Purebl György: A személyiség fejlődése keleten és nyugaton, és ezek néhány klinikai vonatkozása. LAM (Lege Artis Medicinæ) 2020;30(1-2). pp. 9-13; DOI: 10.33616/lam.30.001
A személyiség vizsgálatát sokáig az én belső, környezettől nagyrészt független, vagy függetlenedett tulajdonságainak kutatása jelentette. Ugyanakkor a személyiség univerzális, kultúrafüggetlen koncepciójának megalkotását számos zavaró jelenség korlátozta: a nehezen értelmezhető kultúraközi konfliktusok, kultúrához kötött patológiák és kísérletek, amelyek nem hozták meg a várt eredményeket. Felmerült tehát, hogy talán létezik egy, az euroatlanti civilizáció és pszichológia főárama által képviselt személyiségkoncepció mellett egy másik, alternatív személyiségkoncepció is. Az individualista kultúrák independens, autonóm én koncepciójával szemben a kollektivista (elsősorban ázsiai) kultúrák alternatív, interdependens modellt kínálnak. Eszerint a személyiség lényegét nem saját tulajdonságai, hanem szociális beágyazottsága határozza meg, ezekhez képest az egyéni tulajdonságok másodlagosak. A tanulmány megpróbálja röviden, a problémafelvetés szintjén bemutatni az interdependens én koncepcióját néhány szemelvényszerű klinikai példával alátámasztva.
Kulcsszavak: independens, interdependens én-koncepció, kulturális beágyazottság