A Mentálhigiéné Intézet Jubileumi Konferenciája

Objektív adatok és szubjektív megfontolások a magyar népesség mentális állapotának elemzése kapcsán: fókuszban az elmúlt évtized
A Hungarostudy felmérések meghatározó szerepet töltöttek be a felnőtt magyar népesség egészségi és mentális állapotának feltérképezésében. Előadásunkban rámutatunk a 2006-ban 2013-ban és 2021-ben megvalósított mintavételek eredményeinek az Amerikai Egyesült Államokétól és más nyugati országokéitól eltérő trendjeire, melyek keretében stagnáló kérdőíves depresszió pontszámok (Beck-féle depresszió kérdőív), javuló WHO-jóllét indexek és csökkenő anómia-értékek rajzolódnak ki. A Hungarostudy-felmérésekben becsült trendek összhangban vannak az azonos időszakban, de lényegében 1990 óta lassuló ütemben csökkenő öngyilkossági adatokkal, amely csökkenés azonban a legfrissebb adatok értelmében megtorpant (KSH). Az eredmények életkori és nemi vonatkozásai, valamint lehetséges magyarázómodelljei mellett kitérünk a mentális egészségtudományi vonatkozásokra, valamint a rendszeresen végzett reprezentatív felmérések széles körű jelentőségére és társadalmi tőkét megalapozó voltára is.
Kulcsszavak: Hungarostudy, depresszió, jóllét, anómia, szuicidológia

Mesterséges intelligencia és lelki egészség: lehetőségek és veszélyek
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia életünk egyre több területén jelenik meg és így elkerülhetetlenül hatással van a gondolkodásunkra, viselkedésünkre és kapcsolatainkra. Előadásom első kulcskérdése az, hogy ez hogyan hat a lelki egészségre: Nyújthat-e támogatást az MI-használat mentális problémák esetén? Vezethet-e újabb viselkedési és lelki problémákhoz? Második kérdésként azt vizsgálom, hogy az MI-használat hogyan hat a segítő szakmákra. Megfelelő használat esetén segítheti a szakmai fejlődést és szakmai munkát, nem tudatos használata azonban könnyen készségvesztéshez és más problémákhoz vezethet. Akár alkalmazzuk a mesterséges intelligenciát, akár nem, segítő szakemberként mindenképp ismernünk kell a terület lehetőségeit és veszélyeit.
Kulcsszavak: mesterséges intelligencia, mentálhigiéné, antropomorfizáció, készségvesztés, függőség

Mentálhigiénés szakember a segítő hivatások szakmai kapcsolati hálójában: az együttműködés és delegálási útjai
Az előadás elméleti és gyakorlati segítséget kíván nyújtani olyan kérdések kibontásában, melyek a mentálhigiénés szakember illeszkedését segítik a segítő hivatások hálózatához a hazai ellátórendszerben. A hazai mentál-egészségügyi ellátórendszer főbb struktúrájának, elemeinek megismertetésén túl szó lesz az együttműködés és továbbküldés indikációiról, útjairól, konkrét példákon keresztül illusztrálva azokat.
A primer, szekunder és tercier prevenció fogalmainak értelmezése mentén a mentálhigiénés szakember kompetenciaterületeire reflektálunk: milyen területeken, miben mutatkozik meg a mentálhigiénés szakember sajátos tudása, többlete, mellyel egyedi szerepet tölthet be a kliensek, csoportok támogatásában? Miből észlelhető, hogy szükséges a továbbküldés, és kihez, hogyan delegálhatjuk ilyenkor a klienst? Maradhat-e kapcsolat a mentálhigiénés szakember és a kliens közt a továbbküldés után, ha a kliens ezt igényli? Mit tehetünk, ha nem találunk a környezetünkben olyan szakembert, aki megszólítható, vagy nagyon hosszú a várólista? Juthatnak-e, és ha igen, hol, ingyenes pszichoterápiás segítséghez a kliensek? Ehhez hasonló, és természetesen a hallgatóság soraiból érkező kérdések körüljárása az előadás célja, mely során interaktív, közös gondolkodásra hívom a résztvevőket.
Kulcsszavak: delegálás, a mentálhigiénés szakember kompetenciái, a prevenció szintjei (elsődleges, másodlagos, harmadlagos), a mentál-egészségügyi ellátórendszer, kompetenciahatárok

Szavakat találni az érzésekhez az Érzésvirág kártyával
Milyen érzés? Kérdezzük sokféle segítő helyzetben, és kapjuk a jó, rossz, fáradt vagyok válaszokat. Az EQ része, hogy meg tudjuk nevezni az érzéseinket. Ehhez ad segítséget az Érzésvirág, amikor két szinten mutat indulási irányokat az érzésekben. Hatására nemcsak megtalálhatja a kliens az érzéséhez illő kifejezést, hanem beindul az érzelmi asszociációja. Kulcsszavak: eszközök, kártyák, Érzésvirág, Nemcsakkártya, érzések, EQ

Biztonságot nyújtó kapaszkodóink a gyászfolyamatban
Még ma is tabunak számít a halálról és a gyászról való nyílt kommunikáció. Ahogy meghalljuk a halál szót, rögtön összerezzenünk és nem is akarunk foglalkozni vele, akár érintettként, akár szakemberként találjuk magunkat szembe vele. Több, mint 7 éve vezetek gyászfeldolgozó csoportokat, közel 300 gyászolóval dolgoztam együtt az elmúlt években és az eddig megszerzett tapasztalataim folyamatosan ültetem át a családterápiás munkámba is. 2023 novemberében jelent meg Heitlerné Lehoczky Mária tanácsadó szakpszichológus és Gyászfeldolgozás Módszer® specialista kolléganőmmel közösen készített önsegítő gyász- és veszteségfeldolgozást segítő kártyacsomagunk, A megbékélés útjai. A kártyacsomag 7 témában, összesen 124 lapot tartalmaz. Az egyes témák gyakorlatai segítik a gyász- és veszteségfeldolgozást és önreflexióra épülnek. Az előadás alkalmával a résztvevők közelebbről is megismerkedhetnek a kártyával és annak használatával, és körbejárjuk azt az utat, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy újra tudjuk építeni biztonságunkat a veszteség okozta krízisben. Várom szeretettel az előadás iránt érdeklődőket.
Kulcsszavak: gyász, biztonságos tér, veszteségfeldolgozást segítő kártyacsomag, megbékélés útjai

ReflectMom – önismeret a várandósságtól a kisgyermekes mindennapokig
A ReflectMom olyan önismereti „játék”, amely várandós és kisgyermekes édesanyák, illetve az őket segítő szakemberek számára készült. Célja, hogy az édesanyák támaszt kaphassanak az őket érő kihívásokban a várandósságtól a szülésen, majd a gyermekágyi időszakon keresztül egészen a kisgyermekes mindennapokig. A játék segíthet megélni ennek a különleges időszaknak a jelenét, az örömét, megküzdeni a nehézségekkel, és megtalálni a fejlődési pontokat. Édesanyáknak ajánljuk, akik: – első babájukat vagy a kistestvért várják – gyermekágyasok – kisgyermeket (0-3 év) nevelnek – akik szeretnének közelebb kerülni magukhoz, babájukhoz, párjukhoz és szeretnék tudatosan megélni ezt az időszakot. Szakembereknek ajánljuk, akik az édesanyákat támogatják. A ReflectMom játszható 3 percig, 15 percig vagy akár órákon át. Az Édesanya használhatja egyedül, a párjával, vagy más anyákkal közösen. Ebben segít: 80 képkártya, 190 kérdéskártya, egy hálózatos sablon és 10 féle játékszabály.
Kulcsszavak: önismereti játék, anyaság, várandósság, szülés, gyermekágy

Szavakon túl: Az Anyai Érzések Kártya szerepe az édesanyák lelkigondozásában és mentálhigiénés kísérésében
A mentálhigiénés prevenció és a lelkigondozás során gyakori tapasztalat, hogy az édesanyák nehezen találják a szavakat komplex, ambivalens érzelmeik kifejezésére. Az Anyasegítő LélekErőd által kidolgozott Anyai Érzések Kártya vizuális, strukturált módszertani eszköz, amely hidat képez a kimondatlan feszültségek és az önismereti munka között. A módszer célcsoportját a krízishelyzetben lévő, túlterhelt vagy önreflexióra nyitott édesanyák alkotják. Az eszköz eredményesen alkalmazható egyéni és csoportos mentálhigiénés tanácsadásban, lelkigondozásban, valamint a családvédelem területén. A jó gyakorlat megismerése kifejezetten ajánlott a szakmai célközönség – mentálhigiénés szakemberek, lelkigondozók, pszichológusok, coachok, védőnők, szociális munkások és anyacsoport-vezetők – számára. A vizuális asszociációk segítik a rejtett érzelmi blokkok azonosítását, miközben az eszköz gyorsan katalizálja a segítő és a kliens közötti bizalmi kapcsolódást.
Kulcsszavak: mentálhigiéné, lelkigondozás, anyai identitás, önreflexió, vizuális módszertan

Mitől függ, hogy jól segítek-e? 
Műhelyünkben a segítés különböző lehetőségeit tesszük a középpontba a bibliodráma módszerének alkalmazásával. A bibliodrámában bibliai szövegekkel dolgozunk, ahol egy-egy szereplő bőrébe bújva átéljük az akkori történet, helyzet szereplőinek érzéseit, problémáit és ezen keresztül kapcsolódunk jelenünkhöz, saját életünkhöz. Ezen az alkalmon különböző bibliai történetekből kiemelt segítői helyzeteket kínálunk eljátszásra. Ez lehetőséget ad arra, hogy mind a segítő, mind a kliens érzéseit, motivációit átérezzük, rálássunk a kapcsolatukra, annak sajátosságaira. Ezekben a helyzetekben találkozunk azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a segítői munka mindennapi megélése során találkozunk.
Kulcsszavak: segítés, Biblia, szerepjáték, kapcsolat, kliens

Felelős-e a munkahelyem a mentális egészségemért? Mentálhigiéné a munkahelyen 
A legtöbb munkahely ma már beszél wellbeingről, rezilienciáról vagy stresszkezelésről. De vajon ez ugyanaz, mint a munkahelyi mentálhigiéné? És valóban csak akkor kell a munkahelynek foglalkoznia a lelki nehézségekkel, ha az a munkából ered? Workshopunkban egy tágabb, mentálhigiénés szemléletet mutatunk be. Megközelítésünk szerint a munkahelyi mentálhigiéné nem csupán a teljesítmény vagy a termelékenység növelésének eszköze, hanem annak felismerése, hogy a munkavállaló lelki egészsége önmagában is érték. A munkahely nemcsak egészséges szervezeti környezetet teremthet és oldhatja a mentális problémák körüli tabukat, hanem támogathatja a munkavállalókat élethelyzeti kríziseikben és magánéleti nehézségeik idején is. A résztvevőkkel közösen újradefiniáljuk, mit jelent a munkahelyi mentálhigiéné, majd mindenki feltérképezi saját munkahelyét ebből a szempontból. Hol tart a szervezetünk? Mire lenne valóban szükség? És meddig terjed a munkahely felelőssége? Ezekre a kérdésekre keressük együtt a választ.
Kulcsszavak: munkahelyi mentálhigiéné, dolgozói jóllét, érzelmek a munkahelyen, felelősség, tabu

Csoportjáték 
Workshopunk fókuszában áll a csoportjáték és megfelelő helyen való használata az önismereti csoportfolyamatban. Lehetőség nyílik rövid elméleti bevezetés után a gyakorlatban is átélni a játék spontaneitását, kreativitását. „A csoportjáték lehetőséget ad a csoport tagjainak a játékra, a spontán cselekvésre, aktivitásra, a szerepek emocionális megélésére, új viselkedések megtapasztalására, …, ezzel is szolgálva a csoport tagjainak önismereti fejlődését.” (Dr. Ónody 2019)
Kulcsszavak: interdependencia, csoporttéma, csoportban lévő szerepek, csoportdinamika, játék

„Követem a szívem dobogását…” – Testi érzések, belső tájékozódás, lelki jóllét 
Az időnyomás, túlterheltség, a külső ingerek sokasága, a folyamatos készenlét hosszú távon alááshatják a belső egyensúlyt, a testi egészséget és a lelki ellenállóképességet. A test azonban nemcsak jelzi és elszenvedi ezeket a hatásokat, hanem kulcsa is lehet a regenerációnak. A workshop témája a belső figyelem, a test és lélek közötti finom párbeszéd, olyan módszerek bemutatása által, amelyek hosszabb távú gyakorlással támogatják a belső harmóniát, a testi jelzések értelmezését, és ezáltal a tudatosabb, kevésbé reaktív, önszabályozó működést. A workshop célja, hogy eligazodást és inspirációt nyújtson a relaxáció, az autogén tréning és a mindfulness fogalmak terén, valamint lehetőséget adjon olyan egyszerű eszközök kipróbálására, amelyek segítenek a mindennapi igénybevétel során megőrizni a belső stabilitást. A résztvevők gyakorlatias témafeldolgozásra, inspiráló együttgondolkodásra, egyszerű sajátélményű gyakorlatokra és egy kis elcsendesedésre számíthatnak.
Kulcsszavak: relaxáció, autogén tréning, mindfulness, figyelem, önszabályozás

A családi gondozók helyzete és szerepe a hazai idősellátásban
Idősödő társadalmunkban az idősgondozási igény láthatóan növekszik, az ellátórendszerek kapacitásbővítése és új gondozási formák bevezetése viszont számos nehézségbe ütközik. A család, mint természetes gondozási erőforrás nem új szereplő az idősgondozási folyamatban. Míg a demográfiai trendekből fakadó szűkülő erőforrások miatt újra előtérbe kerül és gondozási szerepe növekszik, számos tényező nehezíti a gondozás családi felvállalását. Előadásunkban az elmúlt 10 évben végzett kutatásaink nyomán elemezzük a családi gondozói szerepből fakadó kihívásokat, e szerep pozitív és negatív következményeit, ismertetjük a kutatásainkban részt vevő családi gondozók helyzetét, ellátórendszerrel kapcsolatos tapasztalatait, a gondozási szerepből fakadó terhelődését, valamint ennek hatását a családi gondozók jóllétére, testi-lelki egészségére, társas kapcsolataira és munkavállalására. Kulcsszavak: idősellátás, családi gondozók, terhelődés, egészség, munkaerőpiac

Aktív idősödés és gondozói valóság: kihívások a poszt-pandémiában
Az elöregedő társadalmakban egyre nagyobb kihívást jelent az időskorúak gondozásának biztosítása, és a hazai idősellátás növekvő terhei miatt mind nagyobb felelősség hárul a családtagokra az idősek mindennapi gondozásában. Az aktív idősödés WHO keretrendszere szerint az idősek életminőségének megőrzéséhez elengedhetetlen az autonómia, a részvétel és a biztonság támogatása, ám ennek gyakorlati megvalósítása sok esetben a családi gondozók vállára nehezedik. A gondozói feladatok jelentős pszichés megterheléssel és az életvitel tartós átalakulásával járnak, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a családi kapcsolatokat, a munkavállalást, valamint a gondozók testi és lelki egészségét. A családi gondozók számára jelenleg alig érhetők el célzott, strukturált támogatási formák, mert az ellátórendszer elsősorban az idősek szükségleteire fókuszál, holott ezek kidolgozása és elérhetővé tétele kiemelten fontos lenne. Kutatásunk célja a családi gondozók megterheltségének feltárása volt, különös tekintettel a gondozási feladatok pszichés, fizikai, kapcsolati és munkahelyi hatásaira. Az interjúalanyok túlnyomó többsége hozzátartozó, azaz családi gondozó volt.. A vizsgálat keresztmetszeti elrendezésben, kvalitatív adatfeldolgozással készült; az elemzést Atlas.ti szoftverrel végeztük, félig struktúrált interjúk alapján (N=20). A mélyinterjúk felvétele az MTA Post-COVID pályázat támogatásával megvalósult „Családi gondozók kiégés-prevenciója, munkaerőpiacon tartása a pandémia és poszt-pandémia idején” című kutatás keretében történt (2022-2024). Feltételeztük, hogy a gondozói megterhelés mintázatai összhangban lesznek a nemzetközi szakirodalommal, amely a fokozott érzelmi terhelést, az életvitel tartós beszűkülését és a társas kapcsolatok sérülését hangsúlyozza, valamint , hogy a Covid–19 járvány tovább növelte a gondozók terhelését.
Az interjúk elemzése során a narratív pszichológia szemlélete is érvényesült, amely segített feltárni, hogyan szervezik történetekké a gondozók a mindennapi terheiket, identitásváltozásaikat és megküzdési folyamataikat. A gondozók narratívumaiban a pszichés terhelődés rendszerint a viszontagságos mindennapok, a kontrollvesztés élményének és az identitás átalakulásának történeteiben jelenik meg. A személyes beszámolók gyakran metaforákon és időbeliséget hangsúlyozó szerkezeteken keresztül írják le a folyamatos készenlétet, a kimerültséget és a társas izolációt, jól tükrözve a gondozói szerep érzelmi és életviteli megterhelését.
Kulcsszavak: Covid-19; Családi gondozók; aktív idősödés; pszichés megterhelődés; demencia

A formális és a családi gondozók együttműködésének mentálhigiénés és szakpolitikai vonatkozásai
A tartós gondozás terhei és költségei folyamatosan emelkednek a fejlett országokban, emellett nagyon fontos kérdések merülnek fel az ellátórendszerben, melyek meghatározzák az ellátás minőségét is. Ilyenek a hozzáférés a megfelelő színvonalú ellátáshoz, a gondozás minősége és etikája, a bánásmód kérdései, hogy csak néhányat említsünk. A gondozás költségei és feltételei nagy eltéréseket mutatnak Európában is, s jellemzően a déli – és kelet-európai országok nézhetnek szembe nagyobb kihívásokkal a közeli jövőben. A gondozási krízis számos kérdést felvet, de ennek az előadásnak a fókusza a családi gondozás és a formális gondozási rendszerekben dolgozó szakemberek együttműködésére, annak minősége fókuszál.
Főbb kérdések:
– Felismeri e a gondozási rendszer a családi gondozót, mint erőforrást, mint az időskorúhoz kötődő érzelmi támaszt, vagy mint olyan személyt, aki maga is támogatásra szorul?
– Milyen eszközökkel tudja a rendszer ma támogatni a családi gondozók gondozási feladatait és mentális egészségének megőrzését?
– Milyen modellek alakultak ki a gondozási partnerségre?
– Melyek a segítő és akadályozó faktorok az együttműködésben?
Kulcsszavak: idősellátás, formális gondozók, informális és családi gondozók, együttműködés

Demenciával élők hozzátartozóinak nehézségei a COVID-19 idején
Világszerte mintegy 57 millió ember él demenciával. Az érintetteket otthoni környezetben gondozók elképesztő kihívásokkal szembesülnek: a fokozatos kognitív hanyatlás okozta nehézségek mellett, sok esetben a betegek 24 órás felügyeletét is biztosítaniuk kell. Ez már önmagában is számottevő mentális és fizikai megterhelést jelent a családi gondozók számára, amelyet tovább fokozott a COVID-19 világjárvány, mivel ebben az időszakban a hagyományosnak tekinthető tehermentesítő szolgáltatások alig vagy egyáltalán nem álltak rendelkezésre. A vizsgálat célja egyfelől az, hogy feltárja ezeket a tapasztalatokat, különös tekintettel az egyéni megküzdési stratégiákra és az elérhető támogató szolgáltatásokra. Másfelől pedig az, hogy átláthatóbbá tegye, miként tud reagálni a szociális és egészségügyi ellátórendszer egy már meglévő gondozási helyzetre. A nemzetközi szakirodalom áttekintése mellett, 20 félig strukturált interjút elemeztünk, melyből célirányos szűréssel a demenciával élők otthoni gondozásában érintettek mintájára fókuszáltunk (N=11). A szöveges adatok feldolgozása az Atlas.ti szoftverrel történt.
A mélyinterjúk felvétele az MTA Post-COVID pályázat támogatásával megvalósult „Családi gondozók kiégés-prevenciója, munkaerőpiacon tartása a pandémia és poszt-pandémia idején” című kutatás keretében történt (2022–2024). A vizsgálat nyomán az előadás rávilágít a családi gondozók – különösen demenciával élőket otthon ápolók – nehézségeire, a pandémia alatt tapasztalt rendszerszintű hiányosságokra, illetve javaslatokat fogalmaz meg a jövőre nézve.
Kulcsszavak: COVID-19, családi gondozók, demencia, ellátórendszer, megküzdési stratégiák

Testben – kapcsolódva. Pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás sajátélmény műhely
A testi tapasztalatokon és a mozgáson keresztül gyakran könnyebben hozzáférhetővé válhatnak mélyebb érzéseink és szükségleteink, valamint élettörténetünk, kapcsolati tapasztalataink és traumatikus élményeink testi emlékezetben tovább élő lenyomatai. A workshopon a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia szemléletében, saját tapasztalatokon keresztül vizsgáljuk a testünkre való érzékenyebb figyelem és a szabad mozgás jelentőségét. Egyszerű, vezetett mozgásos gyakorlatok segítségével lehetőség nyílik a testi érzetek, impulzusok és jelzések finomabb érzékelésére, valamint annak megtapasztalására, hogyan jelenhetnek meg a mozgásban belső és kapcsolati folyamatok. A közös feldolgozás során a testi tapasztalatok tudatosítása és szavakba öntése új szempontokat kínálhat önmagunk és a másik ember megértéséhez. A workshop saját élményt, önreflexiót és a segítő munkában hasznosítható tapasztalatokat kínál. Előzetes mozgás- vagy tánctudás nem szükséges, mozgásra alkalmas, kényelmes ruha ajánlott.
Kulcsszavak: pszichodinamikus mozgás- és táncterápia, nonverbális, testfókuszú önismeret, testtudat, testi emlékezet, kapcsolódás

„A lélek súlya.” – Hogyan mérhető a spiritualitás?
Az elmúlt évtizedekben számos kutatás igazolta, hogy a spiritualitásnak jelentős szerepe van nehéz élethelyzetekben a megküzdésben, az egészség fenntartásában és a gyógyulásban is, így fontos meghatározója az egyén pszichés jóllétének. De vajon hogyan mérhető ez a nehezen megfogható jelenség? Előadásunkban az alapvető kutatási előzmények bemutatása után, a Teisztikus Spiritualitás Változását Mérő Kérdőív (TSOS-HU) magyar változatát és jellemzőit mutatjuk be, amely a segítő beavatkozások során képes mérni a spiritualitás változását. Alkalmazhatóságát egy konkrét példán keresztül mutatjuk be. A kutatás keretében egy segítő kapcsolati központ klienseinek változását mértük (n=55), hogy milyen módon és minek hatására változott a spiritualitásuk, függetlenül attól, hogy a folyamatban foglalkoztak-e célzottan spiritualitást érintő témákkal?
Kulcsszavak: spiritualitás, kutatás, segítő kapcsolatok

A kapcsolódás támogatása támogató kapcsolatot eredményez
A segítő szakmákban elengedhetetlen, hogy a segítő ne maradjon egyedül a terheivel. A támogatásnak számtalan formája van. Ahhoz, hogy egy segítő a saját fizikai és lelki egészségét megőrizve, szakmailag hitelesen és képességeihez mérten végezze feladatát, érdemes tisztában lennie a kapcsolati hálózatából adódó erőforrásokkal. Két nagy mintás lelkészkutatásunk eredményeinek tanulságain keresztül tekintünk rá a társas támogatás összetettségére. Az abban rejlő erőforrásokra, lehetőségekre. Bízva abban, hogy a tudományos eredmények a hallgatóságban ösztönzik és segítik az egyéni támogatás keresésének folyamatát.
Kulcsszavak: társas támogatás, lelki egészség, észlelt támogatás, szakmai segítség, izoláció

A szoptatás közösségi támogatása
Hogyan lehetne növelni a szoptatási arányokat és időtartamot? Nemcsak népegészségügyi szempontból, hanem a családok, felnövekvő generációk egyéni lelki és testi egészsége miatt is fontos kérdés kellene legyen mindannyiunk számára. Előadásomban áttekintést nyújtok azokról a tényezőkről, amelyek a kutatások szerint befolyásolják a szoptatás megkezdését és időtartamát. A közösségi támogatás csak részben jelenti azt a családpolitikát, amely egyáltalán lehetővé teszi a gyermekekkel otthon tölthető időt, illetve amely lehetővé teszi a nők számára a munka mellett is könnyen megvalósítható szoptatást. Igen jelentős részben a szoptató nőket körülvevő családokat, nagyobb közösségeket jelenti, akikkel ugyanazokon a helyszíneken, élettereken osztoznak. A kutatások szerint a nyilvános szoptatás elfogadottsága összefüggést mutat az anyák szoptatási kedvével, hajlandóságával. Mitől függ, hogy mit tekintünk normálisnak? Milyen szempontok érvényesülnek a középületek, oktatási intézmények, munkahelyek, parkok, üzletközpontok és vendéglátóhelyek tervezésekor? Gondolnak-e a kisgyermekes családokra, a szoptató nőkre? Nemzetközi példák és hallgatói munkák alapján villantunk fel követendő példákat. További izgalmas kérdés, hogy megjelenik-e a szoptatás bármiféle reprezentációja a populáris kultúrában? Tanulnak-e róla a gyerekek az iskolában? Izgalmas kérdések, amelyeket sok kultúrában vizsgáltak már, abból a szempontból is, hogy miként befolyásolják a felnövekvő nemzedékek csecsemőtáplálással kapcsolatos attitűdjét.
Kulcsszavak: családpolitika, tápszermarketing, nyilvános szoptatás, közösségi terek

Az ADHD és az autizmus spektrumzavar (ASD) felismerése és megértése a mentálhigiénés és szociális területen dolgozó szakemberek számára is egyre fontosabb. Az előadás célja, hogy korszerű, gyakorlatközpontú szemléleti keretet adjon az ADHD és ASD felismeréséhez, valamint az érintettekkel végzett munkához. Áttekintjük a legfontosabb jellemzőket, és azt, mit jelent a gyakorlatban „ASD/ADHD-szemüvegen” keresztül érteni a viselkedést, a kommunikációt és a kapcsolódást. Kiemelten foglalkozunk az ülések kereteinek kialakításával, a kommunikáció sajátosságaival, az érzelmek elérésével és az azokkal való munkával, valamint a kapcsolódás nehézségeivel és erősségeivel. Az előadást esetek, rövid gyakorlatok és azonnal használható eszközök teszik interaktívvá. Kitérünk az ADHD és ASD esetén elérhető terápiás lehetőségekre, valamint arra, hogyan támogathatjuk az érintetteket a lehető legjobb életminőség és önazonos működés elérésében.
Kulcsszavak: ADHD; autizmus spektrum zavar (ASD); neurodiverzitás; kommunikáció; életminőség

„Nyomot hagyva” művészetterápiás csoport – Alkotás és reflexió hajléktalan emberekkel
A hajléktalanság nem csupán a lakhatás hiányát jelenti, hanem összetett pszichés, kapcsolati és társadalmi nehézségekkel is együtt jár. Milyen szerepet kaphat ebben az élethelyzetben az alkotás, és hogyan támogathatja a művészetterápiás szemlélet az önkifejezést, a kapcsolódást és az emberi méltóság megőrzését? A „Nyomot hagyva” projekt keretében nyolcalkalmas, nyitott művészetterápiás csoport valósult meg egy fővárosi hajléktalanellátó intézményben. A résztvevői visszajelzésekben az alkotás öröme, az önkifejezés és a társas kapcsolódás jelentősége egyaránt megjelent. A csoportot múzeumi program követte, ahol a résztvevők tapasztalataikról beszélgettek és közösen alkottak az érdeklődőkkel; a kezdeményezés később újabb lakók bevonásával folytatódott. A jó gyakorlat hajléktalanellátásban és más sérülékeny csoportokkal dolgozó mentálhigiénés szakemberek, szociális munkások és más segítők számára kínál szempontokat, és közös gondolkodásra hív az alkotás mentálhigiénés lehetőségeiről.
Kulcsszavak: művészetterápia; hajléktalanság; mentálhigiéné; önkifejezés; kapcsolódás

10 alkalmas tematikus csoport szenvedélybeteg családban felnőtt/élő fiatal lányoknak
Előadásomban egy olyan pszichoedukációs, önsegítő csoportfolyamatot mutatok be, amely a Máltai Fogadóban valósult meg. A 10 alkalmas tematikus csoport 9 résztvevőjét olyan 16 és 24 év közötti fiatal lányok alkották, akik szenvedélybeteg vagy egyéb szempontból diszfunkcionális családban nőttek fel vagy élnek még most is. A folyamat célja a diszfunkcionális családi háttér okozta sebek és erősségek felismerése, az érzelmek tudatosítása, a tabu megtörése volt. A nehéz témákat kreatív, asszociációs feladatokkal és saját élmények megosztásával dolgoztuk fel, melyhez rövid pszichoedukációs rész biztosította az elméleti keretet. Előadásomban mesélek a csoport létrejöttéről, a 10 alkalom struktúrájáról, a folyamat ívéről, a lányok megéléseiről és első önálló csoportvezetői élményemről, saját tanulási folyamatomról.
Kulcsszavak: csoport, szenvedélybeteg család, pszichoedukáció, „nem vagyok egyedül” érzés, támogatás

A PIC-en túl – a családi jóllét támogatása újszülöttkori terápiás hűtés követően
Terápiás hűtésen átesett csecsemő szülőjének lenni egy speciális feladat. Magyarországon évente 150-200 újszülött szenved el szülés körüli oxigénhiányos agykárosodást, akiknél az újszülöttkori terápiás hűtés a jelenleg ismert leghatásosabb protektív eljárás. A Kis Veréb Alapítvány szülői kezdeményezésként azért jött létre, mert hiszünk abban, hogy a családi jóllét támogatása az érintett gyermek hosszútávú fejlődésének is záloga. Az előadás bemutatja az alapítvány létrejöttét, az elmúlt évek eredményeit, azokat a jó gyakorlatokat, amik a családközpontú szemléletet erősítik. Hangsúlyt kap a híd szerep, amely tranzitfunkció is lehet a családok és az egészségügyi ellátórendszer között. Civil szervezetünkben az integrált szülő-csecsemő konzultáció, a családközpontú rendszerszemlélet és a traumatudatos együttműködés szakmai munkánk alapjai. Szeretnénk megmutatni, hogy a megélt tapasztalatból születő tudás és a szakmai evidencia nem egymás alternatívái, hanem egymást erősítő erőforrások.
Kulcsszavak: terápiás hűtés, szülői jóllét, családközpontúság, traumatudatos szemlélet, civil-egészségügyi együttműködés

Mesehíd generációk között – Ahol az idősek bölcsessége és a gyerekek kíváncsisága összeér
A Mesehíd projekt egy innovatív mentálhigiénés jó gyakorlat, amely egy belvárosi Idősek Klubja és egy óvoda összekapcsolásával épít hidat a generációk között. A demográfiai változások miatt az idősek gyakran elszigetelődnek, elveszítik nagyszülői szerepüket, míg a gyermekek életéből hiányzik ez a békés jelenlét. A társadalmi elszigeteltség és az időskori szerepvesztés fájdalmából született meg a projekt ötlete. Különlegessége, hogy az idősek kilépnek a passzív „ellátott” szerepből, és az óvodai mesemondással újra kompetensnek, hasznosnak érezhetik magukat, míg a gyerekek megélik a feltétel nélküli elfogadást. A gyakorlat sikeresen alkalmazható a szociális alapellátásban, óvodai nevelésben és közösségfejlesztésben. Célcsoportja a magányos idősek és az alfa generációs óvodások. A program adaptálása különösen hasznos lehet mentálhigiénés és szociális szakemberek, intézményvezetők, valamint óvodapedagógusok számára, akik a prevencióra és a kölcsönös kapcsolati gyógyulásra törekednek.
Kulcsszavak: Mentálhigiénés intervenció, időskori magány, mesemondás, közösségépítés, kapcsolati gyógyulás

Generációk találkozása
A kezdeményezés a generációk közötti kapcsolódást és az egymás iránti elfogadást támogatja egy karácsony előtti, ünnepi hangulatú közös alkotófolyamaton keresztül. A program során középiskolás fiatalok csatlakoztak be egy idősek klubjának mindennapjaiba, ahol kreatív, kézműves tevékenységek és játékok teremtettek természetes teret a kapcsolódásra. A gyakorlat fontos kulcsa volt a kétirányú értékadás: a fiatalok friss energiát, figyelmet és modernitást hoztak, míg az idősek élettapasztalatukkal és melegségükkel ajándékozták meg a diákokat. A folyamat lebontja a sztereotípiákat és enyhíti az időskori magányt. Kiválóan alkalmazható a közösségfejlesztésre. A célcsoportot a középiskolás diákok és az idősek klubja tagjai alkották. Szociális munkások, pedagógusok, idősgondozók és mentálhigiénés számára nyújt könnyen adaptálható, élményalapú módszertant.
Kulcsszavak: kapcsolódás, együttérzés, kreativitás, szeretet, összetartozás

Poszttraumás növekedés és jóllét elvált szülők körében
A válás egy komplex folyamat, amely a család minden tagját érinti. Ezután az életesemény után, idővel fontos az új egyensúly megteremtése mind a szülők, mind a gyermekek jólléte szempontjából. A poszttraumás növekedés (PTN) fogalma egy olyan kihívást jelentő életeseményre vonatkozik, amelynek hatására az egyén személyes növekedést élhet meg. Az előadás célja bemutatni a poszttraumás növekedés és egyes jóllét mutatók összefüggéseit elvált szülők mintáján (N=304). A vizsgálat során a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőívet (Tedeschi & Calhoun, 1996, Kovács, Balog & Preisz,2012), az Élettel való Elégedettség Skálát (Diener et al.,1985; Martos et al.; 2014) és a Vitális Kimerültség Skálát (Appels & Mulder, 1988; Kopp & Kovács, 2006) használtuk. A PTN és az élettel való elégedettség között pozitív irányú (r=0,13; p<0,05), a vitális kimerültség esetében pedig negatív irányú (r=-0,15; p<0,01) szignifikáns korreláció található. A PTN egyes alskálái és demográfiai változók tekintetében további szignifikáns eredményeket találtunk (nemi különbség: Z=-3,865 p<0,01). A válságok lehetőséget adnak az élet területeinek újraértékelésére és így a növekedésre, fejlődésre (Updegraff és Taylor, 2000). Bár a tanulmányok jelentős része a nehéz élethelyzetek negatív hatásait vizsgálja, a velük való megküzdés szempontjából kiemelt jelentősége van a pozitív hatások feltárásának is. A kutatásunk eredményei alapján elmondható, hogy a PTN és válás kapcsolatát érdemes további módszerekkel is feltérképezni.
Kulcsszavak: válás, szülői jóllét, poszttraumás növekedés, közös szülőség

Attitűdök és narratívák a gondoskodó apaságról
A szülővé válás gyakran a párkapcsolatok „hagyományossá válásával” és a nemi szerepek merevedésével jár együtt. Kutatásom a hazai édesapák alacsony otthoni gondozási szerepvállalásának hátterét vizsgálja. Az elméleti keret az anyai kapuőrség (maternal gatekeeping), valamint a családszervezés kevésbé látható dimenziói, az érzelmi és mentális munka (emotional and mental labor) egyenlőtlen megoszlásának koncepcióira épül. Kvalitatív módszertannal, kisgyermekes szülőpárokkal készített félig strukturált páros mélyinterjúk segítségével tárom fel a mindennapi egyeztetések, döntések és igazolási narratívák dinamikáját. Eredményeim rávilágítanak, hogy még a gyakorlatban aktív apák mellett is a szervezési, koordinációs és érzelmi felelősség (a mentális munka) döntően az anyáknál marad, akik így a működés elsődleges irányítóivá, az apák pedig végrehajtókká válnak. Az előadás kiemelten értékes a segítő szakemberek (családterapeuták, tanácsadók, védőnők) számára, mivel rávilágít a szülői kiégés és a párkapcsolati feszültségek rejtett, strukturális és interakciós okaira. Az eredmények közvetlenül támogatják a klinikai munkát és a kliensek önreflexióját, segítenek az anyai mentális túlterheltség azonosításában, és gyakorlati kapaszkodókat nyújtanak a társszülői együttműködés, valamint az apai kompetenciaérzet megerősítéséhez a preventív és terápiás folyamatokban.
Kulcsszavak: gondoskodó apaság, anyai kapuőrség, mentális és érzelmi munka, családi munkamegosztás, páros mélyinterjú

A láthatatlan gondozási teher a munkahelyen: munkáltatói válaszok a családi gondozók esélyegyenlőségi kihívásaira
Az idősödő társadalmakban egyre több aktív korú munkavállaló kerül olyan élethelyzetbe, amelyben munkája mellett idős, tartós segítségre szoruló hozzátartozójáról is gondoskodik. A munka és a gondozás együttes terhe növelheti a stresszt és a kiégés kockázatát, ronthatja a munkateljesítményt, és hosszabb távon a munkaerőpiacon maradást is veszélyeztetheti. Kutatásunk azt vizsgálja, hogy munkáltatói oldalról mely tényezők erősítik vagy gyengítik a családi gondozást végző munkavállalók munkahelyi esélyegyenlőségét. A 2022–2024 között zajló kutatás harmadik szakaszában 15 fókuszcsoportos interjú készült öt régióban, az állami-, a civil és a piaci szektorok munkáltatóinak részvételével.
Az eredmények szerint a rugalmas munkaszervezés, a munkaidő módosítása, a feladatok átmeneti újraelosztása és a támogató szervezeti kultúra hozzájárulhat a gondozó munkavállalók munkaerőpiacon maradásához. E lehetőségeket ugyanakkor az erőforráshiány, a merev szervezeti működés és a megfelelő intézményi keretek hiánya jelentősen korlátozhatja. Az előadás a segítő szakemberek számára is közvetlenül hasznosítható: segítheti a családi gondozók munkahelyi nehézségeinek és támogatási szükségleteinek felismerését, valamint támpontokat adhat a munkáltatókkal való együttműködéshez és a gondozóbarát munkahelyi megoldások kialakításához.
Kulcsszavak: családi gondozók, munkavállaló családi gondozók, munkahelyi esélyegyenlőség, munkahelyi támogatás, gondozóbarát munkahely
A kutatás a Magyar Tudományos Akadémia Post-Covid pályázati támogatásával valósult meg.

A szoptatás közösségi támogatása a gyakorlatban – Miből építkezünk? 
Interaktív formában veszünk szemügyre és elemzünk játékokat, mesekönyveket, tankönyveket, reklámányagokat, helyszíneket abból a szempontból, hogy milyen mértékben támogatják a szoptatást, milyen benyomást gyakorolnak a használóra, olvasóra. A workshop második felépen konkrét lépéseket, változtatási lehetőségeket gyűjtünk. Mit tehetünk, hogyan érhetnénk el változást hosszú távon? Milyen egy szoptatásbarát kávézó és étterem? És egy bankfiók, egy orvosi rendelő? Milyenek legyenek a játékok, a babák? Néhány példát megnézünk és fel is próbálunk, amikor az öltözék is beszél a szoptatásról – a pólófeliratok világán keresztül, ami manapság modern üzenőfalként működik. Izgalmas rácsodálkozások várják a résztvevőket!
Kulcsszavak: mesekönyvek, játékok, feliratos pólók, bababarát közösségi terek kívánalmai, személyes élmények és asszociáció

Amikor a segítő kételkedik önmagában – Imposztor jelenség és mentális jóllét segítő szakmákban
Az imposztor jelenség (impostor phenomenon, IP) egy pszichológiai működésmód, mely során az egyén – objektív teljesítményétől függetlenül – kétségbe vonja saját sikereit, azokat inkább a szerencsének, mint képességeinek és erőfeszítéseinek tulajdonítja. Meggyőződése, hogy nem elég intelligens, tart a lelepleződéstől. Az IP nem önálló diagnózis, azonban társulhat súlyos pszichiátriai kórképekkel, ennélfogva korai felismerése kiemelten fontos. A jelenséget a mai napig gyakran individuális szinten értelmezik, azaz mind a kialakulásában, mind a kezelésében az egyént helyezik a fókuszba. Újabb vizsgálatok szerint azonban az IP formálódása és fennmaradása is jobban értelmezhető szélesebb társadalmi kontextusban: környezetünk ugyanis döntő jelentőségű abban, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz. Az IP különös jelentőséggel bír a segítő szakmákban, ahol a nagy felelősség, a komplex döntési helyzetek, és a folyamatos önreflexió kedvezhet az érzés megjelenésének, fokozódásának. A segítő személye maga is a munkaeszköz. A bizonytalanság, saját kompetencia folyamatos megkérdőjelezése a szakember mentális jóllétén túl hatással lehet munkája minőségére, kapcsolataira és szakmai fejlődésére is. Az előadás célja az IP értelmezési kereteinek áttekintése, különös tekintettel a segítő szakemberekre, valamint azoknak az egyéni és szervezeti erőforrásoknak a bemutatása, amelyek hozzájárulhatnak a jelenség felismeréséhez és a szakemberek mentális jóllétének támogatásához.
Kulcsszavak: imposztor jelenség, segítő szakember, mentális jóllét, kiégés, kockázati tényezők

Generációk a segítő szakmákban: különbségek, sztereotípiák és az együttműködés kihívásai
A többgenerációs munkahelyeken a munkához, a szervezethez és az együttműködéshez való eltérő viszonyulást gyakran generációs különbségekkel magyarázzuk. Az előadás célja annak bemutatása, hogy milyen generációs mintázatok jelenhetnek meg a segítő szakmákban, különös tekintettel az egészségügyi munkakörnyezetre, mennyiben tekinthetők ezek valóban generációs sajátosságoknak, és hogyan hasznosítható a generációs szemlélet a gyakorlatban. Az előadás a generációs különbségek nemzetközi szakirodalmára, egy 2020–2025 közötti szakirodalmat feldolgozó scoping review-ra, valamint hazai egészségügyi dolgozók körében végzett kvantitatív vizsgálatok eredményeire épül. Az eredmények generációs mintázatokat jeleznek a motiváció, a munkahelyi elégedettség és kiégés, a hierarchiához és vezetéshez való viszony, a kommunikáció és együttműködés, valamint a technológiahasználat területén. E különbségek azonban nem vezethetők vissza kizárólag a generációs hovatartozásra: értelmezésükben az életkor, az élet- és karrierszakasz, a szakmai tapasztalat és a szervezeti környezet szerepét is figyelembe kell venni. A generációs mintázatok felismerése segíthet megérteni a munkatársak eltérő elvárásait és munkahelyi viselkedését és az emberierőforrás-menedzsment gyakorlatában a munkaszervezéstől és motivációtól a megtartáson és vezetésen át a tudásmegosztásig adhat konkrét szempontokat a szervezeti gyakorlat alakításához. Kulcsszavak: generációs különbségek, segítő szakmák, generációmenedzsment, emberierőforrás-menedzsment, munkahelyi együttműködés

Szociálpedagógus hallgatók mentalizációs készségfejlesztésének hatásosság vizsgálata
A segítő hivatásokban dolgozó szakemberek fokozott stressz- és érzelmi megterhelésnek vannak kitéve, ezért képzésükben kiemelt jelentőségű az adaptív érzelemszabályozást és rezilienciát támogató készségek fejlesztése. A kutatások szerint a mentalizációs kapacitás – a saját és mások viselkedése mögött álló mentális állapotok értelmezésének képessége – összefügg az adaptív érzelemszabályozással, és védőfaktort jelenthet érzelmileg megterhelő helyzetekben. Kutatásunk célja egy a szociálpedagógus-képzésbe integrált mentalizációs készségfejlesztő program hatásosságának vizsgálata volt. Az egyéves, kontrollcsoportos longitudinális kísérleti vizsgálatban 93 hallgató vett részt. A programban két, a későbbi segítő munkában is alkalmazható mentalizációt támogató módszert alkalmaztunk. A hatásosság értékelése kevert módszertani megközelítéssel történt. Vizsgáltuk a spontán mentalizációs működés longitudinális változását érzelmileg megterhelő helyzetekben, valamint ennek kapcsolatát az érzelemszabályozással. Arra keressük a választ, hogy a célzott fejlesztés hatására változik-e a mentalizációs működés, és annak fejlődése együtt jár-e adaptívabb érzelemszabályozási stratégiák alkalmazásával. Eredményeink hozzájárulhatnak annak pontosabb megértéséhez, hogy a mentalizáció célzott fejlesztése miként támogathatja az érzelmileg megterhelő szakmai helyzetekhez való adaptívabb alkalmazkodást és így a rezilienciát.
Kulcsszavak: mentalizáció, érzelemszabályozás, készségfejlesztés, hatásosság vizsgálat

Segítő tükör – Önmagunk nyomában a segítői szerepben
A segítő hivatásban szinte észrevétlenül válik természetessé, hogy figyelmünk fókuszában mindig a másik ember áll. Miközben a mindennapi teendők, a családi jelenlét és a szakmai felelősség lassan felemésztik az energiáinkat, a saját szükségleteink csendben háttérbe szorulnak. Ez a 90 perces, interaktív workshop egy közös megállásra hív.
A foglalkozás szakmai hátterét a 2021-ben és 2024-ben végzett átfogó kutatás adja, amely a hazai szociális, egészségügyi, oktatási és hitéleti szektorban dolgozók egyéni, családi és közösségi jóllétét vizsgálva tárja fel a munka és magánélet egyensúlyának, a szakmai motiváció fenntartásának, valamint a kiégés megelőzésének kulcstényezőit. Belső képek, csendes reflexió és megélt tapasztalatok segítségével kapcsolódunk vissza a saját belső középpontunkhoz. Kész tervek vagy külső szabályok helyett teret nyitunk a saját határok felismerésére és a feszültségek forrásának megértésére, hogy olyan személyes belső erőforrásokat fedezzünk fel, amelyek segítségével a másokért végzett munka hosszú távon is fenntartható, örömteli jelenlétté válhat.
Kulcsszavak: önreflexió, erőforrások, kiégésmegelőzés, munka–magánélet egyensúly, megtartó jelenlét

A GDPR alapjai – útmutató a mindennapi alkalmazáshoz
A segítő szakmák képviselői a megfelelő segítségnyújtás érdekében számos személyes, akár érzékeny adatot ismernek meg és kezelnek. A kliensek részéről fokozottan érvényesül az az igény, hogy adataikat szabályszerűen kezeljék. Az adatkezelők szintén abban érdekeltek, hogy az adatvédelmi kockázatokat minimálisra csökkentsék. A tudatos és célhoz kötött adatkezelés egyik feltétele, hogy az adatkezelő megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a kötelezettségeiről, hibái javítási lehetőségeiről. A másik feltétele pedig az adott vállalkozás léptékéhez igazított, szükséges és elégséges szabályozási és nyilvántartási rendszer kialakítása és működtetése. A szabályszerű adatkezelést és az adatvédelmi incidensek megelőzését ezen két feltétel együttes megvalósulása biztosítja. Az előadás az adatvédelem és adatkezelés jogszabályi alapjainak, a szabálytalanságok következményeinek, az adatvédelmi incidensek kezelésének megismertetésére tesz kísérletet, közérthetően, gyakorlati példák bemutatásával.
Kulcsszavak: adatkezelés, adatvédelem, adatvédelmi incidens, személyes adat, érzékeny adat

Gyermekek és serdülők lelki egészsége – nemzetközi trendek, hazai helyzet és a segítő szakemberek lehetőségei
Az előadás áttekinti a gyermekek és serdülők lelki egészségével kapcsolatban világszerte kirajzolódó legfontosabb trendeket, majd ezek tükrében mutatja be a hazai helyzetet. Szó lesz a mentális problémák gyakoriságának és jellegének változásairól, a gyermekpszichiátriai és pszichológiai ellátórendszer tapasztalatairól, valamint a megelőzés és a korai felismerés jelentőségéről. Külön figyelmet kap, hogy a mentálhigiénés szakemberek hol és hogyan tudják a leghatékonyabban támogatni a gyermekeket, családjaikat és az ellátórendszer munkáját. Az előadás gyakorlati szempontokat ad ahhoz is, hogyan ismerhetők fel a veszélyeztető jelek, mikor elegendő a közösségi vagy mentálhigiénés támogatás, és mikor szükséges szakellátás bevonása. Kulcsszavak: gyermekek lelki egészsége; serdülők; mentális zavarok; prevenció; mentálhigiénés támogatás

Emberi kapcsolataink válsághelyzetekben
Az előadás a kapcsolathálózatok fontosságát, szerepét helyezi fókuszba mind egyéni, mind társadalmi krízishelyzetekben. Bemutatja a magyar felnőtt lakosság néhány kapcsolathálózati jellemzőjét a Covid-járvány előtt és után, és a kutatások tükrében felvet néhány megfontolandó szempontot a jövőre nézve, ami esetleg hozzájárulhat ahhoz, hogy elégedettebbek lehessünk a kapcsolatainkkal, számukat és minőségüket tekintve egyaránt.
Kulcsszavak: válság, baráti és családi kapcsolatok, ismerősök, magány

Elég jó vagy mindig jobb? A szülőség kihívásai a 21. században
Az elmúlt négy évtizedben bővült a gyermekek fejlődési szükségleteiről és az ezeket támogató szülői működésről rendelkezésre álló tudás. E kedvező szemléletváltással párhuzamosan a szülői szerep is intenzívebbé vált: a „jó szülőtől” egyszerre várják el az érzelmi elérhetőséget, a tudatos fejlesztést, a minőségi időt, valamint az iskolai és digitális környezet kezelését. Az elmúlt évtizedeket társadalmi és gazdasági változások – mint például a COVID-19, a háborús konfliktusok, a gazdasági bizonytalanság –, illetve a kulturális sokszínűség erősödése jellemezte, tovább alakítva a szülői nevelés kontextusát. Az előadás bemutatja, hogyan kapcsolódhat a fokozódó nyomás a szülői stresszhez és a kompetenciaérzés gyengüléséhez, valamint a szenzitivitás és a következetesség változásán keresztül a gyermek lelki egészségéhez. A szülőség nem azonos feltételek között valósul meg: a szülők rendelkezésére álló időbeli, anyagi és társas erőforrásai, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az intézményekbe vetett bizalom is eltérő az egyes családokban. A bemutatott összefüggések a segítő szakemberek számára árnyalhatják a nevelési nehézségek értelmezését: a szülői viselkedés mellett láthatóvá teszik az azt alakító terheket és erőforrásokat. A kontextusérzékeny szemlélet elősegítheti a család helyzetéhez és lehetőségeihez illeszkedő támogatás megválasztását.
Kulcsszavak: intenzív szülőség; szülői szerepek bővülése; szülői stressz; társadalmi kontextus; gyermek lelki egészség

A gyermekkori élmények, a szégyen és a mentális egészség összefüggései a tetoválások tükrében
A gyermekkori ártalmas élmények (ACE) magas arányban fordulnak elő a felnőtt lakosság körében, a velük való megküzdés formái pedig sokfélék lehetnek, ezek közül egyre inkább teret nyer a felismerés, hogy a tetoválás bizonyos esetekben nem tünet, hanem erőforrás. A gyermekkori ártalmas és jótékony (BCE) élmények meghatározó szerepet játszanak a felnőttkori mentális egészség – többek között a depressziós tünetek, a reziliencia és az élettel való elégedettség – és a szégyenérzet alakulásában. Ebben a kontextusban a tetoválások a testi autonómia visszaszerzésének és a traumafeldolgozásnak az eszközei lehetnek. Előadásomban a jelenleg is zajló doktori kutatásom koncepcióját és eredményeit mutatom majd be. Keresztmetszeti, kvantitatív kutatásom célja a korai élmények, a megélt szégyenérzet és a tetoválások jellemzőinek komplex kapcsolatát vizsgálni felnőtt tetovált mintán (N ≈ 1000). Hipotéziseim szerint a magasabb BCE-szint moderálja az ACE-ek mentális egészség-mutatókra gyakorolt negatív hatását, míg a szégyenérzet mediáló szerepet tölt be e kapcsolatban. Várható eredmények alapján a tetoválás, mint megküzdési mechanizmus funkcionálhat a korai nehézségek feldolgozásában. A kutatás kiemelt gyakorlati relevanciával bír a segítő szakemberek számára: tudományosan megalapozott szempontokat nyújt a testen megjelenő megküzdési stratégiák megértéséhez, támogatva a szégyenérzet és korai traumák hatékonyabb terápiás feldolgozását.
Kulcsszavak: ártalmas gyermekkori élmények, jótékony gyermekkori élmények, szégyen, tetoválás, mentális egészség

A gyermekkor nyomában – Az alkoholfogyasztás traumatudatos értelmezése a segítői gyakorlatban
A traumatudatos megközelítés az alkoholfogyasztást nem elszigetelt viselkedésként, hanem komplex élettörténeti, pszichológiai és társas összefüggésekben értelmezi. Ebben a szemléletben a gyermekkori ártalmas élmények, valamint a pozitív, védő és kompenzáló tényezők hosszú távon összefügghetnek a testi és mentális jólléttel, a megküzdési stratégiákkal, az egészségmagatartással és a szerhasználat alakulásával. Az előadás bemutatja a trauma fogalmát, a gyermekkori élmények hosszú távú jelentőségét, valamint azt, hogy mit jelent „traumaszemüvegen” keresztül tekinteni az alkoholfogyasztásra és a kliens aktuális működésére. Fókuszba kerül a traumatudatos szemlélet és hogy ennek alkalmazása miként járulhat hozzá az alkoholfogyasztási magatartás komplexebb értelmezéséhez, különös tekintettel az élettörténeti előzmények, a megküzdési folyamatok, a sóvárgás és a változtatási hajlandóság összefüggéseire. A gyakorlati megközelítés támpontokat kínál a kockázati és védő tényezők felismeréséhez, a kliens működésének árnyaltabb megértéséhez, a biztonságos segítői kapcsolat kialakításához és a retraumatizáció elkerüléséhez. Az előadás célja annak bemutatása, hogyan válhat a traumatudatos gondolkodás a mindennapi mentálhigiénés segítőmunka tudományosan megalapozott és alkalmazható szemléleti keretévé.
Kulcsszavak: ártalmas gyermekkori élmények, protektív és kompenzáló tényezők, megküzdési stratégiák, alkoholfogyasztás, traumainformált szemlélet

A felsőoktatási hallgatók mentális jólléte társadalomtudományi megközelítésben
A felsőoktatási évek számos változással, kihívással és fokozott elvárással járhatnak, amelyek hatással lehetnek a hallgatók mentális jóllétére. Az előadás az EUROSTUDENT 9 magyarországi adatfelvételére támaszkodva társadalomtudományi megközelítésben vizsgálja a hallgatók szubjektív mentális jóllétét. A kutatás fókuszában nem az egyéni diagnózisok vagy a mentális problémák klinikai értelmezése áll, hanem a hallgatói jóllét társadalmi és képzési jellemzőkkel való összefüggései, valamint a különböző hallgatói csoportok közötti eltérések. Az elemzés kitér a hallgatók által jelzett mentális egészségi problémákra, azok típusaira, továbbá arra, hogy az érintettek milyen forrásokból – személyes környezetükből, felsőoktatási intézményüktől vagy intézményen kívüli szakemberektől – kapnak támogatást, és mennyire tartják hasznosnak a kapott segítséget. Az eredmények társadalomtudományi értelmezése hozzájárulhat a fokozott támogatási szükségletű hallgatói csoportok és a segítségnyújtás lehetséges hiányainak azonosításához.
Kulcsszavak: felsőoktatási hallgatók; mentális jóllét; társadalomtudományi megközelítés; mentális egészségi problémák; támogatási tapasztalatok

A stresszor mi vagyunk – Szociodráma-workshop a közösen létrehozott nehézségeinkről
A mentálhigiénés munkában együtt küzdünk a megküzdésért. És örülünk, ha sikerül. Hiszen tudjuk: a stresszorok vannak, csak jól kell alkalmazkodni. De honnan is jönnek tulajdonképpen azok a stresszorok? Az égből pottyannak? Nem lehet, hogy mégis van benne némi részünk? Mármint nem neked, meg nekem, hanem nekünk. Hogy közösen generáljuk, tartjuk fenn őket, asszisztálunk hozzájuk? Mert természetes, hogy a gyerek feje felett beszélünk, ahelyett, hogy neki; hogy csendben puffogunk, ahelyett, hogy ott és akkor; hogy nem megyünk ki mosdóba, mert sok a dolog, és ferdén nézzük a kollégát, aki mégis. És aztán szorongunk, szomatizálunk, megyünk egyénibe (vagy csoportba), hogy megküzdjünk. Azzal, amiért részben mi együtt vagyunk felelelősek. A szociodráma épp erre vállalkozik: azokat a láthatatlan közösségi működésmódokat kutatja a csoporttal, amelyeken minduntalan elbukunk. Felszínre hozza őket és megvizsgálja: Mi is történik tulajdonképpen? Ki mivel járul hozzá a fenntartásukhoz? Kinek miért jó így? És, hogyan lehetne másképp úgy, hogy ne szorítson, ne bántson, hogy mindenkinek jobb legyen. A workshopon megmutatjuk, hogyan váltható morenói módszerekkel a fókusz az egyénről a közösségre, és elgondolkodunk, hogyan használható ez a mentálhigiénés munkában. Várunk szeretettel.
Kulcsszavak: akciómódszerek, szociodráma, társadalmi fókusz

„Derű, Jókedv, Lendület” + kutya a négy testőr. A játékos interakciók, a humor és a kutyák – négylábú katalizátorok – mint mentálhigiénés erőforrások az idősek életében
A „Derű, Jókedv, Lendület” + kutya a négy testőr programnapok az Önkormányzati Szociális Szolgálat Időskorúak Gondozóházában és a Nappali Klubjában lévő ellátottjai számára lett lebonyolítva. Konkrét célunk az volt a két délelőttel, hogy az idős ellátottak mindennapi sablonos életébe a játék során átélhető humort, a háziolimpia csapatjátékos sorversenyekkel az izgalmat, aktivitást, az összetartozást és a „van még cucc a pincében” életérzést igyekeztünk visszahozni. A játék során újraéledtek a gyermek vagy az aktív felnőttkor szép emlékei. A kutyaáradat (9 terápiás kutya volt jelen) nap segítségével hozzájárulhattunk az idősek játékos énjének és mentális egészségének megőrzéséhez, valamint népszerűsítettük a vizsgázott kutyák fontosságát. Terveink között szerepel, hogy a csapatjátékos vicces házi olimpiát a későbbiekben generációk közelítésével oldanánk meg a helyi gyermekotthonban élő gyerekek és nevelőik együttműködésével. Így közelednénk helyi szinten a társadalom többi színteréhez és ne csak egy helyben álljunk. Kulcsszavak: Generációk, kapcsolódás, öröm, kreatív tevékenység, megértés

Mindjárt nyugdíjas leszek! – felkészülés a nyugdíjas évekre
A projektem célja az volt, hogy a nyugdíjba vonuláshoz közeledő 55+ korosztálynak, egy könnyen áttekinthető, összefoglaló kisokost készítsek arról, mit kell tudniuk ebben a témában, hogy megfelelő módon felkészültek legyenek, ha elérkezik az időpont. Felmerül a kérdés, hogy mikor is érkezik el az időpont egyáltalán, mennyivel előtte érdemes elkezdeni foglalkozni ezzel a kérdéssel, mit hol és hogyan kell intézni, hol lehet tájékozódni stb. A projekt célcsoportjaként az 55+ korosztályt céloztam meg, azon belül is elsősorban a hölgyeket, hiszen az ő esetükben a Nők40 lehetősége rugalmasabb teret ad a nyugdíjba vonulás időpontjának. A tájékoztató anyagban elsősorban arra igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy milyen módon tudunk hatással lenni a várható nyugdíj összegére. A projektet mentálhigiénés szempontból azért tartom fontosnak, mivel egy olyan korosztálynak nyújt támogatást, akik tapasztalataim szerint többnyire egyéni szinten küzdenek meg problémáikkal.
Kulcsszavak: nyugdíj, öngondoskodás, 55+, tervezés, tudatosság

Amíg nem késő: életvégi előzetes rendelkezések
Bevezetés és a téma jelentősége: A demográfiai öregedés és a demenciával élők számának növekedése előtérbe helyezi az életvégi rendelkezéseket. A jog biztosította előzetes nyilatkozatok (élő végrendelet, támogatott döntéshozatal, tartós meghatalmazás, előzetes jognyilatkozat, gondnokság) lehetővé teszik az önrendelkezést, a méltóság megőrzését, valamint mentesítik a hozzátartozókat és szakembereket a nehéz döntések alól. E jogintézmények megléte azonban széles körben még ismeretlen. A jó gyakorlat bemutatása: A projekt egy régóta működő nyugdíjas klubban ismertette meg az érintettekkel e jogi lehetőségeket. A kezdeményezés modellértékű, modellként továbbadható és széles körben adaptálható. Alkalmazási területek és célcsoportok: A jó gyakorlat az idősellátásban, a szociális és egészségügyi szférában hasznosítható. Közvetlen célcsoportjai az idősek és hozzátartozóik, míg a segítő szakemberek közül a szociális gondozók, egészségügyi dolgozók, jogalkalmazók és tanácsadók számára nyújt gyakorlati útmutatást. A téma konferenciákon és kerekasztal-beszélgetéseken is hatékonyan terjeszthető.
Kulcsszavak: demencia, előzetes döntések, jogi eszközök, önrendelkezés, méltóság

Hallássérült idősödő/idős személyek rehabilitációja és mentálhigiénés gondozása a cochlearis implantáció folyamata során
A várható élettartam növekedésének következményeként, az idősödő és idős populációban nagymértékben emelkedik a hallássérülésben érintettek száma. Súlyos fokú hallássérülés esetén, amikor a fül mögötti hallókészülék már nem elegendő a beszédhangok meghallásához és a beszédértéséhez, a cochlearis implantáció adja a legkorszerűbb és legeredményesebb megoldást. A műtéten átesett hallássérült személyek a rehabilitációs időszakban a napi feladatok, szituációk, gyakorlatok mentén újra tanulnak hallani. A hallási képességek fejlődése által újra felismerhetővé válnak a környezet hangjai, idővel pedig a beszédhangok meghallása és a beszéd megértése is lehetségessé válik. A megvalósult projekt során, a különböző területen dolgozó szakemberek, az implantáción átesett hallássérült személyek és hozzátartozóik, implant várományosok és a téma iránt érdeklődők találkoztak egymással. A projekt fő célja volt, hogy a különböző generációk, különös tekintettel az idősödő és idős korosztályra, képviselve legyenek a találkozón, és az élménymegosztás, tapasztalatcsere által új kapcsolatok, ismeretségek szövődhessenek. A közösség ereje, a sorstársi kapcsolatok olyan erőforrások és olyan megtartó erővel bírnak, amelyek segítik a társadalmi integrációt, és a mindenki számára megérdemelt minőségi időskort.
Kulcsszavak: idősödő és idős populáció, súlyos fokú hallássérülés, cochlearis implantáció, rehabilitáció, társadalmi integráció

Hibából lehetőség, elakadásból lendület: A resztoratív konfliktuskezelés ereje közösségekben 
Hogyan kezeljük a közösségek elkerülhetetlen konfliktusokat és az ebből adódó elakadásokat? A kortárs szervezeti és mentálhigiénés diskurzus egyik legégetőbb kérdése, hogy miként kezelhetők a közösségekben elkerülhetetlenül megjelenő feszültségek, törésvonalak és strukturális elakadások. Ha a munkahelyi közösségeket vizsgáljuk, a felgyorsult munkatempó, a hibrid munkavégzés terjedése, a generációs különbségek és a folyamatos szervezeti változások (krízisek, átszervezések) mind növelik a belső konfliktusok esélyét. A hagyományos, formális vagy adminisztratív konfliktuskezelési stratégiák – amelyek gyakran a szabályzatok betartatására, a jogi-bürokratikus megfelelésre vagy a bűnbakkeresésre (retributív/büntető szemlélet) fókuszálnak – sokszor nem adnak tényleges feloldást. Nemcsak hogy képtelenek meggyógyítani a sérült munkahelyi kapcsolatokat, de gyakran elmélyítik az elszigetelődést, rombolják a lojalitást, növelik a fluktuációt, és végső soron erodálják a szervezeti szintű mentális biztonságot.
Ez a workshop a resztoratív (helyreállító) gyakorlatok rendszerét állítja a közösségi konfliktuskezelés középpontjába. A resztoratív szemlélet gyökerei az alternatív vitarendezéshez és az őslakos közösségek igazságszolgáltatási rítusaihoz nyúlnak vissza, ám az elmúlt évtizedekben a nemzetközi szervezetfejlesztés és az alkalmazott mentálhigiéné egyik legígéretesebb preventív és intervenciós eszközévé váltak véleményünk szerint. A módszer alapvetése, hogy a konfliktus nem csupán szabályszegés vagy kiküszöbölendő hiba, hanem a közösségi kapcsolódások sérülése. Ennek feloldása ugyanakkor lehetőséget ad egymás mélyebb megértésére, a kollektív rugalmasság (reziliencia) és az elfogadás fejlesztésére. Amikor egy hibát vagy elakadást transzparens, biztonságos és inkluzív módon dolgozz fel egy csapat, a kezdeti krízisből a fejlődés új lendülete képes megszületni és a közösség együttesen új irányt vesz.
Kulcsszavak: közösségi konfliktuskezelés, resztoratív, munkahelyi mentálhigiéné, körök, lehetőségek

Én és a határaim – interaktív workshop élménypedagógiai és élményterápiás módszerekkel
Az interaktív workshop lehetőséget ad a résztvevőknek arra, hogy élményalapú, közvetlen tapasztalatot szerezzenek élménypedagógiai és élményterápiás egyéni és csoportos gyakorlatokról. Különös hangsúlyt fektetünk a résztvevők szakmai személyiségével és én-határaival való munkára és a befelé figyelésre, önismereti aspektusokra. További cél, hogy a résztvevők közösen megvitathassák ezen gyakorlatok saját szakterületükre vonatkozó alkalmazási lehetőségeit, felmerülő dilemmáit. A program alapja a saját élményű tapasztalatszerzés, amely során önismereti fókuszú és csoportos problémamegoldó gyakorlatokat lehet kipróbálni biztonságos, támogató környezetben. Az alkalmat egyéni és csoportos reflexió, valamint rövid elméleti hátteret bemutató előadást is tartalmazó interaktív szakmai párbeszéd teszi teljessé.
Kulcsszavak: élménypedgaógia, élményterápia, szakmai önismeret, én-határok, saját élmény és reflexió

Alkossunk a lelki jóllétünkért!
A workshop résztvevői saját élményű gyakorlatokon keresztül tapasztalhatják meg a művészetterápia lelki jóllétünkre gyakorolt hatását. A művészetterápiás eszközök használata oldja a feszültséget, a szorongást, fejleszti a kreativitást, és segíti a valós érzéseink megfogalmazását, tudatosítását. Az alkotás során lelassulunk, van idő a befelé figyelésre. A 120 perces foglalkozáson biztonságos, elfogadó légkörben kerülhetünk közelebb önmagunkhoz, önmagunk elfogadásához.
A részvételhez semmiféle rajztudás, előzetes ismeret nem szükséges.
Kulcsszavak: művészetterápia, alkotás, én-idő

Mi lehet az a Nap? – meseterápiás workshop 
A Mesekút meseműhely évek óta tart meseterápiás foglalkozásokat gyerekeknek és felnőtteknek. A mesék ereje, a mentálhigiénés, megtartó, elfogadó közeg segíti a résztvevőket abban, hogy könnyebben kapcsolódjanak saját belső világukhoz, a társaikhoz, tágabb környezetükhöz. A workshopon egy lapp mesén keresztül a résztvevők bepillantást nyernek az alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozásba: saját élményként megtapasztalják az élőszavas mesemondás hatását, a foglalkozás struktúráját, szemléletmódját, közösségformáló erejét.
Kulcsszavak: meseműhely, meseterápia, közösség, élőszavas mesemondás, Mesekút

Lelki és testi egészségfejlesztés a középiskolában
A „Jól lenni – Testben és lélekben” című jó gyakorlat egy komplex, iskolai egészségfejlesztési program, amely a középiskolás korosztály testi és lelki jóllétének támogatását helyezi középpontba. Aktualitását a serdülőket érő fokozódó stressz, szorongás és a digitális világ kihívásai adják. A program holisztikus szemlélettel ötvözi a mentálhigiénét, a prevenciót és az egészségnevelést: önismereti foglalkozásokat, mindfulness- és relaxációs technikákat, egészséges életmódot támogató előadásokat, szűrővizsgálatokat és közösségi programokat valósít meg. Elsősorban 14–18 éves középiskolások számára alkalmazható, de adaptálható más oktatási intézményekben is. A jó gyakorlat pedagógusok, mentálhigiénés szakemberek, iskolapszichológusok, védőnők, szociális segítők és egészségfejlesztő szakemberek számára kínál olyan együttműködési modellt, amely erősíti a diákok rezilienciáját, önismeretét és közösségi jóllétét.
Kulcsszavak: iskolai egészségfejlesztés, stresszkezelés, reziliencia, prevenció, serdülők

Másként mozgunk, hasonlóan élünk – Fókuszban a mozgáskorlátozottság – Szemléletformálás az általános iskolás korú gyermekek számára
A projekt, amelynek vezetője voltam, annak az általános iskolának készült, amelyikben dolgozom, ám maga a téma igazából minden korosztályt érinthet és mindenki számára adaptálható az oktatásban. Elsősorban az ép tanulók szemléletformálását tűztem ki célul mozgásukban korlátozottak irányába, azonban az intézményben van két Duchenne-szindrómás diákunk is, akiknek a mindennapjaiba, az elfogadásukba is szerettem volna változást csempészni, hogy még inkább a közösség tagjainak érezzék magukat. A team tagjai pedagógusok és gyógypedagógusok voltak.
Kulcsszavak: szemléletformálás, érzékenyítés, mozgáskorlátozottság, kerekesszék, oktatás

Mentálhigiénés prevenció az 1-es típusú diabétesz ellátásában-Több mint orvos-beteg kapcsolat, kísérés a teljes életen át
Az 1-es típusú diabétesz (T1DM) élethosszig tartó, komplex önmenedzselést igénylő állapot, amelyben a beteg naponta közel 180 terápiás döntést hoz. A folyamatos alkalmazkodás jelentős pszichés terhet jelenthet, és diabétesz distresszhez, szorongáshoz, bűntudathoz vagy kiégéshez vezethet. Jó gyakorlatunk célja a mentálhigiénés prevenció integrálása a T1DM-gondozásba: a pszichés terhek korai felismerése, a beteg kompetenciájának és autonómiájának erősítése, valamint a partnerségen és ítélkezésmentes kommunikáción alapuló támogatás. Felnőtt T1DM-populációban végzett igényfelmérésünk (n=107) alapján a betegek számára kiemelten fontosak a mindennapi önmenedzselést támogató ismeretek, a korszerű terápiás lehetőségek és a sorstársi támogatás. A gyakorlat elsősorban felnőtt T1DM-betegek támogatásában alkalmazható, és releváns diabetológusok, orvosok, edukátorok, szakápolók, pszichológusok, dietetikusok és mentálhigiénés szakemberek számára, de mindenki számára, aki T1DM-vel élő személlyel találkozik. Kulcsszavak: mentálhigiénés prevenció, 1-es típusú diabétesz, önmenedzselés, edukáció, diabétesz distressz

Erőt adók – töltődés a legkisebbek legnagyobb támaszainak Mentálhigiénés továbbképzés koraszülött- és újszülött ellátásban dolgozó ápolók számára
Hogyan lehet empátiát fejleszteni ott, ahol nem született meg erre az igény?
Ebből a kérdésből indult a koraszülött- és újszülött-ellátásban dolgozó ápolók számára kidolgozott mentálhigiénés programom. A projekt célja kettős volt: támogatni az ápolókat saját erőforrásaik, szükségleteik felismerésében, valamint olyan gyakorlati eszközöket adni számukra, amelyekkel empátiájuk a szülők számára is érzékelhető módon jelenhet meg. A program különlegessége, hogy az empátiát fejleszthető, több komponensből felépülő kompetenciaként kezeli. Önismereti, stresszkezelő,és kommunikációs gyakorlatokon keresztül kerestük annak lehetőségét, hogyan lehet egy kiégés által veszélyeztetett, kezdetben ellenálló célcsoportot az önmagukról való gondoskodástól mások empatikusabb támogatásáig elvezetni. Az első csoport 100%-ban pozitív visszajelzése megerősítette a program létjogosultságát: az ápolók támogatásán keresztül a családok, közvetve pedig a koraszülött gyermekek lelki jóllétének támogatása is elérhetővé válhat.
Kulcsszavak: empátia; kiégés; önismeret; kommunikáció; ápolók

PICI KÖR – Integrált pszichoszociális támogatás a koraszülött intenzív ellátásban
A koraszülés krízise nemcsak a családokat, hanem az őket ellátó szakembereket is jelentős pszichés terhelésnek teszi ki. A PICi Kör egy budapesti PIC II. osztályon megvalósított, alacsony költségű mentálhigiénés pilot program, amelynek újszerűsége, hogy a rendszer két oldalát párhuzamosan támogatja. Facilitált sorstársi anyacsoportjai teret adnak a koraszüléshez kapcsolódó veszteségélmény, bűntudat és anyai kompetenciabizonytalanság megosztásának, az „Erőt adók” nővércsoportok pedig a kiégésprevenciót, az önreflexiót, a csapatkohéziót és az empatikus kommunikációt erősítik. A pilot kedvező résztvevői visszajelzései alapján a modell kis erőforrásigénnyel, rugalmasan adaptálható más perinatális és kórházi osztályokra is. A jó gyakorlat mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok, ápolók, szülésznők, orvosok és más perinatális segítők számára alkalmazható.
Kulcsszavak: koraszülés; mentálhigiéné; sorstársi támogatás; kiégésprevenció; rendszerszemlélet

MENtális TAlálkozások – Lelki felfrissülés a János kórházban
A rehabilitáció során a testi állapot javítása mellett a páciensek lelki támogatása is alapvető jelentőségű, ennek ellenére a kórházi ellátásban a pszichés szükségletek gyakran háttérbe szorulnak. Különösen igaz ez a hosszabb rehabilitációra szoruló, vulnerábilis helyzetben lévő páciensekre, akik a betegséggel, funkcióvesztéssel, testképváltozással vagy a jövő bizonytalanságával is szembesülnek. Bemutatott jó gyakorlatunk egy mentálhigiénés hallgatók és egészségügyi szakemberek együttműködésére épülő projekt, amely 2026 februárjában és márciusában valósult meg a Szent János Centrumkórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályán. A program keretében a hallgatók strukturált segítő beszélgetésekkel, empatikus jelenléttel és támogató odafordulással nyújtottak lelki támogatást a fekvőbetegek számára. A kezdeményezés egyszerűen beilleszthető, alacsony erőforrásigényű lehetőséget kínál a biopszichoszociális szemlélet gyakorlati megvalósítására. Jó gyakorlatként különösen a rehabilitációban, krónikus betegellátásban és más, hosszabb kórházi tartózkodással járó ellátási formákban lehet releváns, és hasznosítható orvosok, ápolók, ergoterapeuták, gyógytornászok, pszichológusok, szociális munkások és mentálhigiénés szakemberek számára.
Kulcsszavak: mentálhigiéné; rehabilitáció; segítő beszélgetés; biopszichoszociális szemlélet; multidiszciplináris

Segítőként gyakran találkozunk érzelmileg nehéz élethelyzetekkel és olyan kliensekkel, akikkel a közös munka valamiért különösen is megterhelő számunkra. Ilyenkor a találkozás élménye az átlagosnál is jobban foglalkoztat minket. Mit tehetünk magunkért egy ilyen helyzetben? Fordulhatunk máshoz is segítségért, de vannak olyan önreflexiós technikák is, amelyek segítségével önállóan is elindulhatunk a kapcsolat jobb megértésének útján. A műhelyen több önreflexiós eszközt is kipróbálhatsz, ami segítségedre lehet a segítő munkádban, hogy az érzelmileg megterhelő helyzetekben visszanyerd a belső egyensúlyodat, nyitottságodat, és kompetens segítőként a kliensre figyelve tudd őt kísérni.
Kulcsszavak: önreflexió, elakadás, önszupervízió, spirituális reflexió