Betűméret: A A A

A Kar története

A gyógyszerészi képesítés megszerzése hazánkban a XVII. századig céh-jellegű volt. A szakmában kellő jártasságra szert tett gyógyszerész-jelölt tapasztalt gyógyszerészek és a városi (megyei) tisztiorvos („Physicus”) jelenlétében vizsgázott a „magister” képesítés elnyeréséért. Amikor azonban a Nagyszombaton 1635-ben alapított egyetem 1769-ben az orvosi fakultással bővült, utóbbinak hatáskörébe került a gyógyszerészi képesítés. A jelöltnek ehhez a dékán, a természetrajz (kémia-botanika) professzora és tekintélyes gyakorló gyógyszerészek alkotta bizottság előtt kellett tudását igazolnia (latin nyelv, kémia, botanika, gyógyszerészi ismeretek, elsősorban gyógyszerkészítés). A Kar ezt a vizsgáztatást 1771-től kezdve már egy előzetes tanfolyam elvégzéséhez kötötte. Ez előbb három hónapos volt, de csakhamar egyévesre bővült. E tanfolyamok rendszeresítése jelenti tulajdonképpen egyetemi oktatásunk kezdetét. 1806-tól kezdve a természetrajz (kémia és botanika), valamint a gyógyszerészi ismeretek a hallgatandó tárgyak. E tanfolyamra eleinte csak a latin nyelv ismerete és kellő gyógyszertári gyakorlat sikeres teljesítése volt az előfeltétel, 1839-től azonban már megkívánták az algimnázium (a régi gimnázium I–IV. osztálya) elvégzését.

Egyetemi gyógyszertár

Egyetemi gyógyszertár

A gyógyszerészek egyetemi képzésének két évre emelése (1851) azzal egyidejűleg történt, hogy a természettudományi intézetek (kémia, botanika, ásványtan, állattan) az Orvos Karból kiválva a Bölcsész Karra kerültek át. Az I. évben állattant, növénytant és ásványtant hallgattak, a II. évben kémiát és gyógyszerészeti ismereteket. A természettudományok fejlődése rövidesen szükségessé tette a tárgyak differenciálódását és szélesebb körű ismeretek megszerzését. Így bővült a tanfolyamok anyaga 1859-ben az I. évben az elemi természettannal (fizika), illetve az egy tárgy keretében előadott általános szervetlen és szerves kémia stúdiummal, míg a II. évben a gyógyszerészi kémiával és gyógyszerismerettel. Nők számára a gyógyszerészi pályára lépés lehetősége 1895- ben nyílott meg. Az 1914. évi reform, amely 1940-ig volt érvényben, egyetlen lényegbevágó változást hozott, az érettségi vizsgát írta elő a gyógyszerész gyakornokoknak jelentkezési feltételül. A gyakornoki időt két évben szabta meg, de változatlanul kétéves maradt az egyetemi képzés időtartama.

Az 1940. évi reform megszüntette a gyógyszerészképzés évszázados hagyományát: a középiskola elvégzése után gyógyszertárban végzendő gyakorlatot és a gyakornoki időt lezáró (ún. tirocinális) vizsgát. Most már az egyetemre közvetlenül iratkoztak be a hallgatók az érettségi után. Csak az egyetemi tanulmányaik során vagy az után került sor a gyógyszertári gyakorlat megismerésére a közforgalmú gyógyszertárakban.

Az 1940-es reform az oktatásnak négy évre emelésével az oktatható kollégiumok számát mintegy megkétszerezte, s ezen belül nemcsak új tárgyak, hanem a régiek elmélyültebb oktatása is lehetővé vált.

Mozsonyi Sándor dékán

Mozsonyi Sándor

Az 1940. évi reform legjelentősebb eredménye az volt, hogy egyidejűleg felállították a Gyógyszerészképzés Karközi Állandó Bizottságát, a mai Gyógyszerésztudományi Kar bizonyos értelemben vett „ősét”. E bizottság tagjai a gyógyszerész oktatásban résztvevő professzorok, megbízott előadók voltak. Átmenetileg felmerült a képzésnek a Természettudományi Karhoz való csatolásának gondolata, de 1951-ben végleg az Orvoskarhoz került, akkor amikor ez utóbbi a Tudományegyetemből kiválva önálló, egykarú Orvostudományi Egyetemmé szerveződött. Az új egyetem tanácsa már 1951 augusztusában javasolta az önálló gyógyszerész kar megszervezését, de annak megtörténtéig is továbbműködtette a gyógyszerészképzési bizottságot „Gyógyszerészeket Oktatók Testülete” néven. Élére Mozsonyi Sándort állította, aki rövidesen mint a gyógyszerészképzéssel megbízott orvosegyetemi dékánhelyettes látta el ezt a feladatát (az Orvosegyetem akkor még csak egy karral rendelkezett, és dékán állt az élén). A négy év egyetemi tanulmányt az 1952/53. tanév óta követte a 6 hónapig tartó gyógyszertári gyakorlat. A tanulmányokat államvizsga zárta.

1955 októberében megszervezték a Gyógyszerésztudományi Kart. Első dékánja Mozsonyi Sándor lett. Az 1945 utáni tanrendmódosítások (1949-től) arra mutatnak, hogy a képzési célkitűzés kialakulásánál mindinkább előtérbe került a gyógyszertár egészségügyi intézmény jellege. Ezek a tantervek tovább szélesítették az 1940. évi reform kereteit és most már a gyógyszerészet feladatait felmérve, egyrészt bővítették az orvos biológiai tárgyak körét a gyógyszerhatástan és a közegészségtan oktatását megalapozó tárgyak oktatásának benevezésével, másrészt kellő matematikai ismereteket nyújtottak a kémiai, fizikai-kémiai oktatáshoz.

Az 1972-ben életbe lépett oktatási tanterv az irányelveknek megfelelően az egyes tárgyakon belül a gyakorlati óraszámot legalább 60%-ra emelte. Külön tárgyként kerültek a tantervbe a biokémiai, továbbá a biológia keretében egy félévben az anatómiai ismeretek. A reformnak ez a része annak felismerését tükrözi, hogy a gyógyszerhatástan ismerete egyenlő jelentőségű a gyógyszerész számára a gyógyszertechnológia és gyógyszerellenőrzés ismeretével, tehát szintén gyógyszerészi szaktárgynak tekinthető.

A magyar gyógyszerészet további feladatait igen világosan fogalmazta meg a szakgyógyszerészképzést bevezető, 1972. évben megjelent egészségügyi törvény, amely a gyógyszerészi technológiát, gyógyszerellenőrzést, farmakognóziát, gyógyszerhatástant (toxikológiát), laboratóriumi, klinikai, közegészségtani, preparatív organikus kémiai vizsgálatokat és a gyógyszerügyi szervezést a gyógyszerészet szakágazataiként jelölte meg. A törvényben kiemelt szakágazatok tükrözik a gyógyszerészet napjainkig kialakult és a társadalmi igényeknek megfelelő differenciálódását.

1988-ban két jelentős változás történt a budapesti Gyógyszerésztudományi Karon: elindult az első angol nyelvű évfolyam és a képzés 5 évre bővült. A magyar és az angol nyelvű évfolyamok egyaránt több ország állampolgáraiból adódnak, miközben a magyar hallgatók jelentős dominanciája megmaradt, és a képzés teljes mértékben eurokonformmá vált. A magyar és angol nyelven kiadott diplomák deklaráltan egyenértékűek.

RS22505__ZZS9724-scrA Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara igen fontos céljának tekinti, hogy hallgatóinak olyan diplomát adjon, mely •alkalmassá teszi őket hivatásuk gyakorlására az Európai Unió országaiban, sőt annak határain túl is;  legalábbis egyenértékű a Szegeden, Debrecenben, Pécsett végzett kollégáikéval; továbbra is keresett szakemberré teszi őket a pálya hagyományosan legfrekventáltabb munkahelyein, elsősorban a gyógyszertárakban; • képessé teszi őket az iparban, tudományos kutatásban, hatóságnál, kereskedelem,a „gyógyszerészgondoskodás” terén végzett munkára, ahol jelentős részben vegyész, biológus, vegyészmérnök, orvos, közgazdász és további más végzettségű szakemberek közt kell helytállniuk; és a lehető legnagyobb mértékben felkészíti őket a távolabbi jövő gyógyszerészetének új feladataira, melyek konkrétan kevéssé előreláthatók, de amelyek bizonyosan megjelennek a XXI. század húszas, harmincas, negyvenes éveiben, amikor jelenlegi tanítványaink nagy része még hivatását gyakorolja.

A Kar eddigi dékánjai
Dr. Mozsonyi Sándor 1955-–1962
Dr. Végh Antal 1962-–1972
Dr. Szász György 1972-–1984
Dr. Zalai Károly 1984-–1990
Dr. Rácz István 1990–-1996
Dr. Vincze Zoltán 1996-–2002
Dr. Noszál Béla 2002-–2008
Dr. Klebovich Imre 2008-2009
Dr. Noszál Béla 2009-2013
Dr. Zelkó Romána 2013-