Harsányi László (1955- )
1979. október 1. óta dolgozom a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján. Mindent itteni tanítómestereimnek köszönhetek, még azt is, amit a világon itt-ott jártamban sajátítottam el, mert az újra való fogékonyságot is itt tanultam meg. Sebészi habitusomat a Szécsény-iskola formálta, és ez a sebészi attitűd határozta/határozza meg oktatói szemléletemet csakúgy, mint azt az érdeklődést, amivel a klinikai gyógyító munka által felvetett szakmai dilemmákra próbálok meg tudományos igénnyel válaszokat keresni.
Első tanítómesterem, Szécsény Andor a klasszikus sebész archetípusának talán utolsó hazai képviselője volt. Ő még személyében tudta integrálni a sebészet legtöbb nehéz részterületének művelését a nyelőcsősebészettől a májsebészetig, a pancreas-sebészettől a coloproctológiai sebészetig, az endocrin-sebészettől a szervtranszplantációig. Imponáló magabiztossága, a váratlan helyzetekben is kreatív megoldásokhoz vezető tapasztalata és higgadtsága a tanítványaiként felnövekvő sebészgenerációkra nagy hatással volt. Az ő szakmai életútja ma hasonló formában megismételhetetlen; ezt már az iskolájából kinőtt 6 tanszékvezető pályája is mutatja.
Pályám elejétől megadatott, hogy hosszabb-rövidebb ideig Szécsény professzor valamennyi, később tanszékvezetővé nőtt tanítványával dolgozhattam és tőlük tanulhattam. Mindegyiküktől mást lehetett ellesni: a napi munka biztonságát adó szisztematikusságot, a mesterséget művészetté emelő invenciót, önfegyelmet, esetleg a mindent elsöprő céltudatosságot. Egy szakmai tulajdonság azonban valamennyiükben közös volt: egyikük sem ragadt le egy apró részterületen, nem vált „szakbarbárrá”.
Ma már világos előttem, hogy sebészi törekvéseimet mindmáig ez a – meglehet, akkor ennyire tudatosan még meg nem élt – fiatalkori tapasztalat irányítja. Mind a műtői munkámat, mind a klinikai kutatási aktivitásomat, mind oktatói viselkedésemet a határterületek iránti vonzódás határozza meg. Szakorvosi képesítésem megszerzése után tudatosan igyekeztem az akkori I. Sebészeti Klinika legtöbb profiljának munkájában részt venni. Ebben az időszakban sok, máig ható készséget tudtam elsajátítani. Az európai léptékben is kiemelkedő számú pancreas-műtétekben szerzett gyakorlatomat máig tudom kamatoztatni a gyógyításban, oktatásban, továbbképzésben. A donor-műtétekben a többirányú, gyors, atraumatikus preparatív technikát lehetett begyakorolni; s a transzplantációs sebészetben való aktív részvétel tette világossá, hogy manapság csak a társtudományokkal összefogva lehet csúcsminőségű sebészi teljesítményt nyújtani. A korszerű hazai májsebészet kialakulását szinte végigkísérhettem, és azután megtapasztalhattam, hogy mennyire különböző iskolái alakulnak ki egymás mellett, egymást tovább motiváló rivalizálás közepette. Főként az akkori nyílt feltárású mellékvese-sebészetben tapasztaltakra alapozva művelem ma a retroperitonealis daganatsebészetet. Az ezredforduló tájának nagy nemzetközi végbélsebészeti forradalmát, a „teljes mesorectalis excisio” térnyerését pedig csak megértő mosollyal fogadja mindenki, aki 1980-85 táján az I. Sebészeti Klinikán tanulhatta a rectum resectiót.
Miután műtéti tevékenységem fő területe az onkológiai sebészet, mindezeket az előzőekben sorolt képességeket, tapasztalatokat ma rendkívül jól tudom alkalmazni az előrehaladott, T3-T4 stádiumú daganatok ellátásában. Az anatómiai határokat nem tisztelő daganatterjedést csak többszervi resectiókra képes, több területen biztonsággal mozgó sebészi team tudja követni. Ez a többoldalúság mind a sebészi, mind az oktató munkám célja és értelme.
Kiemelt feladatomnak tekintettem és tekintem ma is a megszerzett sebészi „skill” továbbadását. Szívesen operálok szakorvosjelöltekkel, a klinikánkra továbbképzésre érkezőkkel, és mintegy posztgraduális oktatói tevékenységként gyakran veszek részt műtétekben más intézményekben, akár a határon túli magyar sebész kollégák kérésére. Utóbbi téren szoros és rendszeres kapcsolatnak tekinthető a szerződéses alapú CEEPUS (Central European Exchange Program for University Studies) együttműködésünk a Kolozsvári „Iuliu Hatieganu” Egyetem II. Sebészeti Klinikájával, illetve önkéntes segítőként a Rév-Komáromi illetve Dunaszerdahelyi Kórházakban térítésmentesen vettem részt továbbképző értékű műtétekben.
Határterületi sebészi konzíliáriusi működésemnek egyik legérdekesebb periódusa volt az a kb. 12-15 éve szoros együttműködés, amit a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika konzíliáriusaként folytathattam. A kismedencei műtétekben szerzett gyakorlatomat ma szintén az onkológiai sebészetben tudom kamatoztatni. Az együttműködés hozadékaként új műtéti technikát is kidolgoztunk; továbbá hazánkban először gyógyítottuk és közöltük az átmeneti hámok régiójában kialakuló ún. indukált daganatot.
Klinikai kutatás
A sebészi betegek tápláltsági állapota, az ezzel szoros összefüggést mutató műtéti teherbíróképesség javításának lehetőségei, mint szintén határterületi problémakör az 1980-as évek közepe óta állnak érdeklődésem homlokterében. Munkatársaimmal közös, több évtizedes kutatási teevékenységünk fő eredményei az alábbiak:
- Megállapítottuk, hogy a parenterális táplálás mind rövid- és hosszútávon komoly szövődményekkel fenyeget. A klinikai táplálásterápia szempontjából különösen aggályos, hogy minden hatodik betegen maga a kanülálás technikai szövődménnyel jár; 1 hetes használat után pedig a kanülök csaknem fele igazolhatóan kontaminált, és a betegek 4,3%-ában klinikailag manifeszt szeptikus állapot jelei is észlelhetők. Már a 90-es éve elején szövettani vizsgálattal bizonyítottuk, hogy a kizárólagos infúziós táplálás már egy hét után súlyos bélnyálkahártya-atrófiához vezet, ami az így kezelt betegekben másodlagos szövődmények fellépését eredményezheti.
- Többféle betegcsoporton elvégzett prospektív vizsgálatainkban igazoltuk az enterális táplálási módszerek prioritását. Magyarországon elterjesztettünk több új, minimálisan invazív enterális táplálási technikát, pl. a tűkatéter-jejunosztómia és a percutan endoscopos gastrostomia (PEG) módszerét. A PEG 3 eredeti technikai módosítását dolgoztuk ki és közöltük.
- Az enterális táplálási technikák alkalmazását új betegcsoportokra terjesztettük ki.
- A jejunális táplálást nemzetközi viszonylatban is elsők között alkalmaztuk pancreas-betegekben. Krónikus pancreatitises betegek vizsgálatával megállapítottuk, hogy a folyamatos jejunális táplálás – a korábban egyeduralkodó parenterális tápláláshoz hasonlóan – nem vált ki szekréciófokozódást, viszont egyidejűleg kivédi az infúziós táplálás mellett elkerülhetetlen, másodlagos szövődményekkel fenyegető mukóza-károsodást.
- A jejunális táplálást bevezettük a súlyos akut pankreatitisz kezelésébe.
- A PEG rutinszerű használatát az onkológiai sebészetben új területen, a fej-nyaksebészetben perioperatív táplálásterápiás rutinná tettük. PEG-beültetést hazánkban elsőként végeztünk csecsemőn. Tevékenységünk nyomán hazánkban a PEG-táplálás a neuro-rehabilitáció táplálásterápiás standardjává is vált.
- Ágymelletti malnutríció-szűrésre alkalmas pontrendszert dolgoztunk ki. A kóros tápláltsági állapotra visszavezethető perioperatív szövődmény-fenyegetettség leírására bevezettük a „metabolikus műtéti kockázat” kifejezést. Ennek mértékét a táplálásterápia különböző javallati fokozataival kapcsoltuk össze: kis metabolikus kockázat – relatív javallat, közepes metabolikus kockázat – abszolút javallat, magas metabolikus kockázat – abszolút táplálási javallat + elektív műtéti ellenjavallat. Az ún. „metabolikus kockázati” szűrőmódszer olcsó, egyszerű, numerikus adatokat tartalmaz, ezért ismételt elvégzése után a változás is számszerűsíthető. A metodika a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság által 2001 óta a műtéti szakmák számára ajánlott szűrőmódszer.
- A táplálásterápiára vonatkozó kutatómunkám későbbi fázisában a glutamin-tartalmú tápoldatokkal foglalkoztunk, és az alábbi legfontosabb megállapításokat tettük.
- A műtét előtt legalább 7 nappal megkezdett, s immuntápszerrel a teljes perioperatív szakban folytatott ET mellett mind gyomorrákos, mind fej-nyaksebészeti betegeken a sebészi szövődmények aránya szignifikánsan alacsonyabb, mint a nem standard tápszerrel kezelt csoportban.
- Kísérleti modellben a glutaminnal végzett prekondícionálás csökkenti a máj iszkémiás-reperfúziós károsodásának mértékét. A kísérleti eredmények birtokában bíztató klinikai vizsgálatok folynak máj- és érsebészeti betegeken.
- Fenti klinikai tapasztalataink többsége hazai, s egy részük nemzetközi ellátási standardokba, terápiás ajánlásokba is beépült. A mesterséges táplálás hazai gyakorlatának szervezett kiépítésére önálló orvostársaságot hoztunk létre. Szakmapolitikai eredményeink az alábbiak:
-
- 1990-ben megalakult a Magyar Mesterséges Táplálási Társaság, amely egyedülálló interdiszciplináris együttműködésben dolgozik. Honlapján folyamatosan biztosítja több szakterületen – sebészet, gasztroenterológia, onkológia, gyermekgyógyászat, fej-nyaksebészet, intenzív terápia stb. – a táplálásterápiás konzíliumot és szaktanácsadást.
- Akut pancreatitis sebészi kezelése – Sebészeti Szakmai Kollégium, 2005.
- Perioperatív mesterséges táplálás– Sebészeti Szakmai Kollégium, 2005.
- Súlyos koponya-, agysérültek ellátása – Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja – 2006.
- Táplálásról az intenzív terápiában – Az Eü. Min. szakmai irányelve – 2008.
- Ápolás / Az Eü. Min. szakmai protokollja a szondatáplálásról – 2009.
- Az Eü. Min. szakmai irányelve a Stroke rehabilitációs ellátásról – 2009.
- A gége- és hypopharynx daganatok diagnosztikája és terápiája – Az Eü. Min. szakmai protokollja – 2010.
- Az ESPEN három kiadást és 6 nyelvre történő fordításban megjelent tankönyvében a minimálisan invazív technikák között PEG-módosításaink szerepelnek; a könyv több fejezetének megírásában társszerző lehettem.
- ESPEN (European Society of Parenteral and Enteral Nutrition) guidelines on nutrition in acute pancreatitis – Consensus statement – 2002.
- ESPEN guidelines on enteral nutrition: surgery including organ transplantation – 2006.
-
- A határterületi együttműködések egyik legfrissebb és legérdekesebb területén a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézettel, Buzás Edit akadémikus asszony munkacsoportjával pancreas-betegségek lehetséges biomarkereinek (mikrovezikuláknak) vizsgálatába kezdtünk; ehhez a műtéti mintavétel technikáját magam dolgoztam ki és indítottam be. Ugyancsak közös munkát folytatunk az Anatómiai Intézettel a felhasi éranatómia sebészi technikákat is befolyásoló variációinakvizsgálatára.A kutatásokból folyamatosan születnek a közlemények.
- Az elmúlt kb. 10 év felismerése volt bennem, hogy a folyamatosan korszerűsödő sebészi/műtéti technikák fejlődésétől jelentősen elmaradt a sebkezelési módszerek fejlődése. Ennek nyomán fordultam az ún. negatívnyomású sebkezelési technika megismerése és fejlesztése irányába: a Klinika referencia-centrummá válásában jelentős része volt az általam szervezett négy NPWT Tudományos Konferenciának csakúgy, mint az aktív közreműködésemmel elkészült magyar nyelvű monográfiának. A könyv nagy sikerét jelzi, hogy már angol nyelvű kiadása is megjelent.
- Az elmúlt két-három évben a sebészeti szemlélet és műtéti technikák változásának, rohamos fejlődésének irányait látva a fentiek mellett a sebészi innováció sajátosságaival, a hazánkban pontosan még nem rendszerezett, nem kodifikált sebészi etika dilemmáival igyekszem tudományos igénnyel foglalkozni. Ezek a kutatási területek ezután szinte elkerülhetetlenül elvezettek a betegbiztonság kérdésköréig is, ami az utóbbi időben ugyancsak tudományos-tudományszervezési tevékenységeim közé tartozik. Mindhárom területen könyvfejezetek ill. szerkesztett könyv is született aktivitásunk nyomán; nem mellékesen a sebészet innovációs dilemmáinak témájában tarthattam meg a Balassa-emlékelőadást 2019-ben, amit pályám legnagyobb, legmegtisztelőbb elismerésének tartok.
A fentebb felsorolt adatokon túl még további két területet tartok kiemelendőnek.
1994-ben – az 1993-ban Budapesten szervezett európai kongresszus nyereségéből indulva – megindítottunk a Közép- és Kelet-Európai országok számára egy posztgraduális továbbképzést a klinikai mesterséges táplálás területén. Az ESPEN ezt a képzési formát azóta is fenntartja, kiszélesítette, s ennek tankönyvét azóta sok nyelvre lefordították, s 5. kiadását készítik elő. 1994-2010 között ’Faculty Member’-ként előadó és gyakorlatvezető is lehettem ebben a nemzetközi posztgraduális képzési folyamatban.
A Klinikán 2003-ban megindítottam az ’Ars Chirurgiae’ előadás-sorozatot, amely alkalmanként a sebészet egy-egy XX. századi nagy alakjának emlékét felidéző továbbképző jellegű előadássorozat. A hagyománytiszteletet – ami nélkül nincs egészséges fejlődés –, ezzel az előadássorozattal ugyanazon falak között kísérelem meg aktívan gyakorolni, ahol magam is megtapasztalhattam fontosságát.