Címke: interdiszciplináris családtudomány

A Mentálhigiéné Intézetben oktat, a tanulmányi ügyeket koordinálja, és dékánhelyettesi feladatokat is ellát. Otthon ötgyermekes édesanyaként is sokféle ritmust kell összehangolnia. Mennyire jelent kihívást ez a mindennapokban?     

A hallgatók felé is szeretném azt sugallni, hogy a több fronton jelenlét, a munka, család és a tanulás összeegyeztethető. Vannak az egyes életszakaszokban bizonyos prioritások, amikor a család kerül előtérbe, máskor a munka, megint máskor a tanulás. Ezek hosszú életszakasz-váltásokban is előfordulnak, de akár napi ciklusban is. Bár a feladatok összehangolása megoldható, azért látom a nehézségeit is, és azokat a buktatókat, amelyek a környezet hozzáállásából fakadnak – akár a nagy társadalmi környezetről beszélünk, akár a szűkebb-tágabb családi vagy regionális környezetről. Látom ennek a megvalósítási lehetőségeit és az akadályait is, és azt is, hogy ez nem mindenki számára valósítható meg. Hogy összehangolhatóak legyenek ezek az elemek az életben, az soha nem csak az egyénen múlik, hanem a társadalmi háttéren is. Ennek felismerése, felismertetése alapvető célunk a képzésben: a privilegizált társadalmi háttér lehetőséget és felelősséget ad.

Hogyan került közel az interdiszciplináris családtudomány mesterképzési szakhoz?

Én szociológusként érkeztem az intézetbe, elsőként a laktációs (szoptatási) szaktanácsadó képzésen kezdtem itt dolgozni, és ott ismerkedtem meg azzal a megközelítéssel, hogy bármiféle beavatkozás vagy segítség, amit egy anyának nyújtunk, az csak akkor tud hatékony lenni, hogyha ez egy család kontextusba ágyazva történik. Pár éven keresztül vezettem a laktációs képzést, utána elindult az interdiszciplináris családtudomány képzés, aminek a kidolgozásában a kezdetektől fogva részt vettem, most pedig már vezetőként vagyok benne.  Minden képzésünk alapvetően a családok valamilyen módú támogatásáról szól, az interdiszciplináris családtudomány képzés pedig egy elméleti alapot ad ahhoz, hogy értsük a kapcsolódásokat a társadalom egyes egységei között. 

Mit emelne ki mint a képzés legkülönlegesebb vonását?

Azt szeretem a képzésben – és a hallgatói visszajelzések is azt mutatják –, hogy a heterogenitás nagyon nagy érték. Ez egy interaktív jellegű képzés, a fiatalok és a tapasztaltabb kollégák is meg tudják vitatni azokat az eseteket, tapasztalásokat, amit a saját személyes környezetükből vagy munkakörnyezetükből behoznak a képzésbe.

A heterogenitás másik fajtája a foglalkozási struktúrából jön: az önkéntes koordinátoroktól a médiaszakemberen át gyógytornász, pedagógus, szociálpolitikai szakember is jár a képzésünkre, akik mind egészen más oldalról, más helyzetből ismerik a családokat, így más szempontokat tudnak behozni. Az erő abban van, hogy ez az interdiszciplináris együttműködés nemcsak az oktatói gárdában, hanem a hallgatói összetételben is megjelenik, ez számunkra nagyon fontos.

Ennek a felnőttképzésnek – a life long learning középpontba helyezése mellett – az az erőssége, hogy bizonyos tudásokat, kompetenciákat az ember a hasonszőrű kollégáktól érkező megoldási javaslatokon keresztül tud megszerezni. Sok ötlet, sok jó gyakorlat van, ami nem feltétlenül az oktatóktól jön, hanem az oktatók koordinálják azt, ahogyan a hallgatók egymás társaságában, közösségében fejlődnek, és mi, oktatók is közelebb kerülünk általuk a valódi világ megismeréséhez.

Mi a tapasztalat: vannak olyan hallgatóik, akik már a felvételin megfogalmazzák, hogy a későbbiekben kutatnának vagy PhD-ben gondolkodnak?

Azokban a szakmákban, ahonnan a hallgatóink jöttek, nagyon igénylik azt, hogy több lábon álljanak. Nem feltétlenül gazdaságilag, inkább arra törekszenek, hogy több elemű legyen a munkájuk, szerteágazóbb, érdekesebb, kreatívabb. Arra, hogy a mindennapi gyakorlat mellett az „elméleti kutató énjük” is megjelenhessen, lehetőséget látnak ebben a képzésben. Ezt mi nagyon támogatjuk is, van mentorprogramunk, amiben mindig arra építünk, amit a hallgatók hoznak, nincsenek előre megadott témáink.

A képzés úgy van felépítve, hogy az összes beadandó elméleti tárgyban a hallgatók a saját területükön keresztül tudják az adott szemléletet elsajátítani, átgondolni és a feladatot megoldani. Elég sokan vannak azok, akik már a képzés során a hallgatói feladataikat, megírandó esszéiket is egy általuk hozott kutatási érdeklődés köré építik. Össze tudjuk hozni őket a konzulensekkel, és mindig alkalmazkodunk ahhoz, hogy mi a hallgatói igény. A mentorprogramunkban összekötjük a hallgatót a témájában jártas oktatóval, ilyen módon külön tehetséggondozás keretében tud dolgozni a saját témáján.

Jellemzően honnan érkeznek a hallgatóik, hogy találnak rá a képzésre?

Földrajzi értelemben nagyon örülünk, ha a rosszabb gazdasági vagy szocioökonómiai helyzetű régiókból is jelentkeznek hozzánk kulcsszereplők, akiknek adott esetben külön is támogatjuk a képzésre járásukat azzal, hogy személyre szabott segítséget is adunk. Egyébként akik jönnek a felvételire, tipikusan két irányból szoktak minket megtalálni. Egyrészt a social médiában futó hirdetésekre figyelnek fel, illetve vannak, akik a felvételi weboldalakon rákeresnek a „család” szóra – és tudatosabban keresik az ezzel a témával foglalkozó képzéseket.  

Meg lehet röviden fogalmazni, hogy mi a képzés legfontosabb célja és ígérete a hallgatók felé?

Az interdiszciplináris családtudomány mesterképzés legfontosabb célja, hogy átadja azt az üzenetet: a család nem válságban van, hanem változik; bővül a családfogalom, differenciálódik, hogy egyes emberek kit tekintenek a szűk családjukba vagy tágabb családjukba tartozónak. Illetve változik az is, hogy milyen helyzetekben támaszkodnak a családra vagy más közösségeikre. Azt ígérjük, hogy ezt a változást a legmodernebb kutatások fényében, olyan szakemberek segítségével mutatjuk be, akik ezzel foglalkoznak a mindennapjaikban.

Ez nem családterápiás képzés, ezt a képzés leírásában hangsúlyozzák is. Mit ad ez az elméleti jellegű képzés a gyakorlatban dolgozó szakembereknek?

A kompetenciák között felsoroljuk, hogy a családokkal foglalkozó egyéb tudományágak és segítő szakmák képviselőit képessé teszi a családokkal kapcsolatos beavatkozások koordinálására. A hallgatóink nagy része rutinos, és olyan szakmából jön, ahol felkészítik őt arra, hogy közvetlenül a családokkal foglalkozzon. Amit a mi képzésünk az ő munkájához hozzátesz, az a mögöttes rendszernek az ismerete. Egyrészt a család mint koncepció ismerete, másrészt a családokkal foglalkozó egyéb szervezetek, szakemberek munkájának az ismerete, annak az összehangolása. Ezzel a tudással az illető komplex beavatkozások tervezésére lesz képes, vagy családtudományi szakemberként részt tud venni teammunkában.

Példaképpen: egy konduktor vagy egy gyógypedagógus megtanulta azt, hogyan kezelje a gyereket, esetleg kap valamennyi segítséget ahhoz, hogy hogyan kommunikáljon a családokkal. Mi abban segítünk, hogy megtanulja értelmezni a családot ért egyéb hatásokat, és becsatornázni azokat a konduktori működésébe. A család nem egy elszigetelt rendszer, amiben csak egy segítségre vagy fejlesztésre szoruló gyerek van, és esetleg az anyja vagy az apja, aki ezzel a helyzettel küzd, hanem vannak nagyszülők, unokatestvérek, osztálytársak, nagytestvérek, szomszédok… az elméleti keret nagyon sokat tesz hozzá, hogy ezeknek a viszonyoknak a működését megértsük.

Hogyan látja, mi az a motiváció, amivel az interdiszciplináris családtudomány képzésre érkeznek a hallgatók?

A hallgatóinknak kis körben, emberekkel való foglalkozásban van nagyon gyakorlatuk. Az elakadás sokszor ott jön, hogy amíg az egyes családokat tudják támogatni akár családsegítőként, akár pedagógusként, amikor egy „nagyobb ötletük” van arra, hogyan tervezzenek egy programot, egy önkormányzati projektet vagy hogyan kellene megváltoztatni egy rendeletet – abba már nem mindig van bátorságuk belekezdeni. Itt nálunk kapnak egy lökést, egy motivációt, eszköztárat, kapcsolódásokat, és már több helyen: egészségügyi intézményben, önkormányzatnál született olyan program, amit volt hallgatóink vezettek be vagy indítottak el. Van példa arra, hogy teherbeesési nehézségekkel küzdő családoknak tudnak komplexebben segíteni, vagy az egyik budapesti kerületben van folyamatban egy kamaszokkal foglalkozó önkormányzati projekt kialakítása. Tehát akik idejönnek tanulni, azokban megvan a vágy, hogy valami többet, valami nagyobbat tegyenek. Erre itt kapnak ösztönzőt, segítséget, jó példákat.

És nyilván az említett heterogén csapat, a hallgatótársak is sokat tudnak egymásnak segíteni.

Igen, volt, aki a hallgatótársa segítségével tudott munkahelyet váltani, és most olyan munkát végez, amiben jobban érzi magát. Fontos, hogy az évfolyamok között megmaradjon a kapcsolódás, tudjanak egymásról, hogy hol milyen szakemberek vannak, akikhez fordulhatnak a saját régiójukban.

Általában melyek azok a plusz kompetenciák, amiket az itt tanuló hallgatók ez alatt a képzés alatt sajátítanak el?

Ilyen például az interdiszciplináris csapatmunka tervezése, koordinálása. A család és a társadalom egyéb rendszerei közötti kapcsolatokat jobban megértik, és egy olyan új szemléletet kapnak, ami nem úgy családfókuszú, hogy a társadalmi rendszerekből bontja le a család működését. Ez a rendszerszemélet talán a legfontosabb: a család a társadalomba ágyazva működik, az egyén pedig a családba ágyazva működik, és nem értelmezhető az egyéni döntés vagy a családi döntés anélkül, hogy a családi rendszert mögötte ne értsük meg. És ez a fajta komplex megértés tulajdonképpen két éven keresztül az összes kurzuson előkerül, ezzel az irányultsággal oktat nálunk mindenki.

Milyen tanulási módszerekkel találkozik az, aki az interdiszciplináris családtudomány mesterképzésre jár a Mentálhigiéné Intézetbe?

Alapvetően úgy van megtervezve a képzés, hogy kevés kontaktalkalom van: félévente ötször két nap. Ezeket úgy tervezzük, hogy interaktívak legyenek, ehhez sok háttéranyagot osztunk meg az internetes oktatási felületen. Kis létszámú a képzés, 20-30 fő közötti évfolyamokkal indulunk, és sok kiscsoportos, 4-5 főre szabott feladat is van az órákon belül. Szeretném hangsúlyozni, hogy úgy vannak meghatározva a beadandók, hogy mindenki a saját területén mélyedhessen el, saját magára tudja alakítani, hogy milyen témát dolgoz fel azon a tudományterületen belül, amiről éppen a kurzus szól. A saját intézményeinek a belső működését segítik megismerni a kollégákkal készített interjúk, azok feldolgozása, vagy éppen a kliensinterjúk.

Nálunk nincs a képzést lezáró nagy projektmunka, de ha éppen egy hallgató a saját munkája keretén belül felépít egy projektet, ahhoz minden segítséget megkap, és a beadandóit is eköré rendezheti. A kétéves képzés egy szakdolgozattal zárul, és a szakdolgozatban is általában a saját területén tárja fel a hallgató az intézménye belső működését, vagy szakpolitikai javaslatot tesz azon a területen, ahol ő dolgozik, vagy akár egy elméleti összefoglalót ad az adott terület legújabb ismereteiről.

Ha valaki elvégzi ezt a képzést, akkor utána milyen irányok felé tud orientálódni?

Egyre több szociális, illetve önkormányzati intézmény ismeri fel, hogy ez egy olyan plusz tudás, amivel egyébként már létező pozíciókban szívesebben alkalmaznak olyan szakembert, aki szélesebb elméleti tudással rendelkezik, és képes a családokat érintő változásokat, beavatkozásokat rendszerben szemlélni. Az NGO-k és civil szervezetek számára is fontos ez a tudás, és ők is keresnek, alkalmaznak ilyen szakembereket. Az biztos, hogy nagyon sokan vannak az országban, akiknek a képzés hasznos tudást, kapcsolatokat adna, de még nem találkoztak vele. A következő feladat, ami előttünk áll, hogy hozzájuk eljuttassuk a képzés hírét.

---