Mi hívta életre az I. GYIK konferenciát? Mikor vált világossá, hogy a hazai gyermekinfektológiának nem egy újabb továbbképzésre, hanem rendszeresen visszatérő, közös szakmai fórumra van szüksége?
Kollégáimmal már régóta terveztünk egy különálló gyermekinfektológiai konferenciát, mely az infektológia gyermekgyógyászati vonatkozásában nyújt értékes, hiánypótló szakmai fórumot kezdő szakorvosoknak és már tapasztaltabb kollégáknak, társszakmák képviselőinek és az alapellátásban dolgozó kollégáknak egyaránt. A gyermekgyógyászati szakképzés során számos szakorvosjelölt kolléga fordul meg infektológiai osztályunkon vagy vesz részt az infektológiai viziteken. Sokuk érdeklődését felkeltette a korszerű, modern infektológiai szemlélet, melyet munkánk során alkalmazunk. A lexikális tudás elsajátítása mellett fontos a már meglévő ismeretek folyamatos frissítése, a közös gondolkodás támogatása és az orvosoknak a mindennapi gyakorlatban motivációt nyújtó érdekes, tanulságos klinikai esetek kielemzése.
Az elmúlt öt-tíz évben milyen változások mentek végbe a gyermekinfektológia szakterületén belül? Milyen szakmai reflexek felülvizsgálatára bátorítja résztvevőit az I. GYIK?
Az utóbbi öt évben ismét megjelentek olyan kórképek, melyekkel a tapasztaltabb kollégák csak 20 évvel ezelőtt vagy az egyetemi tanulmányaik során találkoztak. Ilyenek például a szamárköhögés vagy a szifilisz. Ezeket a klasszikusnak mondható fertőző betegségeket az utóbbi években újra kellett tanulniuk a gyermekgyógyászoknak is. Nagy kérdés, hogy a jövőben mely kórképek fognak újra előbukkanni? Mit okoz a klímaváltozás? Mire számíthatunk a kötelező védőoltások megtagadása, kihagyása esetén?
Egyre összetettebb a gyermekbeteg populáció, több túlélő koraszülöttel, immunszupprimált és krónikus beteg gyermekkel. Az immunhiányos, onkohematológiai vagy transzplantált gyermek fertőzéseinél egyszerre kell mérlegelni a széles spektrumú empirikus kezelést, a rezisztenciaviszonyokat, az opportunista kórokozókat és a gyógyszerkölcsönhatásokat. Egyre gyakrabban kell helyi rezisztenciaadatok alapján antibiotikumot választani, különösen intenzív osztályon vagy ismételten kezelt gyermekeknél akár területen az alapellátásban. A magyarországi adatok is jelzik a rezisztencia dinamikus változását bizonyos kórházi kórokozóknál.
Amit még ki kell hangsúlyozni, a gyors diagnosztikai módszerek robbanásszerű fejlődése, amelyek több információt adnak, de egyben több értelmezési dilemmát is teremtenek.
A mikrobiológiai leletek klinikai interpretációja: egy pozitív tenyésztés vagy PCR nem mindig jelent kezelendő fertőzést; gyakran a kolonizáció és a valódi infekció elkülönítése a legnehezebb feladat.
Mely gyermekinfektológiai helyzetekben lenne ma a legnagyobb szükség több kapaszkodóra vagy könnyebben elérhető szakmai támogatásra?
Ha a kérdést a mindennapi gyermekinfektológiai gyakorlat szemszögéből fordítjuk meg, akkor nem feltétlenül azok a helyzetek a legnehezebbek, ahol ritka betegséggel találkozunk, hanem azok, ahol egyszerre több, differenciáldiagnosztikai szempontból összetettebb esetet kell megoldanunk (például 1 hetet meghaladó lázas állapot, magas gyulladásos értékek, antibiotikum mellett nem szűnő panaszok, több mikrobiológiailag kimutatott mikroba és a klinikum együttes értékelése, az antibiotikum-indikáció megítélése vagy az immunhiányos gyermek fertőzése stb.) Ezekben a helyzetekben lenne a legnagyobb értéke egy könnyen elérhető szakmai konzíliumnak, döntéstámogatásnak vagy naprakész algoritmusoknak.
Milyen szempont alapján választották ki a kerekasztal-beszélgetéseken megjelenő társszakmákat?
Az első GYIK rendezvényén igyekeztünk szem előtt tartani a leggyakoribb gyermekinfektológiai problémaköröket. Így esett a választás 2 tematikára fókuszálva, kerekasztal formájában: a multirezisztens kórokozókra és a fertőzéses gasztroenteritisz, valamint gyakori gasztroenterológiai kérdések tárgykörére. A fenti témákban neves szakértőket fogunk megszólaltatni, mind alapellátók, mind klinikai centrumok tekintetében. Lehetőség nyílik a kongresszusokon megszokottaktól eltérő módon interaktívan bekapcsolódni a résztvevőknek a beszélgetésbe. Életszerű, a napi betegellátást megkönnyítő eszmecserét és izgalmas információáramlást tervezünk a tapasztalatok megosztásával.
Az elmúlt években sok szó esik a mikrobiomról, a korszerű molekuláris diagnosztikáról és a gyulladásos bélbetegségek kezeléséről. A gasztroenteritiszek elkülönítése (vírusos, bakteriális, parazitás eredet; mikor szükséges székletvizsgálat vagy antibiotikum) az egyik leggyakrabban bizonytalanságot okozó döntési helyzet a mindennapi ellátásban. A multiplex PCR-vizsgálatok elterjedése tovább növelte az értelmezési nehézségeket, mert egy pozitív lelet nem mindig jelenti azt, hogy az adott kórokozó felelős a tünetekért. Ha viszont azt kérdeznénk, hogy melyik a legösszetettebb szakmai döntési helyzet, akkor az immunmodulált IBD-s betegek fertőzéseinek kezelése és a mikrobiommal kapcsolatos új terápiás lehetőségek is előkelő helyre kerülnének.
Miért kapott önálló szekciót az oltásszkepticizmus, és melyik érv működik a tapasztalatuk szerint legjobban egy bizonytalankodó szülővel szemben? Mit tanácsolnak egy kollégának, aki úgy érzi, egy oltási vita közben elveszíti a szülő bizalmát?
Az elmúlt években szemmel láthatóan növekszik az oltásokat elutasítók aránya, különböző ellenőrizetlen, valamint hamis forrásokra hivatkozva. A közösségi médiában ezek futótűzként terjednek tovább.
A legfontosabb dolog talán, hogy a hezitálókat hitelesen tájékoztassuk. El kell mondani, hogy annak a betegségnek, ami ellen meg akarjuk óvni a gyermeket, milyen szövődményei lehetnek, és mekkora eséllyel kapja el a gyermek, ha nincs beoltva. Fel kell hívni a szülők figyelmét, hogy mire számíthatnak oltást követően, mi számít oltási reakciónak, mi az, ami már ebbe nem fér bele. Ha egy alapellátó úgy érzi, hogy elveszíti a bizalmat, akkor nyugodtan fordulhat védőoltási szaktanácsadóhoz.
Az antimikrobiális rezisztenciáról gyakran globális vagy népegészségügyi problémaként beszélünk. Hol találkozik vele konkrétan egy gyermekorvos a mindennapi betegellátásban?
A gyermekorvosok számára ez nagyon is kézzelfogható, mindennapi klinikai probléma. A mindennapi betegellátásban több ponton jelenik meg, legyen az egy háziorvosi ellátás, SBO vagy akár intenzív osztály. A multirezisztens kórokozók már közvetlen terápiás kihívást jelentenek, a kórházi ellátás során izolációs intézkedéseket, célzott mikrobiológiai diagnosztikát, illetve szélesebb spektrumú antibiotikumok racionális alkalmazását teszik szükségessé.
Egy átlagos gyermekorvos számára az AMR (antimikrobiális rezisztencia) nem elsősorban azt jelenti, hogy naponta multirezisztens törzsek által okozott fertőzéseket kezel, hanem azt, hogy minden antibiotikum-felírás egyben rezisztenciakezelési döntés is. A helyes indikáció, a megfelelő szer, dózis és kezelési idő kiválasztása egyszerre szolgálja a gyermek gyógyulását és a jövőbeni antibiotikum-hatékonyság megőrzését. Ezért az AMR a gyermekgyógyászatban egyszerre egyéni betegellátási és népegészségügyi kérdés. A mindennapi döntések (háziorvosi rendelő, SBO, intenzív osztály…) összessége hosszú távon meghatározza, hogy a jelenleg rendelkezésre álló antibiotikumok mennyire maradnak hatékonyak a gyermekpopulációban.
Mit jelent a klímaváltozás és a One Health-szemlélet egy magyar gyermekorvosi rendelő mindennapjaiban? Milyen fertőzésekre, környezeti tényezőkre vagy anamnesztikus adatokra kell ma nagyobb figyelmet fordítani, mint korábban?
A klímaváltozás és a One Health-szemlélet – az emberi egészség, az állatok és a környezet összefüggése – egyre gyakrabban jelenik meg az orvosszakmai diskurzusban. A gyermekellátásban milyen kézzelfogható változásokat jelenthet ez? Az állattartás, környezethez idomulás, táplálkozási szokások megváltozása mind bizonyosan új kockázati tényezőket vonnak maguk után. Egyes fertőzések gyanúja esetén, főként a zoonotikus potenciállal bíró infekciók (például macskakarmolási betegség, salmonellosis, echinococcosis stb.) esetén rutinszerűen érdemes rákérdezni a fenti tényezőkre. A diagnosztikus gondolkodást nagymértékben meghatározza az, hogy ma már a klímaváltozás, az utazások, a migráció, az állatokkal való kapcsolat és a környezeti hatások is egyre fontosabb szerepet játszanak a fertőző betegségek megjelenésében.
Milyen tudás mellett milyen készségekre lesz leginkább szüksége a következő gyermekorvos-generációnak ahhoz, hogy biztonsággal eligazodjon a gyorsan változó gyermekinfektológiában?
Az évről évre változó gyermekinfektológiai kihívások korában a jövő gyermekorvosa számára a folyamatos továbbképzés nemcsak szükséges, hanem a biztonságos betegellátáshoz is hozzátartozik. A lexikális ismeretek értéke nem csökken, de a modern világban egyre inkább az információk értelmezésének, szűrésének és alkalmazásának képessége válik meghatározóvá. Ezzel elkerülhetjük a jelen kor biztosította „túlkínálatból” adódó abúzust, sok felesleges vizsgálat elvégzését.
A következő gyermekorvos-generáció számára különösen fontosnak tartanám a következő kompetenciákat: alkalmazkodni kell az új információkhoz (új kórokozók, rezisztenciaviszonyok és terápiák, elérhető prevenció), képesnek kell lenni megítélni az információk minőségét (diagnosztikai módszerek, mesterséges intelligencia) és hatékonyan kell együttműködni a multidiszciplináris szakmákkal (infektológusok).
A jövő gyermekorvosának a rendelkezésre álló tudás, evidenciák és klinikai tapasztalat birtokában gyorsan, felelősségteljesen és a gyermek érdekeit szem előtt tartva kell képesnek lennie mindezt integrálni a döntéshozatalába. A gyermekorvosnak nem az lesz a legnagyobb erőssége, hogy „mindent tud”, hanem hogy gyorsan felismeri, mit kell megtanulnia és hol talál megbízható információt.