Dr. Pető András
(Szombathely, 1893. szeptember 11 – Budapest, 1967. szeptember 11.) magyar orvos, nemzetközi hírű mozgásterapeuta. A mozgássérültek gyógyítására fejlesztette ki a konduktív nevelést. Halála után az ő nevét vette fel a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete. A későbbi Pető András Főiskola, ma a Semmelweis Egyetem Pető András Kara. A Pető-módszerrel történő fejlesztés célja az, hogy a sérültek a képességeikhez mérten integrálódjanak és a társadalom aktív tagjaivá válhassanak.
Pető András egyedülálló rendszerének (konduktív pedagógiai rendszer) alapgondolata az volt, hogy idegrendszerünk a károsodások ellenére is rendelkezik tartalékokkal, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, s ezek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. Ezért nevezte el módszerét „konduktívnak”, amely latin eredetű kifejezés, jelentése: rávezetés. Az új módszer hatással volt az egész magyarországi gyógypedagógiai szemléletre, s szerte a világon jelentős változást hozott e területen. A konduktív pedagógia egyik legfontosabb célkitűzése – függetlenül az életkortól – az, hogy tanulni tanítson, azaz a tanulási képességeket fejlessze.
Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte és ott számos rehabilitációs intézményben, klinikán dolgozott (1938-ig). Az ebben az időben szerzett tapasztalatok nagymértékben hozzájárultak a konduktív pedagógia kidolgozásához.
Bárczi Gusztáv támogatásával a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán kapott lehetőséget módszerének megvalósítására az 1947/48-as tanévben, ezzel egyidejűleg Pető András lett a Mozgásterápiai Tanszék vezetője és főiskolai tanára. 1950-ben épült meg az Országos Mozgásterápiai Intézet, amely évekig a főiskola egyik gyakorló intézménye volt.
1963-ban az intézmény a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézete nevet vette fel, ahol 1964-től a konduktorképzésre is lehetőség nyílt.
Pető András emlékezetes előadó, rendkívül nagy tudású, sokoldalú, ötletekben gazdag, szuggesztív személyiség volt. Értékes szellemi hagyatéka folyamatos kutatások alapja.