Interjú Ing. Janka Červenáková asszonnyal, a szlovákiai egészségügyi menedzserképzésképzés vezetőjével
2010-ben indult el Szlovákiában az a kétéves egészségügyi menedzserképzési program, amelynek gyökerei az EMK egészségügyi menedzserképzéséhez nyúlnak vissza. Az akkreditáció megszerzését követően 2020-ban ismét elindult a képzés Pozsonyban. A program történetéről, sajátosságairól, hallgatóiról és a magyarországi együttműködés lehetőségeiről beszélgettünk a szlovákiai képzés vezetőjével, Ing. Janka Červenáková asszonnyal annak apropójából, hogy 2026. szeptember 25-án tartották a szlovák végzős évfolyam diplomaosztóját Budapesten, az EMK épületében.
– Hogyan indult el az egészségügyi menedzserképzés Szlovákiában?
– Az egész történet egy kollégánkkal kezdődött, aki Budapesten végezte el az egészségügyi menedzserképzési programot. Szoros szakmai kapcsolatba került Dr. Szócska Miklóssal, és közösen elhatározták, hogy Szlovákiában is elindítanak egy hasonló képzést. Erre 2010-ben került sor. Az első két csoport 2010–2012, illetve 2012–2014 között végezte tanulmányait, amelynek kapcsán e két évfolyam hallgatóinak akkoriban még rendszeresen Budapestre kellett utazniuk. Ezt követően kezdtünk dolgozni az akkreditáció megszerzésén, amely korlátozta volna ezeket az utazásokat. Az öt évig tartó folyamathoz jelentős szakmai támogatást kaptunk Dr. Gaál Pétertől és Dr. Davidovics Krisztinától. Végül sikerült megszereznünk az akkreditációt, így 2020-ban módosított feltételekkel elindíthattuk az új mesterképzési programot Pozsonyban.
– Hogyan illeszkedik a kétéves mesterképzés a szlovák felsőoktatási rendszerbe, és milyen végzettséggel lehet jelentkezni rá?
– A képzésünk egyik fontos feltétele, hogy a jelentkezőknek már rendelkezniük kell második szintű, vagyis mesterfokozatú felsőfokú végzettséggel. Ez a gyakorlatban az ötéves egyetemi tanulmányoknak megfelelő végzettséget jelenti. A hároméves egyetemi alapképzés – I. fokú főiskolai végzettség, a bakalár fokozat önmagában nem elegendő, mivel a szlovák Egészségügyi Minisztérium a programot az egészségügyben dolgozó menedzserek szakirányú képzéseként ismeri el. Nem helyettesíti a hagyományos egyetemi mesterképzést, hanem a már diplomával rendelkező, az egészségügyben tevékenykedő szakemberek számára biztosít speciális menedzseri felkészültséget. A képzés így megfelel az egészségügyi vezetői tevékenységre vonatkozó szlovák szabályozáshoz igazodik.
– Létezik egyébként más, hasonló jellegű képzés is Szlovákiában?
– Igen, ma már több ilyen képzés is működik, tehát ez a program nem az egyetlen. A mi programunknak ugyanakkor különösen jó a szakmai megítélése. Ebben nagy szerepe van a budapesti előzményeknek. Sokan már akkor elvégezték a budapesti képzést, amikor Szlovákiában még nem volt ilyen lehetőség, és hazatérve hasznosították a megszerzett tudást. A budapesti program magas színvonala és a Semmelweis Egyetem elismertsége hozzájárult a szlovákiai képzés jó hírnevéhez is.
– Milyen szakmai háttérrel érkeznek a hallgatóik? Főként orvosok vesznek részt a képzésben, vagy jelentkeznek más szakterületek képviselői is?
– A hallgatóink az egészségügy különböző területein dolgozó szakemberek, akik vezetői, menedzseri feladatokat látnak el, vagy ilyen feladatokra készülnek. Vannak közöttük orvosok, jogászok, közgazdászok, biológusok és gyógyszerészek is. Tulajdonképpen az egészségügyi ágazat valamennyi szakterületéről érkezhetnek résztvevők, amennyiben megfelelnek a felvételi követelményeknek.
– Vannak az országban olyan ismert vagy magas vezetői pozíciót betöltő szakemberek, akik ezen a képzésen végeztek?
– Igen, számos ilyen hallgatónk volt. Végeztek nálunk kórházigazgatók, gyógyszeripari vállalatok vezetői, nagy labortársaságok és országos jelentőségű laboratóriumok igazgatói, valamint az Egészségügyi Minisztérium magas beosztású munkatársai, részlegvezetői is. A képzés tehát olyan szakembereket is megszólít, akik jelentős intézményeket vagy szervezeti egységeket irányítanak.
– Mennyiben egyezik meg a szlovákiai program a budapesti mesterképzéssel? Vannak lényeges különbségek a két képzés között?
– Alapvetően azonos a két program struktúrája. Természetesen bizonyos tantárgyakat hozzá kellett igazítanunk a szlovákiai sajátosságokhoz, elsősorban az eltérő jogszabályi környezet miatt. Az egészségügyi rendszer működését meghatározó szabályozás ugyanis nem mindenben egyezik meg a két országban. A képzés szerkezete azonban lényegében ugyanaz.
– Terveznek valamilyen együttműködést a budapesti és a pozsonyi képzés között? Például közös oktatási programok, szakmai fejlesztések vagy kutatások formájában?
– Erről már korábban is beszéltünk, és most ismét felmerült a lehetősége. Szeretnénk olyan közös szakmai munkát elindítani, amelyben a két ország hallgatói és oktatói is részt vehetnek. Az egyik lehetőséget a diplomamunkák jelenthetik. Hallgatóink már a kétéves képzés elejétől foglalkoznak a záródolgozatuk témájával, amely többnyire a saját szakmai tapasztalataikhoz és munkájukhoz kapcsolódik. Ha a magyarországi hallgatók között is vannak, akik hasonló kérdésekkel foglalkoznak, ezek a témák alkalmasak lehetnek közös munkára, összehasonlító vizsgálatokra. Volt például olyan hallgatónk, aki cseh és szlovák egészségügyi mutatókat hasonlított össze, és osztrák vonatkozású összehasonlításokkal is foglalkoztunk már. Felmerült, hogy hasonló vizsgálatokat Magyarország bevonásával is érdemes lenne végezni. Érdekes lehetne például megvizsgálni, hogyan működnek az egyes egészségügyi folyamatok Szlovákiában és Magyarországon, milyen különbségek és hasonlóságok mutathatók ki. Ez lehetne az együttműködés egyik első lépése. A közös munkához természetesen megfelelő közös nyelvre is szükség lenne, ami várhatóan az angol lesz.
– Milyen létszámú csoportokat indítanak a pozsonyi képzésben?
– A 2010–2012-es képzésben húszan, a 2012–2014-es évfolyamban pedig tizenhatan tanultak. A tapasztalataink azonban azt mutatták, hogy a kisebb csoportokban sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni. A hallgatóink valamennyien dolgozó szakemberek, akik a munkájuk mellett vesznek részt a képzésben. Fontos, hogy elegendő figyelmet tudjunk fordítani mindenkire, és lehetőség legyen az egyéni szakmai munkára. Ezért az akkreditációt követően már legfeljebb 10–12 fős csoportokkal dolgozunk. A kis létszám különösen azért fontos, mert nálunk az egész képzés egyik központi célja a magas színvonalú záródolgozat elkészítése.
– Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen elvárásokat támasztanak a diplomamunkákkal szemben?
– Azt szeretnénk, hogy a hallgatók olyan diplomamunkákat készítsenek, amelyek jelentősen meghaladják egy klasszikus szakdolgozat színvonalát. Előfordulnak olyan munkák is, amelyek minőségükben akár egy doktori értekezéshez mérhetők. Ezek a dolgozatok nem pusztán elméleti munkák. Gyakran közvetlenül kapcsolódnak a hallgatók saját munkahelyéhez, és valamilyen tényleges szakmai vagy szervezeti probléma megoldására irányulnak. Több diplomamunkából tudományos szakpublikáció is születik, másokat pedig projektmunkaként hasznosítanak az intézményekben vagy vállalatoknál.
– Magyarországon több végzett hallgató diplomamunkája egy valós intézményi problémára adott megoldást, és később a kidolgozott javaslatot a gyakorlatban is megvalósították. Önöknél mennyire gyakori az ilyesmi?
– Nálunk is gyakori; a diplomamunkáink legalább 50 százaléka ilyen jellegű: konkrét, gyakorlati problémából indul ki, és annak megoldását dolgozza ki. Ez az egyik oka annak is, hogy sok esetben maguk a munkáltatók finanszírozzák a hallgatóik képzését. A vállalatok és intézmények ugyanis pontosan látják, hogy a tanulmányok nemcsak az adott munkatárs szakmai fejlődését szolgálják, hanem a szervezet számára is kézzelfogható eredményt hozhatnak. Ha a hallgató a diplomamunkájában egy valós működési problémára talál megoldást, azt később a saját munkahelyén is tudják hasznosítani.
– Volt olyan különleges vagy emlékezetes esemény a képzés történetében, amelyre a mai napig emlékeznek?
– A Covid-járvány időszaka mindenképpen ilyen volt. Nagyon nehéz körülmények között kellett megszerveznünk az oktatást, hiszen a hallgatóink között sok orvos dolgozott, köztük kórházi vezetők is, akik a járvány idején különösen nagy terhelésnek voltak kitéve. Az oktatás egy részét online kellett megtartanunk, és előfordult, hogy a hallgatóink a kórházi osztályukról kapcsolódtak be, még a munkájuk során viselt védőfelszerelésben. Megdöbbentő és egyben emlékezetes volt ilyen körülmények között látni őket. Nagy kihívást jelentett, hogy a járványhelyzet ellenére végig tudjuk vinni a képzést. Szerencsére sok kellemes emlékünk is van. Például a hallgatók családjaiban az első, 2010–2012-es évfolyam idején öt gyermek született, a következő évfolyamban kettő, és a jelen 2024-2026-os évfolyamban ismét egy kisbaba. Különösen kedves történet számunkra, hogy a mostani évfolyamban egy olyan hallgató is végzett, akinek az édesapja már a 2012–2014-es évfolyam résztvevője volt. Így a képzésnek már egyfajta családi hagyománya is kialakult.
– Milyen visszajelzéseket kapnak a végzett hallgatóktól? Megmarad a kapcsolat a képzés befejezése után is?
– Igen, és erre nagyon büszkék vagyunk. A képzésnek jó a szakmai hírneve, és a volt hallgatóink is sokat tesznek azért, hogy ez megmaradjon. Minden évben szervezünk alumnitalálkozót, amelyen nagyon magas a részvételi arány. A korábbi hallgatók mintegy 90 százaléka visszajár ezekre az összejövetelekre. Az is sokat jelent, hogy a végzett hallgatók később gyakran magas vezetői pozíciókba kerülnek, és már vezetőként ajánlják a képzést munkatársaiknak.
– Végezetül hogyan látja az egészségügyi menedzserképzés szerepét, jelentőségét?
– Az egészségügyi rendszerek világszerte komoly problémákkal küzdenek. Ezek rendkívül összetett, nehezen irányítható rendszerek, amelyek működését alaposan ismerni kell ahhoz, hogy helyes döntések születhessenek. Az egyik legnagyobb probléma, hogy az egészségügyben gyakran olyan emberek hoznak vezetői döntéseket, akik nem értik eléggé a rendszer működését. Ennek következményei lehetnek a hibás intézkedések, amelyek ahelyett, hogy javítanának a helyzeten, tovább súlyosbíthatják a problémákat. Éppen ezért tartjuk rendkívül fontosnak az egészségügyi menedzserek megfelelő képzését.
A jövő vezetőinek érteniük kell az egészségügyi rendszer sajátosságait, összefüggéseit, céljait, és ismerniük kell azokat az eszközöket, amelyekkel eredményesen lehet irányítani. Ez a mi munkánk legfontosabb célja: olyan szakembereket képezni, akik valóban értik az egészségügy működését, és megfelelő tudással felvértezve képesek helyes vezetői döntéseket hozni.
A szlovák nyelvű egészségügyi menedzser mesterképzés diplomaosztó ünnepsége