Dr. Pető András (Szombathely, 1893. szeptember 11. – Budapest, 1967. szeptember 11.) magyar orvos, nemzetközi hírű mozgásterapeuta. A mozgássérültek gyógyítására fejlesztette ki a „Pető-módszert.” Halála után az ő nevét vette fel a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete, a korábbi Pető András Főiskola ma a Semmelweis Egyetem Pető András Kara. A Pető-módszerrel történő fejlesztés célja az, hogy a sérültek önellátóvá váljanak, és integrálódjanak a társadalomba. Beilleszkedésük során többségük a társadalom hasznos tagjává válik.

Az orvos-gyógypedagógus egyedülálló módszerének (konduktív pedagógiai módszer) alapgondolata az volt, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, s ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét “konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése: rávezetés. Az új módszer hatással volt az egész magyarországi gyógypedagógiai szemléletre, s szerte a világon jelentős változást hozott e területen. A konduktív pedagógia egyik legfontosabb célkitűzése – függetlenül az életkortól – az, hogy tanulni tanítson, azaz a tanulási képességeket fejlessze.

Egyetemi tanulmányait Ausztriában végezte és ott többféle rehabilitációs jellegű intézményben dolgozott vezetőként is (1938-ig). Ekkor alapozta meg a később Budapesten általa kidolgozott konduktív pedagógiát. Bárczi Gusztáv támogatásával a Gyógypedagógiai Főiskolán kapott lehetőséget elgondolásai megvalósítására az 1947/48-as tanévben. Így jött létre az általa megtervezett és vezetett Országos Mozgásterápiai Intézet (1950), amely évekig a főiskola gyakorló intézménye is volt. Pető András a főiskolán egyidejűleg tanszéket kapott.

Mint a Mozgásterápiai Tanszék vezető tanára 1963-ig dolgozott, ekkor létesült a később róla elnevezett Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete, amelyben a konduktorok képzésére is programot és lehetőséget teremtett. Emlékezetes előadó, rendkívül nagy tudású, sokoldalú, ötletekben gazdag, szuggesztív személyiség volt, aki értékes, feldolgozásra, továbbfejlesztésre alkalmas kéziratos feljegyzéseket hagyott hátra.