132 éve, szeptember 11-én született Dr. Pető András, intézményünk névadója, a konduktív pedagógia megalkotója. Hagyományainkhoz híven az emlékezés sorozata a Farkasréti temetőben kezdődött, majd a Kútvölgyi úti megemlékezés mellett az SE Pető András Pedagógiai Intézete szervezésében a professzor egykori lakhelyénél, a Stollár Béla utcában található emléktáblánál tartottak ünnepi megemlékezést. Szombathelyen, Pető András néhai szülőházál a helyi konduktív óvoda neveltjei és munkatársai helyezték el az emlékezés virágait.
A megemlékezés a Farkasréti temetőben, dr. Pető András sírhelyénél kezdődött, ahol Feketéné dr. Szabó Éva, a Semmelweis Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese, a Konduktív Pedagógiai Központ igazgatója, valamint a kar és a Konduktív Pedagógiai Központ munkatársai koszorút helyeztek el az alapító sírjánál.
Az, hogy szeptember 11-én reggel 8 órakor hagyományosan összegyűlünk itt, Pető professzor sírjánál, számomra az év egyik legfontosabb eseménye. Emlékeztet arra, hogy nemcsak fontos, hanem felelősséggel bíró is az örökségünk ápolása és tisztelete, ugyanakkor arra is int, hogy merjünk olyan bátor és haladó szellemű innovátorok lenne mint amilyen Pető András volt a saját korában. – emelte ki a rektorhelyettes.
A Kútvölgyi úton, Pető András mellszobránál Dr. Tenk Miklósné dr. Zsebe Andrea dékán köszöntője után Dr. Földesi Renáta, a Konduktív Pedagógiai Intézet igazgatója tartott megemlékezést az egybegyűltek számára, amely teljes terjedelmében alább olvasható:
„40 évvel ezelőtt,1985. április 15-én Kalló Viktor szobrászművész és Hári Mária főigazgató egy utolsó pillantást vetettek Pető András mellszobrára, hogy meggyőződjenek arról, hogy az avatásra minden készen áll.
A szoboravatás és a Kútvölgyi úti épületegyüttes átadása másnap történt, erről beszámolt több országos napilap, illetve említést tettek róla szakmai orgánumok is, kiemelve, hogy az alapító nevének felvételét követően várhatóan a konduktív pedagógia egy új fejezete íródik.
Ma a szobor ugyanott áll, vigyázó szemét 40 éve veti ránk, s mi hallgatói, konduktori, oktatói generációról – generációra csak bízni tudunk abban, hogy felelősen gondozzuk a ránk bízott örökséget.
A 40-es szám erős szimbolikával bír.
Az antik kultúrában a számoknak jelentést adtak abból a célból, hogy a világ belső rendjét, összefüggéseit értelmezzék. Hitték, hogy ezek a számok túlmutatnak önmagukon, mögöttük bizonyos törvényszerűségek rejlenek. A 40 év egy nemzedék idejét jelenti, az érettséget, erejének tejlében lévőséget, a zsidó – keresztény kultúrkörben a pusztában vándorláshoz kapcsolódik, áttételesen jelenti az útkeresést, a jó válaszok megtalálását, a formálódást, szenvedélyt és a kitartást.
De felkészülést, próbatételt és megújulást is jelent.
Kitartunk-e azok mellett a vállalások mellett, amelyeket tettünk, ugyanakkor képesek vagyunk-e fejlődni, adaptív módon reagálni? Tudunk-e hosszútávon gondolkodni, látjuk-e akár 40 év perspektíváját, vagy szűk a horizontunk és egy közeli jutalom reményében feladjuk az elhatározásunkat, az elveinket? Ki tudjuk-e böjtölni, azaz ki tudjuk-e várni az eredményeket, akár nehézségeket is vállalva?
Hári Mária Pető András halálának napján, 1967. szeptember 11-én szolgálatot kapott örökül mesterétől.
Vállalta, hogy hű marad a közös célhoz, a Konduktív Nevelési Rendszer legitimációjának eléréséhez, a minél szélesebb körben való terjesztéséhez, a szakemberképzés hosszútávon biztossá tételéhez.
Kezelnie kellett a külső elvárásokat, a felsőoktatási harmonizáció kérdését. A tantervi reformok időszakában a belső elbizonytalanodásokat és hordoznia kellett a fennmaradáshoz szükséges szakmai standardok betartatásának terhét.
Győzködnie és győznie kellett minden egyes napon, mert ezt a küldetést vállalta és pontosan tudta, hogy mi volt a Pető – féle elvárás. Mindennap, amikor elhaladt ezelőtt a szobor előtt, emlékeztette magát arra, hogy ez még a puszta, nem a Kánaán, a célt még nem értük el.
1985. április közepe mérföldkő volt, melynek helyét még Pető András jelölte ki. Az azóta eltelt évtizedek számos személyi, infrastrukturális, szakmapolitikai, szervezeti változást hoztak.
2025-ben letelik a 40 év. Úgy tűnik – mivel még ma is itt állhatunk -, az évtizedek kihívásait kezelni tudtuk, a formálódás szakaszain kisebb-nagyobb sérülésekkel keresztül jutottunk. Fejlődtünk, amiben szükséges volt és bízom abban, hogy azoknak a kísértéseknek is ellen tudtunk állni, amelyeknek kellett.
A következő négy évtized egy része még a miénk, nagyobb része a következő hallgatói, konduktori, oktatói generációé.
Kívánom, hogy leljék meg benne az igazodási pontokat, azokat a személyeket, akikben megbíznak, akikhez a legnehezebb szakmai kihívások közepette is fordulhatnak.
Legyenek lángoszlopaik, akiknek a tudása, elhivatottsága mérce.
S bár ez itt nem a Sínai-hegy, csupán a Kútvölgyi lejtő, Pető sem Mózes és kőtábláink sincsenek, csak humán alapelveink, fontos, hogy találjanak példaképeket, mestereket, akiket érdemes követni.
Akár újabb 40 esztendőn keresztül.”
Az SE Pető András Pedagógiai Intézete szervezésében a professzor egykori lakhelyénél, a Stollár Béla utca 4. szám előtt található emléktáblánál tartottak ünnepi megemlékezést az általános iskola és a szakiskola neveltjeinek műsorával gazdagítva. Muzslai-Bízik Hanna, az SE Pető András Pedagógiai Intézet szakértője ünnepi beszédében rámutatott, hogya professzor lakóhelye, a ház időutazásra hív bennünket; alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk arra az időre, amikor Pető még itt élt, munkálkodott, segít abban, hogy tisztelegjünk az időtálló érték előtt, amit a Professzor megalkotott, s aminek ez az épület az egyik bölcsője volt.
Mint minden évben, a budapesti ünnepségekkel egy időben Szombathelyen, Pető András szülőházánál a Micimackó Konduktív Óvoda munkatársai, a Villányi úti általános iskolában pedig a diákok tisztelegtek koszorúkkal a névadó emléke előtt.
Dr. Földesi Renáta
Vona Zsófia
Muzslai-Bízik Hanna