Mi másra is vágyhatna az ember az első olyan hétvégén, amikor végre tavaszias időjárással kecsegtetnek a meteorológusok, mint munka után felkerekedni, hogy a kollégáival töltsön másfél eseménydús napot? Az idei Ultrabalaton időpontja már tavaly bekerült mindannyiunk naptárjába.
Népes csapattal készültünk, voltak köztünk első bálozók és törzsvendégnek számító veteránok, így ki-ki vérmérséklete szerint reagált arra, amikor az egyéb feladatok szervezése közben szeme elé került a májusi dátum. Olykor motiváló, máskor nyomasztó volt a verseny közeledte. Nem vállaltam-e túl magam? Talán elég lenne tíz kilométerrel kevesebb is… Úgy viszont nem jön ki a matek. Inkább egy tizessel többet kellett volna beírni az excel táblába. Ezek a dilemmák mindannyiunk számára ismerősek. Mindenesetre a csapat közös Viber csoportjába rendszeresen posztolt futós képek kellő motivációt jelentettek azoknak is, akik – főként a leghidegebb téli hónapokban – szívesen kihagytak volna egy-két edzést.
Ahogyan közeledett a nagy nap, egyre inkább erőt vett rajtunk a versenyláz, az egyeztetések is mind rendszeresebbé váltak, a kiemelkedően szépre sikerült egyenpóló pedig végképp lelkessé tett mindenkit. Jól is jött a lelkesedés, mert az utolsó héten még néhányszor át kellett írnunk a szakaszkalkulátorként szolgáló táblázatot, variálni az autós közlekedéssel, hogy mindig mindenki időben ott tudjon lenni, ahol éppen szükség van rá.
A csapat felének még a füredi versenyközpontba szervezett tésztapartin tett rövid vizitáció is belefért a péntek estébe. Néhányunk elszántsága akkor ingott csak meg picit, amikor hajnali két órakor megszólalt az ébresztő. A tavasz szeszélyességével együtt jár, hogy míg a 3 óra 21 perces rajtnál elkélt a hosszúnadrág és a melegítőfelső, addig délben már a párás hőséggel kellett megküzdenie a futóknak. A verseny egyik varázsát éppen ez a változatosság adja. Mindenki kipróbálhatja, milyen pirkadatkor futni, tűző napon, esetleg a legsötétebb éjszakában, fejlámpával. Idén annyiban kegyes volt az időjárás, hogy megkímélt minket a viharos széltől és a felhőszakadástól. A Balaton-felvidék dimbes-dombos részei is másfajta kihívást jelentenek, mint a déli part monotóniatűrést próbára tevő szakaszai.
Nagy élményt jelentett, hogy a csapat valóban csapatként működött, annak ellenére, hogy a mindennapi munka során nem volt minden tag között napi kapcsolat. Így új barátságok is köttettek. Kölcsönösen segítettük egymást, mindenki megkapta azt a támogatást, amire a nehéz pillanatokban szüksége volt. Nem tudunk elég hálásak lenni a biciklis kísérőknek, szurkoló családtagoknak és mindenkinek, aki tartotta a lelket a futókban. Sikeresen megküzdöttünk a menetközben felmerülő nehézségekkel, a szervezési hiányosságokkal, a fáradtsággal, hideggel, meleggel.
Végül egy nappal és tizenhat perccel a hajnali rajtot követően, a Stabil Oldal névre keresztelt csapat sikeresen célba ért. Azért nem bántuk, hogy csak egy kört kellett futni.
A „Stabil oldal” nevű csapat tagjai voltak: Szócska Miklós, Alpern Linda, Bálity Csaba, Borbás Attila, Jóni Dániel, Joó Tamás, Kóder Fruzsina, Kóródi Rita, Kováts Sára, Kováts Tamás, Lőrincz Orsolya és Wittman Lívia. Az EMK csapatát kerékpárral Erdős-Hozbor Andrea, Erdős Dániel, Kovács Réka, Pásztor Endre és Szauer Nelli kísérte.
Gratulálunk a résztvevőknek a kiemelkedő teljesítményhez!
A felkészülés képei
Galéria
Képek a versenyről
Galéria
