A szívelégtelenség világszerte, így Magyarországon is az egyik vezető halálok, ezért különösen fontos megérteni, milyen tényezők befolyásolják a betegek túlélését. Az Orvosi Hetilap 2025. október 19-én publikált egy cikket a témában, melynek első szerzője dr. Tóth Ágnes Anita, a Semmelweis Egyetem 2025-ben végzett EMSC-hallgatója, társszerzői között van az intézet két munkatársa: Sinka Fruzsina és dr. Belicza Éva. A publikációban ismertetett kutatás egy nagy, országos adatbázis segítségével vizsgálta a hazai szívelégtelenségben szenvedők rövid távú – 90 napon belüli – halálozását, valamint azt, hogyan hat a túlélésre a gyógyszeres kezelés gyakorlata.

A több évre visszanyúló adatok azt mutatják, hogy a betegek túlélési esélyei jelentős mértékben eltérnek az ország különböző térségeiben. Az eredmények alapján a nők valamivel kedvezőbb kilátásokkal rendelkeznek, ugyanakkor az életkor előrehaladtával a halálozás kockázata jelentősen nő. A kutatók arra is rámutattak, hogy azok a betegek, akik már járóbetegként kiváltották a nemzetközi irányelvek által ajánlott gyógyszereket, jobb túlélési eséllyel rendelkeztek, mint azok, akik a kezelést csak a diagnózis után kezdték meg. Ezzel szemben a diagnózist megelőző egy évben gyakori vagy hosszabb kórházi tartózkodás rosszabb kilátásokkal társult.

A kutatás kiemeli: az ajánlásoknak megfelelő gyógyszeres terápia időben történő alkalmazása kulcsszerepet játszik a korai halálozás csökkentésében, és további vizsgálatok szükségesek annak megértéséhez, hogy mi magyarázza az országon belüli jelentős különbségeket.

A kutatás az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00006) és az NKFIH támogatásával jött létre.