A CSERVENKAI EXHUMÁLÁSOK TÖRTÉNETE
Csapody Tamás
Történelmi Szemle LXIV. évf. 2022. 3. sz., 481–513.
ABSZTRAKT
A szerbiai Borból Magyarországra vezényelt munkaszolgálatosok gyalogmenete 1944. október 5-én érte el a nyugat-bácskai Cservenka községet. A magyar katonák kísérte csoport létszáma ekkor mintegy 3000 főt számlálhatott. A zömében bácskai svábokból verbuválódott Waffen-SS alakulatok katonái erőszakkal átvették a magyaroktól a munkaszolgálatosok feletti irányítást. A helyi téglagyárba terelték a zsidókat és a Jehova Tanúit. A kilenc nazarénust a község egyik istállójában helyezték el. A zsidó munkaszolgálatosok szisztematikus legyilkolása két nappal később, október 7-én éjszaka kezdődött el és másnap hajnalig tartott. A német katonák, a magyar katonai keret támogatásával mintegy ezer zsidót gyilkoltak meg. Az élve maradt zsidókat SS-katonák több csoportban Zomborba kísérték. Innen az egyik gyalogmenet a Gádor–Hadikfalva útvonalon érkezett meg Bajára, míg a másik csoport Monostorszegen, Bezdánon, Kiskőszegen és Udvaron át érte el Mohácsot. A menetek Cservenka és a mai magyar–szerb (Hadikfalva) és magyar–horvát (Udvar) határig összesen mintegy 400-500 főt veszítettek. A magyar keret a Jehova Tanúit és a nazarénusokat először szintén Zomborba, majd innen vonaton Szentkirályszabadjára kísérte, hol a Cservenkán elvált bori munkaszolgálatos csoportok ismét találkoztak. Cservenkától Hadikfalváig, valamint Udvarig terjedő útszakaszon a bori zsidó unkaszolgálatos halottak összegyűjtésének és eltemetésének, majd ismételt exhumálásának és újratemetésének eddig feldolgozatlan a története. A történtek kutatását számos tényező gátolta. A tömeggyilkosság áldozatainak számbeli nagysága, az elkövetés helyének földrajzi kiterjedtsége és az anyagi korlátok hatalmas terhet róttak a helyi adminisztrációra. A halottak számbavételét és exhumálását akadályozta Tito marsall nemzetiségi és elnyomó politikája, a terület népességi viszonyainak megváltozása, a vérengzés bácskai elkövetőinek ismertsége és büntetlensége, valamint a történtekkel való szembenézés elmaradása. Mindezek miatt az áldozatok kegyelettel történő eltemetése csak részben sikerült, és az áldozatokra való méltó emlékezés is ellentmondásos. A tanulmány nem kisebb feladatra vállalkozik a tömeggyilkosság után közel 80 évvel, hogy megnevezze a halottak eltemetési helyeit, összeállítsa az exhumálások és újratemetések kronológiáját, elkészítse az áldozatok exhumálástörténetét.
KULCSSZAVAK: munkaszolgálat, Holokauszt, Bor, Cservenka, tömeggyilkosság, második világháború, exhumálás
HISTORY OF THE CHERVENKA EXHUMATIONS
Tamás Csapody
ABSTRACT
During World War II, some 6000 Hungarian citizens were deported to the Serbian town of Bor for forced labour. On their return journey to Hungary, about 3000 forced labourers reached the brick factories of Chervenka in the Western Bácska region. In the night of 7 October 1944 about 700 to 1000 Jewish forced labourers were killed there by German soldiers with the assistance of Hungarian troops. Among the surviving labourers a further 400 were killed by the Germans on the way from Chervenka to the border of present-day Hungary. In the brick factories and along the roads the corpses remained unburied. The local people and the representatives of both the oldand the new regime did make efforts to inter the dead, but these only yielded partial results. Of those killed in the brick factories, which have beencontinuously functioning ever since, as well as of those slain along the march, some fifty percent still rest on or near the very spot wehere they were killed. The only registered Chervenka mass grave, that in the Jewish cemetery of Zombor, contained the remnants of about 700 jewish forced labourers of Bor.
KEYWORDS: forced labour, Holocaust, Bor, Chervenka, mass murder, World War II, exhumation