Sorskérdések szociológusszemmel
Megjelent az Embertárs folyóirat legújabb száma, melynek írásaival a tavaly elhunyt Török Péter szociológus emléke és munkássága előtt tisztelgünk.
Ő munkássága során megmutatta annak számos színét, amivel az Embertárs foglalkozik, legyen szó a keresztény szellemiségű segítői hivatás szakmai támogatásáról és tájékozódásáról vagy a mentálhigiénéről. Most munkatársai számolnak be olyan kutatásokról, témákról, amelyek ügye az ő számára is különösen fontos volt. Ahogy Gereben Ferenc szociológus írja lapszámunk bevezetőjében: „Emlékének akkor adózunk a legméltóbb módon, ha a szociológustársadalom megőrzi és lehetőség szerint folytatja sokoldalú és értékes munkásságát.”
Az idei első számban olvashatnak többek közt a családpasztoráció és a perifériára szorultak felzárkózását elősegítő tanodamozgalom egyes szempontjairól, a hitéleti területen dolgozó segítők jóllétéről, a roma idősek helyzetéről, a (re)habilitáció és a társadalmi (re)integráció kérdéseiről, illetve az egyház pasztorális alapállásának lehetséges útjairól.
Ízelítő a külsejében megújult Embertárs 2023/1. számának tartalmából:
„Jelen tanulmányunkban a »Vallási változás Magyarországon« című kutatás keretén belül családok három generációja körében 2017-ben felvett életútinterjúkat felhasználva arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan változott a vallási önbesorolás széles körben használt kategóriái közül az »egyháziasan vallásos« típus tartalma generációról generációra. A kutatási projekt keretében harminchat interjút elemeztünk, amely tizenkét család három-három generációját jelentette.”
Földvári Mónika – Rosta Gergely
„Akár empirikus, akár tapasztalati alapon, nagy a kísértés, hogy a nones csoportját az ateistákkal és az egyházellenesekkel azonosítsuk, s a lelkipásztori stratégiát és magatartást ennek mentén határozzuk meg. Ebben az esszében arra teszek kísérletet, hogy árnyaltabb képet rajzoljak a nones kategóriájáról, és ennek mentén kommunikatívabb lelkipásztori szemléletet vessek fel.”
Máté-Tóth András
„Bár az orvosi rehabilitáció hetekben, gyakran hónapokban mérhető időablaka jelentős tágasságot ad, ezzel együtt tényleg van-e az egyéni szükségleteknek megfelelő idő a gyászra, az újnak való helykészítéshez szükséges egyéni ritmusra? Vajon a rehabilitáció mennyire engedi, támogatja a gyászt a beteg és a hozzátartozó számára, és mennyire segíti a helyteremtést az újnak a sérült és a hozzátartozó életében?”
Révay Edit
Az Embertárs című negyedéves, szaklektorált ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat 2003-as indulása óta abban nyújt segítséget olvasóinak, hogy bajok közt, szenvedésben vagy épp a bontakozó élet jeles fordulóin egyre felkészültebben állhassanak a rájuk bízott emberek mellett. A 2015 óta a Jezsuita Kiadó gondozásában megjelenő, a Semmelweis Egyetem EKK Mentálhigiéné Intézet munkatársai által társszerkesztett folyóirat hivatása az úgynevezett segítőszakmák különféle területein dolgozók elméleti és gyakorlati tudásának megosztása, nyilvános fórum biztosítása a különböző lelkigondozói, illetve mentálhigiénés műhelyek párbeszéde számára, valamint emberek, ügyek, ötletek, cselekvési modellek egymáshoz közelítése, ismertebbé tétele. A folyóiratot ugyanakkor mindazoknak ajánljuk, akik életükben akár csak egyszer is megtapasztalták az emberi segítés Isten adta gyógyító erejét.
A folyóirat aktuális és régebbi tematikus lapszámai a Jezsuita Kiadó webboltjában vásárolhatók meg. Ha az Ön számára is fontos az Embertárs egyedi küldetése, és segítői hivatása vagy életvezetése szempontjából haszonnal tudja forgatni, kérjük, fizessen elő a lapra, ezzel is támogatva a 20. évfolyamába lépett folyóirat fennmaradását!