Nemes László: A betegségnarratíva mint az emancipáció aktusa. IN: Emancipáció – tegnap és ma. (szerk. Kicsák Lóránt, Körömi Gabriella, Kusper Judit). Eger, 2020. pp. 216-227.
– részlet a könyvfejezetből –
„Az elmúlt évtizedekben egy új műfaj kialakulásának és gyors terjedésének lehettünk tanúi. Az 1980-as évektől, de különösen az új évezred elejétől százával jelennek meg egyéni betegségtörténetek, patográfiák, a legkülönbözőbb fizikai és mentális betegségekkel, egészségügyi problémákkal, függőséggel élő, azokat megtapasztaló, azokkal küszködő emberek személyes beszámolói betegségükről, problémáikról, megváltozott élethelyzetükről. Kezdetben a betegségnarratívák a HIV-epidémiára, illetve a pszichiátriai betegek helyzetére reflektáltak, a kilencvenes évektől azonban a legtöbb ilyen jellegű szövegben a rákbetegség vált a tipikus témává, ezekben daganatos és haldokló betegek számolnak be a betegségük által meghatározott élettapasztalatukról. Írtak ilyen jellegű beszámolót „hétköznapi” emberek, ismert írók, valamint orvosok és más egészségügyi szakemberek, illetve filozófusok is. A szerzők háttere, hangsúlyai, írásaik műfaja, illetve esztétikai, tartalmi minősége is változó mintát mutat. Ez azonban nem változtat azon, hogy egységes módon értelmezhető társadalmi folyamatról beszéljünk. Valamiképpen a betegség fontos kulturális témává vált, amely épp eléggé feltűnő ahhoz, hogy ne maradjon magyarázat nélkül.”