A sztómaterápia története, fejlődése

A sztómaterápia fejlődése az orvos- és ápolástudomány egy jelentős szakterületének történetét tükrözi. A sztóma (mesterségesen létrehozott nyílás a hasfalon) kialakítását követően a beteg életminősége jelentősen függ a megfelelő sztómaterápiától – ez az ellátás fejlődött sokat az elmúlt évtizedek során. Az alábbiakban összefoglalom a sztómaterápia fejlődésének főbb állomásait:

Kezdetek

Az első dokumentált sztómaképzések főként életmentő beavatkozások voltak, például harci sérülést követően vagy bélelzáródás miatt. Kezdetben nem létezett semmilyen speciális eszköz vagy ellátási rendszer; a betegek túlnyomórészt nem is élték túl ezeket a beavatkozásokat.

A higiéniai és fertőtlenítési ismeretek hiánya gyakori komplikációkhoz vezetett.

Technológiai áttörések

1950-es évek: Megjelentek az első iparilag gyártott sztómazsákok (pl. gumiból készült, újrahasználható típusok).

1960-as évek: Bevezették az öntapadós sztóma alaplapokat, amelyek már kényelmesebb és higiénikusabb ellátást biztosítottak.

Elindult a sztómaterápia, mint különálló ápolási szakterület. Az első sztómaterápiás nővér maga is sztómaviselő volt, Norma N Gill, aki sebészével Rupert B. Turnbullal együtt nemcsak azt ismerték fel, hogy szükség van a sztómások edukációjára, hanem eszközök fejlesztésében is részt vettek.

Sztómaterápiás nővérképzés kialakulása

1968-ban megalakult az Enterostomal Therapy Nurses Association (ETNA), később WOCN néven (Wound, Ostomy, and Continence Nurses Society). Később Norma N Gill alapítója és első vezetője lett a World Council of Enterostomal Therapists nevű szervezetnek Enterosztómaterapeuták Világtanácsának.

Európában és Magyarországon is elindult a sztómaterápiás szaknővér képzése.

Megjelentek a modern, két részből álló sztómarendszerek: alaplap + cserélhető zsák. amely már hidrocolloid alapanyagú volt, és amely bőrbarát és biztonságos ellátását biztosítja a sztómának.

Minőség és betegedukáció fókuszba kerülése

A sztómaterápiás nővérek kulcsszereplővé váltak a betegek edukációjában és pszichés támogatásában. Elindultak a sztómások önsegítő klubjai és a betegtalálkozók.

Bővült a termékkínálat: szagmentes zsákok, bőrbarát ragasztók, konvex rendszerek.

Digitális korszak és személyre szabott ellátás (2010–napjainkig)

Okostelefonos alkalmazások, online konzultáció, digitális naplók segítik a betegek követését.

3D nyomtatással testre szabható eszközök jelentek meg. Nő az igény az egyéni életmódhoz igazított megoldásokra (pl. sporthoz való sztómazsákok).

Környezettudatosabb gyártási megoldások alakulnak.

A jövő irányai

Intelligens eszközök fejlesztése (pl. szivárgást jelző szenzorok). A regeneratív orvoslásban fejlődnek a bélrekonstrukciós lehetőségek, bélpótló technikák.

Továbbra is kiemelt cél a sztómával élők életminőségének javítása, testi és lelki szempontból is.