Dr. Reusz György gyermeknefrológus ajtaja nyitva áll a gyerekellátást már kinőttek számára is, akik rendszeresen visszatérnek hozzá kérdéseikkel. Részt vesz több szakmai társaság munkájában, időnként beteg gyerekekkel táborozik, szabadidejében pedig publikál és nem utolsósorban kétgyermekes édesapa. Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika részlegvezető egyetemi tanára nemrég vehette át a szakmai Astellas-díjat klinikai csecsemő- és gyermekgyógyászat kategóriában.
„Az egyetemen sok minden érdekelt, akkor a nefrológia még csak egy volt a sok tárgy közül. Az viszont kétségtelen, hogy a gyermekgyógyászat mindig is vonzott, hiszen ebben van a legtöbb siker és optimizmus” – emlékszik vissza dr. Reusz György. A Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezdett központi gyakornokként, később pedig – már az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán – Miltényi Miklós professzor megkérdezte tőle: nem akarna-e nefrológiával foglalkozni. „Akkor persze ezt még korai lett volna eldönteni, ám mivel a professzor abban az időszakban kezdte kiépíteni itt a kutatási hátteret, én is bekapcsolódtam a munkacsoportjába” – idézi fel. Mivel gyermek vesetranszplantáció a nyolcvanas évek elején még alig volt Magyarországon, az éppen akkor induló művese állomáson kezdett dolgozni, a munka mellett pedig a kutatásban is részt vett. Azóta is a veseosztályon dolgozik nefrológusként, igaz, mint mondja, az eltelt 26 év alatt sokat fejlődött a szakma: amikor elindult a művese osztály, zsúfolásig tele volt, hiszen rengeteg gyerek várt vesepótló kezelésre, mára azonban kiürültek a gyerek dialízis állomások, hiszen a transzplantációval érhető el náluk valódi eredmény.
Dr. Reusz György jelenleg a klinika veseosztályának vezetése mellett részlegvezető a csecsemőosztályon és a pulmonológián, a Magyar Nefrológiai Társaság elnöke és tagja a Nemzetközi Gyermeknefrológiai Társaság vezetőségének. Emellett a Nemzeti Veseprogram egyik elindítója, melynek célja, hogy összefogja a nefrológiával kapcsolatos tevékenységeket: az oktatást, a kutatást, a betegedukációt és az orvostovábbképzést. A Csecsemő és Gyermekgyógyászat frissen megválasztott minőségügyi szakfelügyelő főorvosaként pedig a szakma együttműködésével különböző irányelvek kidolgozásáért lesz felelős, például az újszülött- és gyermekosztályon fellépő fertőzések visszaszorítása érdekében.
A gyerek nefrológiai betegségek kezelése általában sikerrel zárul, ám itt is előfordulhatnak veszteségek. Az egyszerűbb betegségek, például a húgyúti fertőzések könnyen kezelhetők, de bizonyos fejlődési rendellenességek, örökletes betegségek speciális vizsgálatokat, tudást igényelnek, ezek megoldása olykor igazi kihívást jelent. Mára olyan genetikai vizsgálatokat is helyben végzünk, amikre korábban csak külföldön volt lehetőségünk – számol be dr. Reusz György, aki állítja: egy-egy ritka kórkép megállapítása csapatmunka, és a szakmai tudás mellett intuíciót is igényel.
A transzplantáció egyik nehézsége, hogy akik új vesét kapnak, életük végéig szoros kontrollt igényelnek, a gyerekek viszont, elérve a nagykorúságot, sok esetben nehezen szoknak át a felnőtt gondozásba, ahol már nagyobb a felelősségük. Ez a kamaszkori átmenet oda vezethet, hogy nem tartják be az alapvető előírásokat és a beültetett szerv kilökődik, ami akár végzetes is lehet. Azokat a korábbi betegeinket, akik tehát visszajárnak hozzánk kérdéseikkel, szívesen látjuk akár felnőtt korban is – mondja a nefrológus, aki szerint a jó gyerekorvos nem csak mesterember, hanem társ a gyógyulásban. Tudnia kell, milyen a családi háttér, vannak-e otthon anyagi gondok, vagy más körülmény, ami hátráltathatja a gyerekkel való együttműködést. Ehhez persze az kell, hogy beszélgessen a családdal, sőt olykor a szülőkkel közösen kell kidolgoznia a kezelést – emeli ki.
Dr. Reusz György szabadidejében szeret írni. Mint mondja, intellektuális kihívás, amikor összegyűlik valamennyi anyag és azt addig farigcsálja, csiszolgatja, amíg abból közérthető cikk vagy éppen előadás nem kerekedik. Nem csak a szakmának számol be eredményeiről: a Nemzeti Veseprogramban betegeknek szánt tájékoztatók összeállításában is segédkezik. A kórház falain kívül is foglalkozik gondozottjaival: „nyaranta szakmai hátteret adunk egy transzplantációs táborhoz, ahol vese- és májtranszplantáltjaink egészséges testvéreikkel együtt tölthetnek el egy hetet. A tábor segít a beilleszkedésben és hozzájárul a betegség feldolgozásához. A vidám, indián szökelléssel a Balaton partján szaladó transzplantált és egészséges gyerekeket mindössze a műtéti heg különbözteti meg egymástól.”
Az idei Astellas-díj a 2013-as évről szólt, amikor oktattunk, kutattunk és gyógyítottunk ugyanúgy, mint azelőtt minden évben. A többi jelölthöz képest talán csak annyi volt az előnyöm, hogy én többet éltem, így több tapasztalat is van a hátam mögött – magyarázza a díjazott.
Mozer Mária
Fotók: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
