MENTÁLHIGIÉNÉ A TEREPEN
Megjelent az Embertárs folyóirat legújabb száma, melynek írásai a mentálhigiénés szemlélet gyakorlatra váltásának különböző lehetőségeiről, kérdéseiről szólnak.
Ízelítő a 2022/3. szám tartalmából:
„A lelkészhez forduló emberek a problémák széles skálájával érkeznek: spirituális nehézségektől kezdve egészen hétköznapi problémákig minden megtalálható a »palettán«. Egy problémának pedig mindig van hétköznapi és spirituális vetülete, tehát a lelkigondozó kísérője lehet bármilyen élethelyzeti nehézségnek, ha célkitűzését tartva csak a spirituális szállal dolgozik. Egy mély depresszióban szenvedő ember felteheti azt a nagyon egyszerű kérdést, hogy mi értelme van egy istenhívő ember számára az életnek, ha semmi örömet nem talál benne. Ez kérdésének a spirituális oldala, amellyel egy lelkigondozó foglalkozhat. Ugyanennek a problémának van azonban egy hétköznapi vetülete is. Lélektani kérdésként megközelítve a dolgot egy pszichoterápiás folyamatban a depresszióban szenvedőnek módja van végiggondolni, vajon mitől van az, hogy míg más emberek örömet és bizonyos elégedettséget, kiteljesedést élnek át életük során, és szeretnek élni, ő erre nem képes. Mi akadályozza, és vajon ez megváltoztatható-e? Ennek feltárása kiterjedt lélektani ismereteket igényel a terapeutától.
A fenti példa jól mutatja, hogy ugyanannak a problémának két megközelítése két eltérő kompetenciához köthető, tehát nem maga a probléma, hanem a célkitűzés határozza meg, hogy valaki egy adott lelki problémával foglalkozhat-e.”
Thoma László Róbert – Horváth-Csitári Boglárka Flóra – Csáky-Pallavicini Krisztina
„Anélkül, hogy észrevettük volna, az elmúlt évtizedekben elsősorban a lányok és nők igényeire hangolt kereteket hoztunk létre a segítő és pszichológiai helyzetekben: »Jöjjön be az irodámba! Üljön le! Mondja el, hogy van! Mit érez?« A fiúk és a férfiak azért esnek ki a segítői helyzetekből, mert nem tanítottuk meg a segítő szakembereket és pszichológusokat a férfi és női agy különbségeire. A képződő segítőknek csak tizenöt százaléka férfi, nyolcvanöt százalékuk nő. A terápiás kliensek majdnem nyolcvan százaléka nő – a férfiakat az anyjuk vagy a házastársuk rángatja el, általában olyan közegbe taszítva őket, amely nincs ráhangolva a férfiak természetére. Hiányzik a férfitermészet, a férfiagy ismerete. Hiányzik annak tudatosítása, hogy a kamasz fiúk egyik legfontosabb feladata a férfivá válás. A fiúkkal való segítőkapcsolatban fontos szerepet kellene kapnia a mozgásnak, mivel a férfiagynak gyakran fizikai mozgásra van szüksége, hogy a szavakat összekapcsolja az érzésekkel és az emlékekkel. A fiúkkal csak egy közös séta végeztével érdemes leülni, és utána érdemes labdával a kezünkben beszélgetni, ide-oda dobálva vagy lökve, ahogy az apák gyakran teszik a gyerekeikkel. Ez a térbeli bevonódás segít a férfiagynak a limbikus rendszer és a homloklebeny (ahol a szavak formálásáért felelős agyterületek vannak) közötti ingerátvitelben.”
Kigyóssy Örs Péter
„A magam irodalomterápiás gyakorlatában eddig egészséges felnőttek (női és férficsoport) megerősítésén dolgoztam. Ám tanárként és négygyermekes édesanyaként egyre izgalmasabb korosztállyá vált számomra a párkereső fiatalok csoportja. Sok szülőtársammal beszélgettem róluk, és megerősítettek abban, hogy fontos lenne ezzel a »réteggel« foglalkozni. A lelkiismeretesebb fiatalok egyetemistaként rengeteg időt töltöttek tanulással, később felelősségteljes állásba kerültek, és ezekben az években nem jutott már energiájuk az ismerkedésre, bulikra, s igényesebb szórakozást sem találtak. Ők azok, akiknek már csökkenőben van az önbizalmuk, s túl vannak legalább egy nagyobb csalódáson. Hiányosságukként, személyes kudarcukként élik meg, hogy pár nélkül maradtak, miközben alapvetően egészségesek. Főként bátorításra, biztatásra van szükségük, hogy egyikük sem értéktelen, »hibás áru« vagy »selejt«… Fontos cél lenne önértékelésük növelése, erősségeik felismerése, a kommunikációban és a nyitottságban való fejlődés, vagyis önismeretük fejlesztése. Ehhez – talán szokatlan – eszköznek egy biblioterápiás csoport létrehozását láttam.”
Eigner Judit
Az Embertárs című negyedéves, szaklektorált ökumenikus lelkigondozói és mentálhigiénés folyóirat 2003-as indulása óta abban nyújt segítséget olvasóinak, hogy bajok közt, szenvedésben vagy épp a bontakozó élet jeles fordulóin egyre felkészültebben állhassanak a rájuk bízott emberek mellett. A 2015 óta a Jezsuita Kiadó gondozásában megjelenő, a Semmelweis Egyetem EKK Mentálhigiéné Intézet munkatársai által társszerkesztett folyóirat hivatása az úgynevezett segítőszakmák különféle területein dolgozók elméleti és gyakorlati tudásának megosztása, nyilvános fórum biztosítása a különböző lelkigondozói, illetve mentálhigiénés műhelyek párbeszéde számára, valamint emberek, ügyek, ötletek, cselekvési modellek egymáshoz közelítése, ismertebbé tétele. A folyóiratot ugyanakkor mindazoknak ajánljuk, akik életükben akár csak egyszer is megtapasztalták az emberi segítés Isten adta gyógyító erejét. Ami a 2022-es évfolyam további témáit illeti, novemberre várható a 3. szám a mentálhigiéné különböző színtereiről szóló gyakorlati fókuszú írásokkal, s decemberben lát napvilágot az idősügy kérdéseivel foglalkozó 4. lapszámunk.
A folyóirat aktuális és régebbi tematikus lapszámai 980 Ft-os áron vásárolhatók meg a Jezsuita Kiadó webboltjában. Ha az Ön számára is fontos az Embertárs egyedi küldetése, és segítői hivatása vagy életvezetése szempontjából haszonnal tudja forgatni, kérjük, fizessen elő kedvezményes áron, mindössze évi 3560 Ft-ért a lapra, ezzel is támogatva a 20. évfolyamába lépett folyóirat fennmaradását!