Nemzedékről nemzedékre
A fenti címmel jelent meg az Embertárs folyóirat tavaszi száma, melynek írásai elsősorban a gyermekek és fiatalok életvezetési segítésének sajátos területeiről szólnak.
A tartalomból:
- Döntés, érettség, identitás: fiatalokkal az elköteleződés útján
- A gyermek- és ifjúsági lelkigondozás mint a valláspedagógia egyik kívánatos területe
- Családsegítés és mentálhigiéné
- Meghallgatás, keresés, kérdezés: a fiatalok körében végzett lelkigondozói szemléletű hittanoktatásról
- Senki sem születik rossz testben: nemi diszfóriák gyermekeknél és serdülőknél – orvosi és pszichológiai szempontok
- Az áldozatok nem vétkesek: spirituális visszaélés és egyházi felelősség
„Fiatalokkal találkozva sokunk tapasztalata, hogy mennyire nehéz ma felnőni, dönteni, elköteleződni világunk egyre sűrűsödő kihívásai közepette, miközben számtalan elvárással is meg kell küzdeni. Ezekben a lelkigondozói beszélgetésekben vagy lelkivezetés során gyakran előkerül az útkereszteződés képe: annak a helyzetnek a szimbóluma, amikor is választani kell a különböző lehetőségek között, és elindulni a kiválasztott úton. E meghozandó döntés felett ott lebeg a veszély, hogy rossz választ adok, s nem lehetséges visszafordítani, így akár az egész életemet elronthatom. Talán jobb lenne nem is dönteni, inkább ott maradni a kereszteződésben, halogatni, tovább mérlegelni a lehetőségeket, esetleg minél több dolgot kipróbálni, hátha el tudom kerülni az életre szóló hibázást. Jó lenne biztosabban látni a jövőt, vagy legalább a döntés felelősségét elkerülni valamilyen módon. […] Kívülről nézve gyakran úgy tűnik, e fiatalok életében minden rendben van, nem szenvednek hiányt semmiben, mégis talán sokan lenézik őket: miért »nyűglődnek«, miért nem köteleződnek már el, miért nem házasodnak meg végre, miért nem veszik a kezükbe életük irányítását. És bár kívülről nem feltétlenül látszik, komoly belső szenvedéssel küzdenek, akár úgy is, hogy közben a hitük elmélyült, istenkapcsolatuk személyes és erős.”
Kardos Csongor OFM
„A spirituális visszaélés összetett jelenség, megértéséhez a józan ész nem elegendő. Azok az emberek, akik a médián keresztül hallanak a spirituális visszaélés eseteiről, megpróbálják elképzelni, hogyan történhetnek meg, és hajlamosak feltételezni ennek a pusztító jelenségnek az okait. Ráadásul azok a keresztények, akiknek pozitív tapasztalataik vannak az egyházban, nehezen értik meg, sőt nehezen fogadják el, hogy ilyen dolgok valóban megtörténhetnek. Következésképpen az emberek gyakran azt képzelik, hogy az áldozatok naivak voltak, hogy nem lett volna szabad megbízniuk lelki tanácsadójukban, hogy túlzottan feltárták a lelküket, hogy rossz embert választottak, vagy hogy rossz közösséghez tartoztak. […] Sőt, egyesek azt képzelik, hogy az áldozatoknak van egy bizonyos »pszichológiai profiljuk«, és azt feltételezik róluk, hogy azért hagyták magukat kihasználni, mert éretlenek voltak, valamilyen érzelmi hiánytól szenvedtek, azért kerestek valakit, hogy irányítsa az életüket, mert ők féltek döntéseket hozni, vagy egyensúlyvesztetten vágytak a biztonságra. Mindezen elképzelések mögött az a gondolat húzódik meg, hogy valamilyen személyes hiányosság, fogyatékosság tette őket kiszolgáltatottá. Ez a jelenség megfelel annak, amit William Ryan klasszikus elemzése »az áldozat hibáztatásának« nevez.”
Samuel Fernández
„Empirikusan jól igazolt és széles körben elfogadott tény, hogy a gyermekeket és a fiatalokat különösen meggyötörte a koronavírus-járvány, és emellett el kellett szenvedniük az elszigeteltség pszichológiai következményeit is. Salima Meherali és munkatársai 2021-ben megállapították, hogy ugyan a megfertőzött gyermekek és fiatalok száma alacsony lehetett, annál inkább rájuk nehezedtek a válság kezelésére bevezetett intézkedések, így például a társadalmi távolságtartás, az iskolabezárások és az izoláció. A szerzők mély aggodalmukat fejezték ki a gyermekek és fiatalok mentális egészsége miatt:
Most azonban nemcsak a vírus jelent terhet a gyermekek és a fiatalok számára: a háborúk és a klímaválság is a jövőre vonatkozó félelmeket okoznak, és bizonytalanságot szülnek azokban, akik világszerte a legkiszolgáltatottabbak, és akiknek a legkevesebb eszközük van a védekezésre. A pszichiátriai és pszichológiai ellátás jelenlegi válsága – számos iparosodott nyugati országban is, így például Németországban és Svájcban – felveti a kérdést, hogy tulajdonképpen mi is a lelkigondozás feladata. Nem lenne-e a lelkigondozás is az alacsonyküszöbű prevenció eszköze a gyermekek és fiatalok körében? Hogyan jelent meg eddig a szakirodalomban? Hogyan áll jelenleg a poimenikai kutatás a gyermekek és fiatalok vonatkozásában? Vannak-e vakfoltok? Hogyan festhet a gyermekek és fiatalok egész lényére irányuló odafordulás?
Andreas Köhler-Andereggen – Isabelle Noth
Az Embertárs című negyedéves, szaklektorált ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat 2003-as indulása óta abban nyújt segítséget olvasóinak, hogy bajok közt, szenvedésben vagy épp a bontakozó élet jeles fordulóin egyre felkészültebben állhassanak a rájuk bízott emberek mellett. A 2015 óta a Jezsuita Kiadó gondozásában megjelenő, a Semmelweis Egyetem EKK Mentálhigiéné Intézet munkatársai által társszerkesztett folyóirat hivatása az úgynevezett segítőszakmák különféle területein dolgozók elméleti és gyakorlati tudásának megosztása, nyilvános fórum biztosítása a különböző lelkigondozói, illetve mentálhigiénés műhelyek párbeszéde számára, valamint emberek, ügyek, ötletek, cselekvési modellek egymáshoz közelítése, ismertebbé tétele. A folyóiratot ugyanakkor mindazoknak ajánljuk, akik életükben akár csak egyszer is megtapasztalták az emberi segítés Isten adta gyógyító erejét.
A folyóirat aktuális és régebbi tematikus lapszámai a Jezsuita Kiadó webboltjában (https://jezsuitakiado.hu/termekkategoria/formatum/folyoirat/embertars/), valamint az SE Mentálhigiéné Intézetében (Nagyvárad tér 4.) vásárolhatók meg. Ha az Ön számára is fontos az Embertárs egyedi küldetése, és segítői hivatása vagy életvezetése szempontjából haszonnal tudja forgatni, kérjük, fizessen elő a lapra, ezzel is támogatva a 23. évfolyamában járó folyóirat fennmaradását.