2026. január 28-án, életének 88. évében eltávozott közülünk dr. Póder György nyugalmazott egyetemi adjunktus, aki 1965-től 55 éven keresztül, 2020-ig dolgozott egyetemünk Gyermekgyógyászati Klinikájának Bókay utcai részlegén, a korábbi I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán.
Póder György 1939. január 21-én született Budapesten. 1957-ben érettségizett. Első évben nem vették fel a Budapesti Orvostudományi Egyetemre. A gyermekgyógyászat iráni elkötelezettségét mutatja, hogy a következő felvételi vizsgáig egy éven keresztül az I. Sz. Gyermekklinikán beteghordóként dolgozott. Általános orvosi diplomáját 1965-ben kapta meg summa cum laude minősítéssel, ezt követően kezdte meg orvosi tevékenységét klinikánkon.
Kezdetektől a Pulmonológiai Osztály munkatársa, ahol ezekben az években a légúti betegek mellett tuberkulózisos gyermekek ellátása is rendszeres volt. 1969-ben csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsgát tett. 1971-ben az első spirométer beüzemelésével alakult meg a Légzésfunkciós Laboratórium Póder György és Kelemen József vezetésével. A légzésfunkciós asszisztensek folyamatos képzésével, az eszközpark fejlesztésével, külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatokkal színvonalas diagnosztikai munka indult meg. Ezekben az években kezdődött a légúti betegek allergológiai kivizsgálása, az első bőrpróbák végzésében Póder György is aktívan közreműködött. 1976-tól a Pulmonológia osztályvezető főorvosának nevezték ki. Az 1977-ben megalakult Cisztás Fibrózis Munkacsoport alapító tagja, a klinikán pilokarpinos verejték elektrolit meghatározást állított be, elindította a CF diagnosztikát és gondozást. 1987-ben védte meg kandidátusi disszertációját Csecsemőkori obstruktív bronchitis prognózisa címmel. 1991-ben gyermek-tüdőgyógyászati szakvizsgát tett.
2020-ban megkapta a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Örökös Tagja kitüntető címet.
Több ciklusban vezetőségi tag a Gyermek-tüdőgyógyász Szekcióban. Tagja volt a Magyar Gyermekorvos Társaságnak, a Magyar Tüdőgyógyász Társaságnak, a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaságnak, az ERS és az EAACI nemzetközi szervezeteknek. Tudományos előadásokat itthon és külföldön 200 felett tartott, közleményeinek száma 94.
Kezdetektől részt vett a klinika oktató tevékenységében, közreműködött magyar, német és angol nyelven ötöd-, hatodévesek, valamint szakorvosjelöltek képzésében.
Szeretett feleségét 42 év házasság után vesztette el, fia és két felnőtt unokája gyászolja.
Tanárként és orvosként egyaránt azt közvetítette, hogy a gyógyítás egyszerre tudomány és szolgálat; következetessége, szakmai igényessége és embersége mindazokban él tovább, akiket tanított, és akik vele dolgozhattak. Orvosi munkája több generáció életét kísérte végig: az általa gyógyított gyermekek felnőttként ma már saját gyermekeikkel együtt emlékeznek rá hálás szívvel.
„Vita brevis, ars longa” – Az élet rövid, a hivatás örök. (Hippokratész)