Köszöntő Magyar Ápolók Napja alkalmából

„Ossz szeretetet, bárhová mész:…..

jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg üdvözlő szavaidban.”

Szent Teréz Anya

 

Kedves Kollégák!

Milyen egyszerűek és mégis milyen nehezen megvalósíthatóak Szent Teréz Anya szavai. Önök, ápolók azok, akik Kossuth Zsuzsa mai örököseiként szeretetet, reményt, enyhülést a betegségben és gyógyulást osztanak mindennapi munkájuk során. Amit másoknak meg kell mondanunk, el kell magyaráznunk, az az Önök számára a mindennapi természetes cselekvés, ez a hivatásuk.

Rohanó világunkban, a XXI. században ezért is értékelődig fel minden cselekedet, amely személyes, amely segítő szándékú. Elképesztő és sokszor az emberi aggyal már-már felfoghatatlan az a technikai fejlődés, amely körülvesz bennünket. Az informatika forradalma, a mesterséges intelligencia fejlődése, de gondolunk-e arra, hogy vannak olyan emberi feladatok, amelyek csak részben vagy annyira sem technologizálhatók. Ide tartozik talán minden másnál jobban a beteg, szenvedő emberek ápolása. Hiszen ez a hivatás, bár szintén rohamosan fejlődik a tudásanyagában, de soha nem fogja nélkülözni az emberi tényezőt. Egy érintés, a fájdalom verítékcseppjeinek letörlése, egy-egy emberi, bíztató mondat nem gépiesíthető, nem pótolható. Azaz, Önök, kedves kollégák, pótolhatatlanok!

Köszönjük munkájukat ma, a Magyar Ápolók Napján és ígérjük, hogy nemcsak az év egy napján, de minden nap elmondunk egy köszönetet Önökért, az Önök munkájáért.

 

Isten óvja Önöket egészségben, boldogságban és békében, hogy enyhíthessék embertársaik fájdalmát és gyógyíthassák betegségeiket!

 

A Gyermekklinika munkatársai, kis betegeink és szüleik nevében,

Dr. Szabó Attila

igazgató