. Schoepf emigrálása után ő vette át a kórház vezetését, hivatalosan 1852-ben kapott igazgatói kinevezést. 1861-ben a pesti egyetemen magántanári képesítést szerzett a gyermekgyógyászat tárgykörében. 1867-ben rendkívüli tanári, 1873. január 23-án nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Éveken át irányította az Országos Központi Védhimlőintézetet, valamint munkatársa volt az Orvosi Hetilapnak. Bevezette a gyermekgyógyászat korszerű egyetemi oktatását, tanulmányait a gyermekkori sebészeti bélbetegségekből, húgy- és ivarszervi betegségekről idegen nyelvre is lefordították.

__________________________

Bókay János junior

(Budapest, 1858. április 19. – Budapest, 1937. július 6.)

Igazgató: 1885 – 1929

Édesapja, id. Bókai János kívánságára választotta az orvosi pályát, 1880-ban Budapesten avatták orvosdoktorrá. 1881-től a Stefánia Gyermekkórház segédorvosa, majd 1883-tól főorvosa. 1885-ben magántanári habilitációt szerzett a gyermekgyógyászat tárgykörében. A Stefánia Kórház Egylet ugyanebben az évben nevezte ki apja utódjául, igazgató-főorvosnak. Ő vezette be a diftéria kezelésében az O’Dwyer-féle intubációs eljárást és az immunsavóval való gyógyítást. Felismerte a varicella és a herpes zooster közötti összefüggést. 1902-ben nyilvános rendkívüli tanári, majd 1907-ben nyilvános rendes tanári kinevezést kapott. Működése idején lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tárgy. 1924-ben a Magyar Gyermekorvos Társaság megalapítója. Oktatóként iskolát teremtett.

_____________________________________

Heim Pál

(Budapest, 1875. november 30. – Budapest, 1929. október 23.)

Igazgató: 1929. augusztus 31 – október 23.

Orvosi diplomát 1897-ben kapott Budapesten, két évig a Stefánia Szegénygyermek-kórházban dolgozott. Ezt követő tanulmányútján Breslauban Czerny marasztalta maga mellé tanársegédnek, de hazatért Budapestre.  1901-től Az Irgalmasrendi Kórház főorvosa, 1907-től magántanár Budapesten, 1918-tól nyilvános rendes tanár Pozsonyban, 1921–22-ben a fővárosban átmenetileg elhelyezett egyetem rektora, 1924-től a pécsi egyetemi gyermekklinika igazgatója. Neki köszönhetjük a csecsemő- és gyermekgondozónői nevelés országos rendszerét, a gyermekápolónői iskolát („Heim-nővérek”), a szoptatás fontosságának szószólója volt. Hazánkban elsőként vizsgálta a folyadék- és elektrolit-háztartás zavarait. 1929-ben, budapesti tanszékfoglaló előadása után egy hónappal, tragikus hirtelenséggel hunyt el tüdőgyulladásban.

_______________________________

Hainiss Elemér

(Budapest, 1890. július 1. – Budapest, 1974. július 7.)

Igazgató: 1930 – 1945

Orvosi diplomáját 1913-ban kapta meg. 1914–17-ig a Stefánia Szegénygyermek-kórházban gyakornok. 1918-ban Heim Pál hívására Pozsonyban tanársegéd.  A Kolozsvárról Szegedre áttelepült gyermekklinika helyettes igazgatója 1921-től; 1924-től, nyilvános rendes tanári kinevezése után pedig igazgató. 1930-ban a szegedi katedrát mégis a pestire cserélte fel. Elsősorban a csecsemőtáplálás, a dietétika tárgykörében publikált. Igazgatósága idején nagy gondot fordított a tudományos működésre, egy sor kiváló gyermekorvosnak biztosított szakmai lehetőséget. 1945-ben a hatalom koholt vádakkal állásvesztésre ítélte, és eltávolították a klinika éléről. Ezután Kispesten, rendelőintézetben dolgozhatott.

_______________________________

Gegesi Kiss Pál

(Nagyszőllős, 1900. november 2. – Budapest, 1993. április 3.)

Igazgató: 1945 – 1971

Orvosi tanulmányait Kolozsvárott kezdte 1917-ben és Budapesten fejezte be 1923-ban. 1924 óta a Gyermekklinikán működött, de pályája igazán 1945 után ívelt fel, politikai szerepvállalásával párhuzamosan. 1945. május 17-től a klinika megbízott vezetője, 1946. július 12-én pedig egyetemi tanári és klinikaigazgatói kinevezést kapott, melyet 1971-es nyugállományba vonulásáig megtartott. 1950-től az Orvostudományi Kar dékánja volt, majd a kar önálló egyetemmé válása után, 1955-től 1961-ig rektor. Ebben a korszakban meghatározó szerepet játszott az egyetem életében. Jelentős szerepe volt a gyermekpszichológia meghonosításában a klinikán. Pályája későbbi szakaszában már csak közéleti, tudományszervezői tevékenység jellemezte, klinikájával alig tartott kapcsolatot.

_________________________________________

Gerlóczy Ferenc

(Budapest, 1911. október 23. – Budapest, 1990. március 12.)

Igazgató: 1971 – 1981

Orvosi diplomáját 1935-ben, a Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte, majd a Gyermekklinika orvosa lett. 1944-ben a szikszói közkórházba rendelték, ahonnan 1946-ban tért vissza a klinikára. 1948-ban magántanári képesítést szerzett a csecsemőgyógyászati diagnosztika tárgykörében. 1949-ben lett adjunktus. 1956-ban kap egyetemi tanári kinevezést, egyben Gegesi Kiss Pál helyettese. Nevéhez elsősorban a tokoferol (E-vitamin) újszülöttkori lehetséges szerepének leírása fűződik. Az E-vitamin-hiány szerepének felvetése  a csecsemőkori sorvadásban kétségtelenül nemzetközi feltűnést keltett.

_________________________________________

Miltényi Miklós

(Budapest, 1924. július 24. – Budapest, 2014. július 21.)

Igazgató: 1981 – 1993

Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1948-ban, de már 1945-től Beznák Aladár Élettani Intézetében dolgozott demonstrátorként 1951-ig. Ekkor a Petényi Géza vezette II. Sz. Gyermekklinikára került. Itt az első években a diagnosztikai laboratóriumot vezette, majd 1955-től osztályos munkát is végzett. Kerpel-Fronius Ödön igazgatása alatt 1967-ben veseosztályt szervezett. Közben 1963-ban Tübingenben, 1978-ban Ulmban töltött egy-egy évet. 1981-ben vette át az I. Sz. Gyermekklinika igazgatását, melynek működését újjászervezte. A klinika jelentős profiljai (diabetes, allergológia) mellett a sebészet fejlesztése, neurológiai osztály kialakítása és komplex gyermeknefrológiai ellátás megszervezése volt célja.  

__________________________________________

Tulassay Tivadar

(Galánta, 1949. január 18.  –   )

Igazgató: 1993 – 2013

Orvosi diplomáját 1974-ben kapta meg. Tudományos pályafutását Kerpel-Fronius Ödön professzor egyengeti, aki „utolsó, kedves tanítványának” tekintette. 1983-ban Miltényi Miklós meghívására jön a klinikára. Nemzetközi figyelmet keltő felismeréseket tett a folyadékterek és a nátriumháztartás endokrin szabályozásáról. 1994-ben korszerű Neonatológiai Intenzív Centrumot hozott létre, a klinika a gyermekkori szervtranszplantáció országos jelentőségű gondozóközpontja lett. Kiemelt figyelmet fordított a kutatásra, az utánpótlás-nevelésre, a tehetséggondozásra, magas szintre fejlesztette a kutatólaboratóriumot, igazgatósága alatt jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek. Számos egyetemi tisztsége mellett dékánhelyettes, rektorhelyettes, 2003–2012 között az egyetem rektora, az MTA rendes tagja. Mesterei iskolateremtő munkáját a tudomány és tisztesség jegyében folytatta.