SZVK SZALON 2020.03.02.

Helyszín: Budapest Art Brut Galéria

Moderátor: László-Kovács Edina

A digitalizáció hatása a szociális szolgáltatásokra

2020 márciusában ismét egy izgalmas SZVK Szalon keretében ismerkedhetünk meg a digitalizáció szociális szolgáltatásokra gyakorolt hatásával, norvég példákon keresztül.

Dr.Støren-Vaczy Blanka az Oslo Metropolitan University egyetemi docense arról beszélt, hogy mennyire formálja, alakítja át a hagyományos szociális munkát a digitalizáció.

Többek között olyan érdekes kérdéseket feszegettek, vitattak meg a résztvevők, mint például: Milyen hatással lesz a segítő szakemberek kommunikációjára? Milyen etikai problémákat vet fel? A digitalizált jóléti szolgáltatások, milyen új tudást, képességet, ismeretet követelnek a szakemberektől? A felsőoktatás mennyire van felkészülve a szociális munka oktatásának innovációjára?

Norvégiában ezek kérdések már napi szinten jelen vannak, hiszen a lakosság közel 90%-a használja az internetet. Magyarországon még nem jelentkeznek ennyire élesen, de jó, ha elébe megyünk a kihívásoknak.

Standardizált rugalmasság, avagy determinált döntéshozatal

Digitalizáció hatása a jóléti szolgáltatásnyújtásban

Napjainkban a digitalizáció, a digitális eszközök és az applikációk használata szinte a mindennapi életünk részévé vált, mint ahogy a világhálón keresztül történő kommunikáció és ügyeink intézése is. Számos szakterületen megjelent már a digitális platformok használata és a digitális szolgáltatásnyújtás. Ezek a folyamatok nem „kímélik” a jóléti szociális ellátások rendszerét, illetve azok alanyait, felhasználóit sem. A kérdés az, hogy a mindezek a változások, hogyan és milyen mértékben befolyásolják a szociális szakmát és milyen kihívás elé állítja a szociális képzést.

A kérdés három témán keresztül került megközelítésre.

Az első a digitalizáció elterjedése és a norvég „digitalizációs politika”  (digitalizációs stratégia) bemutatásán keresztül. Ennek keretében a Digitális menetrend a digitális Norvégiáért Fehérkönyv (Meld. St. 27 (2015–2016) két prioritási pontja került elemzésre. Az egyik a felhasználó központúság, ami annyit jelent, hogy a digitalizált közszolgáltatások legyenek koherensek és holisztikusak, a másik prioritás a közszolgáltatás hatékony digitalizálása, vagy más szóval felhasználóbarát digitális szolgáltatások nyújtása.

A második témakör a már használatban lévő digitális szociális szolgáltatásnyújtás  (DIGISOS, MODIA) bemutatását ölelte fel, valamint  annak negatív és pozitív hatásait. Itt az látjuk, hogy a „digital-era-” fokozatosan megváltoztatta stratégiai felhasználását a digitális eszközöknek és a számítástechnikai programoknak. Ez annyit takar, hogy míg a számítástechnikai programok és eszközök elsődlegesen csupán eszközként voltak jelen az államigazgatásban (pl. hogy növeljék a hatékonyságot) mára már eljutott odáig, hogy az átfogó szolgáltatásnyújtás felhasználói igényeinek kielégítésére szolgáló eszköz lett, mondhatjuk azt is, hogy szolgálatások algoritmusokban jelennek meg vagy ezen valósulnak meg. Így a klienseknek a digitális önkiszolgáló rendszereket kell, hogy igénybe vegyék. (pl. Norvégiában pl. családi pótlék vagy a szociális segélyt is digitális úton kell igényelni.) A digitális jóléti ellátások számos kihívást és etikai kérdést vetnek fel. A témához kapcsolódó kutatások rámutatnak ezekre a hátrányokra, de ugyanakkor a jóléti szolgáltatások előnyeit sem hagyják figyelmen kívül (Beit, E (2019), Schuppan, T. (2015), Buffet. A, (2015)  Bovens, M. and Zouridis, S. (2002) ). Hátrányként említésre került például, hogy a standardizálás megkérdőjelezi és egyben szabályozza a szakemberek mérlegelési képességét, lehetőségét, diszkrecionalitását. Többek között azért, mert s a standardizált sémák nem képesek a komplex valóságot, az egyén élethelyzetét feltérképezni. Pozitív vagy támogató érvek egyike pedig lehet az, hogy a fejlett technológia és a digitalizált szolgáltatások transzparenssé teszik a szolgáltatásnyújtást és tudatosabbá az ügyfelet és ennek van egyfajta demokratizáló hatása is.

Harmadik téma az szociális oktatás, képzés, amelyet teljes mértékben befolyásol a digitalizáció elterjedése a szociális szektorban. Jelen pillanatban azt lehet elmondani, hogy mindegy, hogy melyik oldallal értünk egyet – a digitalizáló támogatóival vagy ellenzőivel- a végeredmény ugyanaz, hogy a szociális szakmai gyakorlat kihívás elé kerül, megváltozik, hiszen másfajta képességekre, tudásra, módszerekre, ismeretekre lesz szükség. Csak hogy néhányat említsek digitális kommunikáció (cyber comunication), a transzparens szolgáltatásokkal és az adatgyűjtéssel kapcsolatos etikai kérdések kezelése, a digitalizáció diszkrecionalitásra gyakorolt hatása).  A kérdés az, hogy ehhez hogyan és milyen gyorsan tud a képzési rendszer alkalmazkodni, illetve mit kell tennie, hogy a meg tudjon felelni a munkaerőpiaci kihívásoknak és olyan szakembereket képezzenek, akik felkészültek a digitalizált jóléti szolgálások nyújtására.

Szerző: Dr.Støren-Vaczy Blanka