A kommunikációkutatással foglalkozó KOME folyóirat 2025/2. számának hasábjain megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogyan működik a válságkommunikáció a magyar egészségügyi rendszer kritikus infrastruktúrájú intézményeiben – vagyis azokban a kórházakban és háttérrendszerekben, amelyeknek minden körülmények között működniük kell. A szerzők – akik között ott van dr. Palicz Tamás, a Semmelweis Egyetem EKK Egészségügyi Menedzserképző Központ stratégiai igazgatóhelyettese – kérdőíves felmérést végeztek, áttekintették az intézmények válságtervezési dokumentumait, és gyakorlati tapasztalatokat is gyűjtöttek.
A COVID-19 járvány megmutatta, hogy sem az EU, sem a nemzeti rendszerek, sem a kórházak nem voltak felkészülve egy ekkora léptékű krízisre. A reagálás sokszor improvizatív volt, mert a korábbi kockázatfelmérések nem számoltak hasonló világjárvánnyal. Bár a kórházak rendelkeznek különféle eshetőségekre (tűz, lezárás, tömeges sérülések) készült forgatókönyvekkel, a valós helyzetekben a kommunikációs folyamatok sokszor széttagoltak, intézményenként eltérők.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az egészségügyi válsághelyzetek során alkalmazott infokommunikációs eszközök és csatornák technológiai és biztonsági szintje ma már megfelelő, de használatuk nem egységes. A riasztási rendszerek, az ellátók értesítése, az intervenciós egységek közötti üzenetváltás és a lakossági kommunikáció gyakran intézményi gyakorlaton múlik.
A szerzők ezért egy egységes, egészségügyre szabott válságkommunikációs keretrendszer bevezetését javasolják, amely hosszú távon akár uniós szinten is alkalmazható lenne. Ez növelné az összehangoltságot, javítaná a működésbiztonságot, és csökkentené annak esélyét, hogy a jövő válságaira ismét improvizációval kelljen reagálni.
A cikk teljes terjedelmében elérhető az alábbi linken: The Basis and Practice of Crisis Communication for Critical Health Infrastructure in Selected Institutions of the Hungarian Health Sector