SZVK Fórum – 2022. március 16.
A világjárvány ugyan kissé hátráltatta, de újraindult a Semmelweis Egyetem szociális vezetőképzésének egyik „találkozási pontja”, az SZVK Fórum. A Fórum mindig egy-egy adott téma körül biztosít keretet a véleményformálásra, vitákra, ügyeink „megbeszélésére”.
A legutóbbi SZVK Fórum egyelőre még online formában került megszervezésre, amelyre végül ötvenen „jöttetek el” és voltatok aktív résztvevői a beszélgetésnek.
A Fórum – hagyományaink szerint – vitaindító, inspiráló előadásokkal indult, amelyet vendégeinknek, Horváth Mónikának, aki a Fejér Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztály Szociális és Gyámügyi Osztályán gyermekvédelmi szakügyintézőként dolgozik és Madár Csabának, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat módszertani munkacsoport vezetője (Pest Megyei Kormányhivatal korábbi osztályvezetőjének) köszönhettünk.
Horváth Mónika a szociális szolgáltatások engedélyezésének témájával kezdte előadását. Többek között kitért olyan gyakori problémákra, mint pl. az e-képviselő kijelölése, a kilépő dolgozók nyilvántartásból történő törlése, amelyek fenntartói/intézményi kötelezettségek. Fontos kérdésnek említette az elektronikus IDM és KENYSZI rendszer használatát, megemlítve a jogosultságok kérését a MÁK-nál. Kiemelte, hogy működési engedélyeztetési kérelem benyújtása elektronikusan, a hiánypótlása a legtöbb esetben ma még nem elektronikusan történik, bár itt eltérő gyakorlatok vannak egyes megyékben. Ez akkor lehet nehezítő tényező a vezetőknek ha több kormányhivatallal vannak kapcsolatban.
Az egyik legfontosabb dolognak említette, hogy kommunikáljunk az adott kormányhivatali kapcsolattal: szervezettel, vezetővel, ügyintézővel. (Telefonos egyeztetés gyorsíthat az ügymeneten.)
Lényeges, hogy tudjuk pontosan, mit is akarunk, de jelezte, hogy az elektronikus felületen benyújtott kérelmek javításra, összevonására van lehetőség.
Sokszor elmarad a kapcsolattartó adatainak(változásainak) bejelentése, holott elektronikus felületen meg lehet nézni, hogy mi van aktuálisan a szolgáltatói nyilvántartásban.
Hiánypótlás: lehet elektronikusan lebonyolítani, az adott online felület működik, de kevesen használják. Helyette elektronikus levelezés történik sokszor az ügyfélkapun keresztül. (Sajnos az elektronikus aláírás még nem működik a szolgáltatói nyilvántartáson keresztül, így marad a postai út, de ez reményeink szerint változhat.) Fontos, hogy a fenntartó kapja meg a hiánypótló végzést.
Gyorsítható az eljárás, ha a szakhatóságokkal a fenntartó előre egyeztet. Már az engedélyezés előtt lehet kérni előzetes megtekintést pl. a tárgyi feltételek meglétéről.
A szakértő kirendelése nem kötelező, ez a hatóságtól függ. Fejér megyében az a gyakorlat, hogy új szolgáltatásnál kirendelik (ezt előre is meg lehet fizetni) a módszertani szakértőt. A helyszíni szemle is eltérő gyakorlatot mutat: van aki nem megy és elfogadja a fényképeket, van, aki ragaszkodik a személyes bejáráshoz.
Kiemelte az időbeli hatály kérdését: a tervezett szolgáltatás indulásától kell „visszafelé” számolni és mindig időben a hatóságokhoz fordulni.
Az előadás második részében az ellenőrzési tapasztalatokról hallhattunk gondolatokat.
Jogszabályban a rendes ellenőrzés üteme: 1-3év. Kockázatelemzés a hatóságok többségénél nincs vagy nagyon tágan értelmezett. Az NSZI-nek szakmai ellenőrzési joga van.
Rendkívüli ellenőrzés az ellátottak sérelme vagy a jogszabály sérelme esetén indul. Ez panasz bejelentése esetén szokott előfordulni.
Az utóellenőrzés célja, hogy megvizsgálja a hatóság, megtörtént-e a korábbi ellenőrzéskor kapott észrevételekre a reagálás, a hiányosságok megszüntetésének teljesülése. (Itt sokféle módszer ismert: helyszíni ellenőrzés, irat/dokumentáció bekérése, próbavásárlás stb..)
Hatóság szabadsága hogy milyen eszközökkel ellenőriz, vagy hol ír jegyzőkönyvet, mikor küldi a megállapításait, milyen formában stb..Kérdés szokott lenni, hogy lehetséges-e a nyilatkozat tétel? A javaslat, hogy éljenek a nyilatkozattétellel az intézményvezetők.(Erre a jegyzőkönyvben foglaltak kapcsán joga és lehetősége van az érintettnek.)
A módszertan kirendelése kérdésében hivatal-függő a gyakorlat, jelenleg hiányzik az erős módszertan, még nem épült újra. Nem az az elvárás, hogy ugyanazt leellenőrizze, mint a hatóság, hisz a gyakorlati, megvalósuló munkát nem nézi a hatóság, ez a módszertan feladata (lenne).
Közös ellenőrzés: pici intézménynél ez nagyon rossz, stresszes lehet, nagyobb fenntartónál viszont érdemes így szervezni.
Hiányosság esetén jogkövetkezmény a legtöbbször a kötelező határozat: mi a hiányosság, mit kell pótolni hogyan és a pótlás mivel bizonyítható. Itt különböző határidők lehetségesek, általános a 4 hónap. Hatósági szerződés gyakorlata nem általános, de az eredményessége nem bizonyítható, mert bizonyos dolgokat nem tud megoldani: pl. a krónikusszakember hiányt. Arra ad lehetőséget, hogy jogszerűtlen működés ideiglenesen „jogszerűen mehessen”. A bírság kiszabása ritka.
Madár Csaba előadásából megtudhattuk, hogy a működési engedélyeztetés új rendszerénél az ún.egyablakos rendszer kialakítása volt a cél. A hatóság itt egyféle „rendezőpályaudvar”, amely összefogja a kormányhivatalon belüli szerveket, és a külső szakhatóságokat. Ez azonban sokszor rossz játszmákat eredményez és kompromisszumos helyzetekbe kényszerül a hivatal.
Jó lenne, ha a működési engedélyezési folyamatban résztvevő szakemberek „multi teamként” működhetnének és valaki tisztázná a szereplők felé megnyilvánuló elvárásokat. Sok szó esett a központi közigazgatás szereplőinek helyzetéről, szerepéről, az együttműködések szükségességéről és sajnálatos hiányairól.
Tapasztalatai szerint sokszor az informatikai és a közigazgatási rendszer működése határozza meg a cselekedeteinket és nem a józan ész. Ezen javítani kellene, mert rengeteg időt és energiát spórolhatnánk vele.
Mi teszi nehézzé a fenntartók életét? Többek között:
- a szolgáltatások módszertani, szakmai anyagai kiadása az elmúlt években megrekedt (kivétel talán a család- és gyermekjóléti szolgáltatások).
- Járható út lehet a „magad uram, ha…”: egy vagy több szakmai szervezet megcsinálhatja az adott szolgáltatási területre vonatkozó szakmai anyagokat.
- Összefogott A kidolgozott módszertani útmutató üzenete és célja, hogy „végigviszem a szemedet, gondolkodásodat, hogy miként nézz rá az adott szolgáltatásra”.
- Ez A módszertani útmutatók kidolgozása és feldolgozása folyamatosan segíthetne az új vezetőknek, integrált intézményeknek a szolgáltatások jó szakmai színvonalának a biztosításához.
- Új szakmatámogatási munkacsoportoknak nagy feladata lesz ebben a helyzetben ezen hiányosságok megszüntetésében.
Úgy véli, hogy az ellenőrzések e (fenti) hiányok miatt lettek egyedi ügyek. A tapasztalatok összegzésére nem nyílt lehetőség regionális, vagy országos szinten, illetve szolgáltatási csoportonként.
A vezetőknek az ellenőrzésre meg kell tanulni reagálni, fel kell készülni rá: hogyan tárgyalok, hogyan reagálok az ellenőrzésre, hogyan kommunikálok a hatósággal, hogyan készülünk fel rá előre? Milyen keresztszempontok vannak? Stressz hatás, fenntartótól félés, rossz érzelmi állapot – mind befolyásoló tényezők lehetnek.
Jó lenne egy nyílt, megismerhető ellenőrzési szempontsor, egységes eljárásrend. A hatóság felé közvetíteni, hogy a jegyzőkönyv 1 pld maradjon ott a helyszínen, nyomon követhető legyen: mit is mondtak, mik voltak az összefüggések. A jegyzőkönyv segíthet, hiszen legtöbbször van jogszabályi hivatkozás és az egymásból következő kötelezettségek levezetése.
A hivatal is készüljön az ellenőrzésre, ne csak az intézményvezető és fenntartó. A jegyzőkönyv is előre kitölthető, spórolhatunk egymás idejével.
A hiba természetes dolog! Erre így tekintsenek az intézményvezetők is, a hatósági ellenőrzést a helyén kell kezelni. A hiba javítható: akár azonnal, még az ellenőrzés napján is. Ezt is lehet jegyzőkönyvezni (pl. hiányzó aláírás, megtalált irat stb.).
Legtöbb hiba a dokumentációs rendszerben van, itt különösen hiányzik az egységes módszertan. Kiemel, hogy végig kell gondolni a szakmai programot! Az egész igénybevételi folyamat benne kellene, hogy legyen, ez egy fontos alapdokumentum.
Mi áll az ellenőrzés középpontjában? Mindenkinél más van a fókuszban, fontos tisztázni, hogy ne mindenki ugyanazt nézze állandóan, vagy mi az ami fontos, és mindenkinek látni kell csak más nézőpontból…
Az új szakmaitámogató hálózatok felállásában központilag kellene támogatni az ellenőrzés elindulását, mert felvetődik a kérdés, hogy az új mostani módszertani ellenőrök vajon tudják e, hogy mit jelent szakértőnek lenni? Pl ne mások munkájának a minősítése legyen a cél.
A két előadást követően a résztvevők előzetesen megküldött kérdései és helyben feltett kérdései és észrevételei mellett folyt tovább a beszélgetés. Többször felmerült, hogy szakmafejlesztés és szakmatámogatás terén nagy várakozások előzik meg a frissen kialakult, új rendszer majdani működését. A Fórum résztvevői köre aktív, javaslatokkal és kíváncsisággal teli két és fél órát töltött együtt.
Továbbra is várjuk a javaslatot, a következő Fórumok témáira. Terveink szerint a következő negyedévben már személyes találkozás mellett tudjuk az ágazat ügyeit, lehetőségeit és jövőképét érintve folytatni a diskurzust.
Semmelweis Egyetem Szociális Vezetőképző Tudásközpont szervező munkatársai