Az orvosi fakultás szervezése a királynő, Mária Terézia, 1769. november 7-én kelt rendelkezése, ún. intimátuma nyomán indult el az akkori egyetlen magyar egyetemen, Nagyszombaton. Az 1777-es évektől kezdődően Budára, majd 1784-től Pestre költözött, és megindult a kar fejlődése. 

ulloi_ut_webre

A gyorsan fejlődő Pest az eddigiekhez képest gazdagabb és változatosabb beteganyagot biztosított, és a klinikai ágyak száma is 16-ra növekedett. Egyre szaporodtak a tanszékek: elméleti orvostan, természetrajz – 1784; állatorvostan – 1787; államorvostan, különös gyógytan – 1793; elméleti sebészet – 1808; szülészet – 1812; szemészet – 1817.

inagurale2Bécset is megelőzve, 1793-ban az elsők között Pesten kapott önálló tanszéket az államorvostan, ami akkoriban összevontan tartalmazta a törvényszéki orvostant és a közegészségügyet. A himlő elleni védőoltásokat Magyarországon már 1799-től kezdték alkalmazni, 1824-től pedig Gebhardt Ferenc vezetésével Központi Oltóintézet létesült az Orvoskaron belül. A kar tanára volt korának egyik legjelentősebb természettudósa, Kitaibel Pál. Az 1844-ben, Arányi Lajos által alapított Kórbonctani Intézet nemzetközi összehasonlításban is az egyik legkorábbi ilyen intézmény. 1847 elején, mindössze néhány hónappal a Massachussets Hospital-beli első kísérlet után Balassa Pesten már kipróbálta az éteres altatást. Az első altatásos műtétet néhány nappal később Schoepf-Merei Ágost végezte el. A kar a hazai nagy járványok leküzdésében (tífusz, sárgaláz, himlő, a lázadásba torkolló 1831-es és az 1848/49. évi kolera) is mindvégig meghatározó szerepet játszott.

Az orvosképzés időtartamát egy 1774-es rendelet szabályozta első ízben 5, majd az 1786-os tanulmányi rend szerint már csak 4 évre. Az oktatás latinul folyt, majd 1789-ben adták ki az első magyar nyelvű élettan tankönyvet. 1830-ban engedélyezték a magyar nyelv használatát az orvosképzésben, és 1844-ben lett a magyar az oktatás hivatalos nyelve.

Folyamatosan nőtt a tanszékek és a klinikai ágyak száma, míg 1838-ra olyan nagy lett a zsúfoltság, hogy az országgyűlés is foglalkozott az orvoskar helyzetével. A kar tanárai a szűkös körülmények között is igyekeztek lépést tartani az ekkoriban nekilendülő és szakosodó nemzetközi orvostudománnyal, de a szabadságharc leverése után többen börtönbe, emigrációba kényszerültek. A modern orvoskar kiépítése, hatalmas fejlesztési programja 1873-ban kezdődött és 1911-ben zárult le. A meginduló építkezések után az akkor még külterületnek számító Üllői út lett az Orvoskar tengelye, ahol két telepen helyezték el a klinikákat, a füvészkertet és az igazgatóságot. Ezzel egy időben, gyors egymásutánban alakultak az új, gyakran párhuzamos, de kivétel nélkül a kor színvonalán álló, kielégítően felszerelt tanszékek.

Institute_dAnatomie

Az építkezésekkel párhuzamosan kristályosodott ki, elsősorban az Orvosi Hetilapot is elindító Balassa és Markusovszky körül a „budapesti orvosi iskola”. Semmelweis hatására itt indult meg először a műtéti fertőzések tudatos prevenciója. Az elsők között kapott Budapesten tanszéket a közegészségtan, a kiváló bakteriológus Fodor Józseffel az élén. A Schoepf-Merei és Sauer művét folytató Korányi Frigyes kezdte meg a korszerű alapokon álló magyar belgyógyászati iskola kiépítését. Munkáját fia, Sándor vitte tovább. A „magyar Charcot”-nak is nevezett Jendrassik Ernő az ideggyógyászat, Dollinger Gyula az ortopédia, míg Tauffer Vilmos a műtétes nőgyógyászat és szülészet egyik megalapítója volt. A modern sebészetet meghonosító Lumniczer Sándor elsőként alkalmazta a Lister-féle antiszepszist. Schulek Vilmos, Grósz Emil és Imre József munkássága nyomán ebben az időben vált Európa-hírűvé a magyar szemészet. A gyermekgyógyászatban a Bókayak és Kopits Jenő, a csípőficam nemzetközi szakértője említendő. Az anatómus Lenhossék Mihály az idegrendszer finomabb szerkezetének kutatásával kivívta Nobel-díjas kollégája, Santiago Ramón y Cajal elismerését, aki társának tekintette a neuron-tan megalkotásában. A stomatológiában Árkövy József, a gyógyszertanban Balogh Kálmán voltak kiemelkedők. 1907-ben kapott önálló intézetet a radiológia, annak hazai megalapozójával, Alexander Bélával az élén. Az élettan a cseh származású kitűnő Czermákkal vált korszerű tudománnyá az Orvoskaron. Őt Jendrassik Jenő követte, aki a korszerű magyar fiziológiai iskola megalapítását tűzte maga elé célul.

III_Belklinika-korterem

Szembetűnően emelkedett a hallgatók száma. Az 1860-as években 400-500 között mozgott, az 1880- as évekre meghaladta az 1000 főt. 1872-ben vezették be az egységes orvosképzést, így 1878-tól már csak egyetlen orvosi diploma létezett, „egyetemes orvosi tudományok doktora” megjelöléssel. Az 1875-ös egyetemi szabályrendelet a tanszabadság és autonómia biztosítása mellett, lefektette az új, egyetemes orvosdoktori szigorlati rendet. 1881-től változott a tanév időtartama is. Korábban novembertől augusztusig, ezután szeptembertől júniusig tartott.

A háború okozta gazdasági válság idején, 1922-ben végrehajtott reform fő elvként a kutató- és gyakorló orvos együttes képzését tartotta szem előtt. A tanulmányi idő ekkor emelkedett 6 évre, és ekkor vezették be a ma is használatos rite, cum laude, summa cum laude minősítéseket. A budapesti tudományegyetem 1921. április 14-én felvette alapítója, Pázmány Péter nevét, amit 1950-ig viselhetett.

A hallgatók száma 1945-től kezdődően ugrásszerűen megnőtt, így az 1947/48-as tanévtől bevezették a felvételi vizsgát.  

RS16654_IMG_7001 copy-scrAz ötvenes évek elején több kórházat is az egyetemhez csatoltak, klinikákká alakítva át őket és ekkor alakult meg az önálló Budapesti Orvostudományi Egyetem, mely az Orvoskar alapításának 200. évfordulóján 1969. november 7-én felvette Semmelweis Ignác nevét. A megélénkülő külkapcsolatok elősegítették a magyar szakemberek visszatérését a nemzetközi tudományos és szakmai életbe. Az Általános Orvostudományi Karon 1983-ban beindult a német nyelvű, 1989-ben az angol nyelvű oktatás, melyek azonban igazán csak a rendszerváltás után teljesedtek ki.

Az elméleti és tudományos tevékenység és ezek körülményeinek fejlesztését szolgáló beruházásként 1978-ban készült el a Nagyvárad téri Elméleti Tömb (NET), ami sokáig a SOTE jelképe volt és a maga 89 méteres magasságával Budapest 4. legmagasabb épülete.

2008 szeptemberében valóra vált a ’60-as évek óta elképzelt második elméleti épület terve, a Tűzoltó utcai Elméleti Oktatási Központ (EOK), mely több építészeti szakmai díjat is elnyert. A huszonegyedik századnak megfelelő épületben közel kétezer graduális hallgató oktatása folyik, és magas színvonalú, sok nemzetközi elismerést és kollaborációt hozó, nagy összegű kutatói támogatásokkal jellemezhető kutatómunka folyik.

 

Az Általános Orvostudományi Kar (korábban: orvosi kar) dékánjai:

1770/71-1772/73        Prandt Ádám Ignác

1773/74-1774/75        Winterl József Jakab

1775/76                       Trnka Vencel

1776/77                       Prandt Ádám Ignác

1777/78                       Schoretits Mihály

1778/79                       Winterl József Jakab

1779/80                       Trnka Vencel

1780/81                       Rácz Sámuel

1781/82                       Prandt Ádám Ignác

1782/83                       Schoretits Mihály

1783/84                       Winterl József Jakab

1784/85                       Trnka Vencel

1785/86                       Rácz Sámuel

1786/87                       Stáhly György

1787/88                       Prandt Ádám Ignác

1788/89                       Winterl József Jakab

1789/90                       Prandt Ádám Ignác

1790/91                       Rácz Sámuel

1791/92                       Stáhly György

1792/93                       Winterl József Jakab

1793/94                       Stipsics Ferdinánd Károly

1794/95                       Schönbauer József

1795/96                       Stipsics Ferdinánd Károly

1796/97                       Rácz Sámuel

1797/98                       Stáhly György

1797/98-1798/99        Stipsics Ferdinánd Károly

1799/1800-1801/02    Schraud Ferenc

1801/02                       Stipsics Ferdinánd Károly

1802/03                       Schönbauer József

1803/04-1804/05        Stipsics Ferdinánd Károly

1805/06                       Szening János

1805/06-1806/07        Eckstein Ferenc

1807/08-1808/09        Bene Ferenc

1809/10-1810/11        Lenhossék Mihály

1811/12-1812/13        Schuster János

1813/14-1814/15        Reisinger János

1815/16-1816/17        Lenhossék Mihály

1816/17-1817/18        Palkovics András

1818/19-1821/22        Streitt János

1822/23-1825/26        Beer Nepomuk János

1826/27-1829/30        Sadler József

1830/31-1833/34        Csausz Márton

1834/35-1835/36        Csurgovich Sándor

1836/37-1837/38        Birly Ede Flórián

1838/39                       Fabiny János Theophil

1839/40                       Christen Kristóf

1840/41                       Gebhardt Xavér Ferenc

1841/42-1842/43        Bugát Pál

1843/44-1844/45        Eckstein Frigyes

1845/46-1846/47        Havas Ignác

1847/48-1848/49        Schmidt János

1849/50-1854/55        Tognio Lajos

1854/55-1859/60 I.     Gebhardt Xavér Ferenc

1859/60 II.- 1860/61 I. Sauer Ignác

1860/61 II.-1862/63   Rupp Nepomuk János

1863/64                       Stockinger Tamás

1864/65-1866/67        Lippay Gáspár

1867/68-1868/69        Jendrassik Jenő

1869/70-1880/81        Rupp Nepomuk János

1880/81-1887/88        Balogh Kálmán

1888/89-1891/92        Fodor József

1892/93-1893/94        Mihalkovics Géza

1894/95-1895/96        Hőgyes Endre

1896/97-1897/98        Ajtai Kovách Sándor

1898/99-1899/1900    Klug Nándor

1900/01-1901/02        Bókay Árpád

1902/03-1903/04        Thanhoffer Lajos

1904/05-1905/06        Genersich Antal

1906/07-1907/08        Lenhossék Mihály

1908/09-1909/10        Liebermann Leó

1910/11-1911/12        Tangl Ferenc

1912/13-1913/14        Preisz Hugó

1914/15                       Grósz Emil

1915/16-1916/17        Hoór Károly

1917/18                       Buday Kálmán

1918/19                       Krompecher Ödön

1919/20-1921/22        Kenyeres Balázs

1922/23-1923/24        Vámossy Zoltán

1924/25-1925/26        Jakabházy Zsigmond

1926/27                       Tellyesniczky Kálmán

1927/28-1928/29        br. Kétly László

1929/30-1930/31        Farkas Géza

1931/32-1932/33        Szabó József

1933/34-1934/35        Balogh Ernő

1935/36-1936/37        Darányi Gyula

1937/38-1938/39        Belák Sándor

1939/40-1940/41        Orsós Ferenc

1941/42-1942/43        Kiss Ferenc

1943/44-1944/45        Issekutz Béla

1944/45 II. – 1945/46 I. Beznák Aladár

1945/46 II. félév         Kiss Ferenc

1946/47                       Balogh Károly

1947/48                       Melly József

1948/49-1949/50        Babics Antal

1950/51-1954/55        Gegesi Kiss Pál

1955/56-1958/59        Babics Antal

1959/60-1962/63        Tarján Imre

1963/64-1966/67        Zoltán Imre

1967/68-1969/70        Miskovics Gusztáv

1970/71-1972/73        Stefanics János

1973/74-1975/76        Gráf Ferenc

1976/77-1978/79        Miskovics Gusztáv

1979/80-1984/85        Szabó Zoltán

1985/86-1990/91        Fonyó Attila

1991/92-1996/97        De Châtel Rudolf

1997/98-2000/01        Sótonyi Péter

2001/02-2005/06        Szollár Lajos

2006/07-2012/13        Karádi István

2013/14-2018/19        Hunyady László

2019/20-                     Kellermayer Miklós