Az Annal of Vascular Surgery folyóiratban 2024 júliusában megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogy a Willis-kör eltérései milyen hatással vannak a carotis endarterectomia (CEA, a nyaki verőér meszes plakkoktól való megtisztítása) utáni azonnali neurológiai eseményekre (INE-k,  immediate neurological events). A magyar szerzők által írt cikk egyik társszerzője intézetünk munkatársa, Kováts Tamás

A Willis-kör az agy vérellátását biztosító artériák hálózata, amely fontos szerepet játszik az agyi keringés fenntartásában. Ez az érhálózat lehetővé teszi, hogy az agy alternatív útvonalakat használjon a vérellátás biztosítására, ha valamelyik fő ér elzáródik. Ugyanakkor nem minden ember Willis-köre teljes; sok esetben anatómiai eltérések, például hiányos vagy aszimmetrikus szerkezet figyelhető meg. Ezek az eltérések növelhetik a CEA, vagyis a nyaki verőerek meszes plakkoktól való megtisztítására irányuló műtét utáni neurológiai szövődmények kockázatát.

A tanulmány retrospektív elemzést végzett olyan betegeken, akik carotis endarterectomián estek át. Ennek során a Willis-kör állapotát képalkotó eljárásokkal vizsgálták meg, és összevetették az azonnali neurológiai szövődmények, például agyi érkatasztrófák vagy átmeneti ischaemiás események előfordulásával. 

Az eredmények azt mutatták, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a Willis-kör hiányos vagy aszimmetrikus volt, nagyobb valószínűséggel léptek fel ilyen szövődmények. Ez azért fontos, mert a Willis-kör szerkezeti hiányosságai csökkentik az agy azon képességét, hogy más véráramlási útvonalakat használjon a műtét során bekövetkező ideiglenes vérkeringési zavarok ellensúlyozására.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a preoperatív képalkotó vizsgálatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy azonosítsák a Willis-kör anatómiai variációit. Ezek az információk lehetővé teszik az orvosok számára, hogy jobban felkészüljenek a műtétre, és megfelelő stratégiákat dolgozzanak ki a szövődmények kockázatának csökkentésére – például különleges óvintézkedéseket tehetnek a műtét alatt, vagy más kezelési alternatívák is szóba jöhetnek a magas kockázatú betegeknél.

Összességében a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a Willis-kör állapotának alapos megismerése segíthet megelőzni a CEA-t követő neurológiai szövődményeket. Ez a felismerés nemcsak a sebészi eredményeket javíthatja, hanem hozzájárulhat a betegek életminőségének megőrzéséhez is. A kutatás kiemeli annak fontosságát is, hogy minden beteg egyéni anatómiai adottságait figyelembe kell venni a műtéti tervezés során.