A 2024 tavaszára meghirdetett Hack4Cure Hackathon „Zöld Kórház” témakörben a fenntartható egészségügyi működés megvalósítási területeire várt újszerű javaslatokat, a kétfordulós megmérettetést és a Mölnlycke által felajánlott 800 000 Ft-os fődíjat a Random csapat nyerte.
A versenyre összeálló négytagú csapat szinte véletlenszerűen jött össze: innen származott a név is, nem ismert mindenki mindenkit személyesen. Csernai Boldizsár ötödéves orvostanhallgató a kutatási részben érdekelt, Fülöp Sára-Viola harmadéves orvostanhallgató a népegészségügyi vonallal foglalkozik, a Magyar Orvostanhallgatók Szövetségének Általános egészségfejlesztési koordinátora, az orvoslás rendszerszintű iránya és gazdaságtudományi oldala érdekli. Ürge Dóra ötödéves orvostanhallgatónak a fenntarthatóság régóta szívügye, azt kutatja, hogyan hat az egészségünkre a klíma- és az ökológiai válság. A negyedik csapattag pedig Ábrám Erzsébet harmadéves pszichológia szakos hallgató, akit a társadalmi kérdések foglalkoztatnak, így lett társalapítója és vezetője a Center for Future Health Development egészségügyi diákszervezetnek is.
Fülöp Sára-Viola: „Az elképzelésünk lényege a kórházi, nem fertőző szemét hatékony szelektív gyűjtése, és a műanyag ‒ kiemelten a PET ‒ részének újrahasznosítása. Egy műanyaglebontó labort szeretnénk építeni a MOL-lal együttműködésben, a Carbios francia cég megoldása alapján. A PET-et egy petáz nevű enzimmel tudnánk bontani, amiből polietilén-glikol lenne, és TPA, tereftálsav. Ezekből újra PET-et lehet előállítani, illetve felületfertőtlenítőt és fagyállót – utóbbit a Mentőszolgálat járműveiben lehetne felhasználni, így jönne létre egy körforgásos gazdaságon alapuló rendszer.”
Csernai Boldizsár: „Az ötletünknek két pillére van, amit szeretnénk megvalósítani. Az első, hogy a kórházakban a műanyag szemetet külön gyűjtsék, szétválasszák. Ezt a Bethesda kórházzal együttműködve tervezzük elkezdeni személyzeti edukálás által, hogy milyen kukába hogyan, mit kell dobni. A másik pillér ez a bizonyos lebontó labor, amit a MOL-lal és a Carbiosszal együttműködve gondoltunk megvalósítani. A keletkezett bomlástermékeket többféle módon lehet felhasználni, és az egészségügyi rendszerbe visszaforgatni.”
Kíváncsiak voltunk, hogy született meg a közös ötlet, miben segítettek a mentorok, hogy érezték magukat a versenyzők a prezentációval záruló nonstop, több mint 24 órás ötletelésen, és a Magyar Kórházszövetség májusi konferenciáján megrendezett második fordulós döntőn, amelyen már csak a legjobb 6 csapat vehetett részt.
Csernai Boldizsár: „Én még versenyre menet gondolkodtam a vonaton, hogy mi lenne, ha valamilyen műanyaglebontás irányba mozognánk, aztán a helyszínen mindenki tette hozzá az ötleteket, és elkezdett körvonalazódni, hogy akkor pontosan mit is fogunk csinálni.”
Ürge Dóra: „Kiültünk a teraszra, de akkor még több kicsi ötletünk volt, még nem működő kis csírák. A mentorok nagyon sokat segítettek nekünk, rögtön többükkel is tudtunk konzultálni, mondták, hogy milyen ötlet létezik már, mire van már technológia, és mi lehet érdekes irány, amin érdemes tovább dolgozni… Aztán ahogy elkezdtük az ötlet kidolgozását, tájékozódtunk, elolvastuk a szakirodalmat, egyre több lényeges puzzle-darab került a helyére, például, hogy a MOL hulladékkezelő leányvállalatának az a célja, hogy a körforgásos gazdaság vezető szereplője legyen a régióban, ezért 2025-ig 300 milliárd forint értékben fektet az ezt támogató projektekbe. Gyűjtöttük az információkat, alakítottuk az ötletet, mind a négyen raktuk össze a tudásunkat, és szépen kikerekedett az egész. Mi voltunk az utolsók, akik éjfélig ott maradtunk az épületben, miénk volt az egész nagy előadó, és ott ötleteltünk, hogy merre tovább… Írtuk a táblára a dolgokat, nagyon élveztük.”
Fülöp Sára-Viola: „Több helyen is dolgoztam, dolgozom csapatban, és úgy érzem, ebben a csapatban tényleg huszonöt százalék volt mindenkinek a munkája. Nagyon figyeltünk arra, hogy a kommunikáció is jó legyen, jeleztük a másiknak, ha túl lelkes volt, vagy ha túlságosan negatív… Nem baj, csináljuk, megyünk! Mindig reflektáltunk a másikra, mindenki beletette az energiát és dolgozott, és szerintem emiatt volt ez egy ennyire jó csapat. Nagyon más dolgokhoz értünk, de mindenkire szükség volt, és jó tanulság,
ha mindenki azt csinálja, amihez ért, akkor nagyon jó dolgokat lehet alkotni.”
Ábrám Erzsébet: „A döntőben nagy biztonságot adott az, hogy azelőtt már huszonnégy órán keresztül közösen dolgoztunk, és visszajelezték, hogy jó, amit csinálunk. Magabiztosan mentünk prezentálni, mert tudtuk, hogy beletettük a munkát és bíztunk egymás képességeiben. Úgy voltunk vele, hogy kiállunk, kihozzuk a maxot magunkból, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Persze izgultunk, de erősebb volt az abból fakadó motiváció, hogy ha ezt a projektet sikerül kiviteleznünk, akkor valódi hatással lehetünk a világra.”
Csernai Boldizsár: „A májusi döntőben minden csapatnak már egy sokkal kidolgozottabb prezentációját láthattuk, mint az első fordulóban. Nyilván nekünk is nagyon sokat fejlődött azóta a projektünk, de azért volt bennünk drukk, és reméltük, hogy így is mi vagyunk a legelőrébb. Talán az is kiemelt minket a mezőnyből, hogy kevésbé mesterséges intelligenciás, számítógép-programos megoldást hoztunk, mint a többiek. Szerintem az egy pozitívum volt, hogy
mi máshonnan közelítettük meg, egy biológiai megoldást is beleraktuk a szelektív szemétgyűjtés mellett.”
A megvalósítás irányába tett erőfeszítés, a kapcsolatfelvétel a MOHU-val, a MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-vel annyira jól sikerült, hogy ők is látják a fantáziát az ötletben. Arról faggattuk a csapattagokat, hogy ők hogyan képzelik ennek a konkrét projektnek a folyatását és négyük további közös munkáját, illetve a jövőjükre, a szakmai életükre milyen hatással lehet ez a verseny és a győzelem.
Ürge Dóra: „Én úgy érzem, hogy nagyon jó csapat kovácsolódott össze, és annak ellenére, hogy „random” jöttünk össze, jól kiegészítjük egymás tudását. Azt beszéltük, hogy szeretnénk a továbbiakban is így együtt dolgozni. Közösen megyünk a Bethesda Kórházba, hogy tényleg vigyük tovább, és ültessük át gyakorlatba a szelektív hulladékgyűjtés részét az ötletünknek. A döntőn is volt bennünk egy adag félelem meg izgulás, de szerintem azért, mert addigra már annyi munkát beletettünk a projektbe: felvettük a MOL-lal, a Bethesdával, a Nemzeti Laborral a kapcsolatot, megkerestük a Carbiost, és azt éreztük, hogy ennek már súlya van.”
Ábrám Erzsébet: „A versenynek kiemelt célja volt, hogy
megvalósítható projektet hozzunk létre.
Így magunk között még a második forduló előtt eldöntöttük, hogy szeretnénk kivitelezni, amit elkezdtünk, hogy ne csak ötletszinten valósítsuk meg a koncepciót. A megvalósítás folyamatában a számos lehetőségbeli támogatás is segít, amit a szakmabeliektől kapunk. Nagyon izgalmas belegondolni, hogy ebből tényleg lehet valami!”
Fülöp Sára-Viola: „Azt érzem néha, hogy – főleg fiatalként – Magyarországon nehéz bármit kivitelezni és elérni azt, hogy tényleg történjen valami. Itt viszont nagyon jó volt látni és érzékelni, hogy ha az embernek van jó ötlete, ha dolgozik vele, akkor a magakorabeliektől, a csapattól kap támogatást. És ezen felül az EMK is odaállt mellénk, a mentorok is odaálltak mögénk, és mondták, hogy jó, menjünk, csináljuk, és a MOL sem mondott nemet. Tehát ha nagyon akar valamit az ember, akkor azt meg lehet valósítani!”
Gratulálunk a nyertes Random csapatnak, és sok sikert kívánunk további közös munkájukhoz!
A Random csapat az EMK teraszán – balról jobbra: Csernai Boldizsár, Fülöp Sára-Viola, Ürge Dóra, Ábrám Erzsébet