Betűméret: A A A

KOPONYASÉRÜLTEK CSOPORTJA

 

Az agy összetett funkciói miatt, egy traumás koponyasérülés következtében nagyon változatos tünetek, tünet együttesek alakulhatnak ki. Ezek megnyilvánulhatnak a mozgásban, a kommunikációban, az észlelési-érzékelési zavarokban, a figyelem és emlékezet zavarában, valamint egyéb mentális, kognitív képességekben is.

Az agyi plaszticitás még felnőtt korban is lehetőség ad arra, hogy egy sérült terület korábbi szerepét átvegye egy másik, épen maradt terület, tehát, az agy képes újrastrukturálni önmagát, új idegi kapcsolatokat építhet ki. Ez nyújt lehetőséget arra, hogy képessé váljon az egyén tanulni, újratanulni a sérülésből adódóan elvesztett képességeket. Ezt a tanulási folyamatot segíti elő a konduktív pedagógia módszere.

A tünetek sokszínűsége magyarázza, hogy a koponyasérültek programjának tervezésekor, a mozgást érintő fejlesztési célokon túl gondolnunk kell a kognitív, az érzelmi-akarati, a szociális képességek megerősítésének, újra tanulásának fontosságára is. Célunk, hogy az egyén állapotának és képességeinek figyelembevételével, az önálló életvitelhez szükséges tevékenységek és ismeretek tanításával a társadalmi reintegrációra való felkészítés a lehető legkomplexebb módon történjen. Ahhoz, hogy a foglalkozáson tanultak beépülhessenek a mindennapi élet tevékenységeibe, nagyon nagy szükség van a család, a közvetlen környezet támogató, aktív együttműködésére is. Az eredményes fejlesztés egyik feltétele, hogy a nálunk tanultakat a foglalkozásokon kívül, tudatosan, az otthoni környezetben is gyakorolják és alkalmazzák. Ezt segítendő, a fejlesztési célokat minden esetben közösen határozzuk meg, a hozzátartozóknak lehetőséget biztosítunk a program megismerésére, s a folyamatos konzultáció által irányvonalat adunk a megváltozott életvitelhez történő alkalmazkodáshoz.