Font Sizes: A A A

Nékám Alapítvány

A Nékám plakett

AZ ALAPÍTVÁNY SZÉKHELYE:

  • Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika, 1085 BUDAPEST, MÁRIA U. 41.

AZ ALAPÍTVÁNY ADATAI:

  • Közhasznúsági fokozata: közhasznú
  • Alapítás éve: 2005.
  • Számlaszám: OTP Bank 11708001-20548678
  • Adószám: 18185748-2-42
  • Bírósági végzés száma: 12. Pk. 60.029/2005/3.
  • Nyilvántartási szám: 9460

A KURATÓRIUM VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI:

  • Dr. Sárdy Miklós – elnök-képviselő
  • Prof. Dr. Kárpáti Sarolta – elnökhelyettes

AZ ALAPÍTVÁNY CÉLJA, TEVÉKENYSÉGE:

  • Az SE Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán zajló gyógyítási, kutatási, oktatási és innovációs tevékenységek feltételeinek javítása, hiányzó profilok megteremtése
  • A Bőrklinika ingó és ingatlan eszközállományának felújítása, modernizálása, a betegellátás korszerűsítése, új kezelési módok bevezetése, ehhez a technikai feltételek kiépítése
  • Fiatal orvosok hazai és külföldi képzésének elősegítése
  • A bőrgyógyászati szakképzés házon belüli korszerűsítése
  • A betegellátás minőségének javítása

 

A Nékám Alapítvány 2016. évi közhasznúsági jelentése (rövidítve) 

Az Alapítvány célja:

— a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán zajló gyógyítási, kutatási, oktatási és innovációs tevékenység feltételeinek javítása

— a betegellátás korszerűsítése, minőségének javítása

— a Bőrklinika ingó és ingatlan eszközállományának felújítása, modernizálása

— új kezelési módok bevezetése, ehhez a technikai feltételek megteremtése

  1.         évi eredmény (adatok e Ft-ban)

Összes közhasznú tevékenység bevétele:

   43559

Összes közhasznú tevékenység ráfordításai:

30626

Az Alapítványnak köztartozása nincs.

Az Alapítvány a kiadásokat  az alapító okiratban megfogalmazott célok megvalósítására fordította.            

                                                        Az Alapítvány Kuratóriuma     

Tárgyévben végzett alapcél szerinti közhasznú tevékenységek bemutatása (2016)

A Bőrklinikán a Genetika Labor kialakítását, berendezését támogattuk.  

Országos hatáskörű allergológiai továbbképzést szerveztünk.

Betegellátáshoz műszereket, reagenseket, ellenanyagokat, berendezéseket biztosítottunk.

Betegedukációs programot támogattunk.

Előző évek:  

A Nékám Alapítvány eddigi működésének legnagyobb eredménye  a  Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikával közös, EGT/Norvég Mechanizmusok finanszírozású 0122/NA/2008-3/ÖP-4 számú pályázata, amely 2012-ben  sikeresen lezárult.

                  A Nékám Alapítvány köszöni mindazok segítségét, akik személyi jövedelmadójuk 1 %-átfelajánlották számára.

Az Alapítvány a befolyt összeget (2016. évben 248.287,- Ft, amely a 2015. évi SZJA 1 %-a) az Alapító Okiratban meghatározott, közhasznú célokra fordítja:  

— a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikán zajló gyógyítási, kutatási, oktatási és innovációs tevékenység feltételeinek javítására

— a Bőrklinika ingó és ingatlan eszközállományának felújítására, modernizálására

— a betegellátás korszerűsítésére, minőségének javítására

— új kezelési módok bevezetésére, ill. az ehhez szükséges technikai feltételek megteremtésére                    

A NÉKÁM ALAPÍTVÁNY névadója:

Nékám Lajos 1868. június 4-én született. Az orvostudományhoz való vonzódása nem véletlen: édesapja orvos, egyetemi tanár, a bölcsészettudományi kar egykori dékánja.

Tanulmányait tizenhat éves korában kezdte, és már huszonegy évesen, 1889-ben orvosdoktorrá avatták. Negyedéves orvostanhallgató korában gyakornok volt Fodor József Közegészségtani Intézetében. 1890-ben, 22 évesen tanársegédként dolgozott Pertik Ottó Kórszövettani Intézetében, majd alorvosként a Fővárosi Bakterológiai Intézetben – amelynek később négy éven át az igazgatója volt. Neve több más intézményhez is fűződik: rendelt a régi János Kórházban, főorvosként tevékenykedett a Dolog utcai Kórház Bujakórtani Intézetében; ez utóbbi állása mellett a II. számú Belklinikán külön bőrgyógyászati részleget látott el. Külföldön számos országban folytatott tanulmányokat: Bécsben, Párizsban, Londonban, Itáliában, Oroszországban, Portugáliában, Spanyolországban.

31 évesen, 1889-ban magántanárrá habilitálták, majd Schwimmer Ernő halálát követően kinevezték a budapesti Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Tanszékének élére — amelyet azután 40 éven át, 1938-ig vezetett.

A bőrgyógyászat iránti elkötelezettsége valójában ekkor mutatkozott meg. Nagy érdeme, hogy a tanszéket elhelyezte a régi sebészeti klinika épületében – olyan átalakításokat végrehajtva, amelyek az intézményt a világ akkori legmodernebb szakklinikái közé emelték. Művészetet kedvelő ember lévén – hosszú évekig alelnöke volt a Képzőművészeti Társulatnak is — a klinika falait neves festők műalkotásaival tette egyedivé. Munkája nehézségét fokozta, hogy a dermatológia – mint tudományág — ekkor még csak gyerekcipőben járt, az egyetemen sem volt kötelező tantárgy.

1914-ben első ízben ő végzett Magyarországon szűrőbetegségeket a gombás betegségek járványszerű elterjedésének megakadályozására.

1916-ban elsőként lett kormánybiztos a „Nemibajok ügyében”. Felfogása szerint „mindenki szabadon rendelkezhet a testével, mindaddig, amíg ebből kár nem keletkezik”. Fontosnak tartotta az egyetemleges népgondozást, valamint azt, hogy a terápiát meg kell előznie a profilaxisnak – „hogy a nemiélet legalább a közérdek által megszabott határokon belül veszélytelenné és altruisztikussá váljék.” Szintén úttörő munkának számít, hogy elsőként létesített a klinikán külön rendelést homoszexuálisoknak.

Az orvostudomány és a művészetek mellett szinte mindenre nyitott volt: 1930/31. évi rektori beszédében például a hazai syphilis történelmi befolyását tárgyalta.

Megalapította a Collegium Medicumot, amelyben a tehetséges, de hátrányos anyagi helyzetű orvostanhallgatók ingyenes étkeztetésben részesültek, és tandíjmentes nyelvtanfolyamokon vehettek részt. Az első világháború után a Rockefeller Alapítványoktól szerzett anyagi támogatást – külföldi ösztöndíjakra, klinikai felszerelésekre, szakmai kiadványok beszerzésére.

1928-ban megalapította a Magyar Dermatológiai Társulatot, amely — tíz évi elnöksége alatt — komoly nemzetközi tekintélyt szerzett.

Több külföldi dermatológiai társulat tiszteletbeli vagy levelező tagjává választotta. Számos nemzetközi kongresszuson szerepelt, tagja volt a világ dermatológia ügyeit összefogó 11-es bizottságnak. Munkássága elismerésének köszönhetően a IX. Dermatológiai Világkongresszust 1935-ben Budapesten rendezték meg, az ő elnöklete alatt. A rendezvényt követően – főként külföldi tudományos munkatársak közreműködésével – megjelentette az akkori idők legnagyobb számú klinikai eseteit feldolgozó dermatológiai atlaszt, a Corpus Iconum Morburum Cutaneorumot. A három kötetnyi kiadvány 4566 ábráját 566 munkatárs bocsátotta rendelkezésére.

A hazai bőrbetegségek előfordulásáról szóló statisztikát is elsőként ő készítette.

Negyven évi tanszéki működése alatt magyar orvosi generációk sok ezernyi tagját tanította, tanítványai közreműködésével számos tudományos munkát publikált – itthon és külföldön. Közel 120 szakmai munkája a bőrgyógyászattal foglalkozik.

Huszonegy éven át tagja és elnöke volt az Orvosi Könyvkiadó Társulatnak, hosszú éveken át elnöke az Orvoskari Központi Könyvtárnak.

Végül néhány – ma is időtálló — idézet tőle: „Olyan a szellemünk, hogy egyedül a kultúrától, de csak az igazi kultúrától, nem hiúságunk vagy ábrándjaink kultiválásától várhatunk támogatást.”

1957. január 29-én, 89 éves korában hunyt el.