A távoktatás bevezetése több gyakorlati tárgy oktatását igencsak megnehezítette, Máhli Zsuzsanna az ETK Fizioterápiai Tanszékéről azonban családtagjai segítségével készített oktatóvideókkal biztosította a tanulás folytatását, és tantárgya elektronikus felületén folyamatos kapcsolatot tartott fent hallgatóival.

Tantárgy: Proprioceptív Neuromuszkuláris Facilitáció

Amit tudni érdemes róla: A Proprioceptív Neuromuszkuláris Facilitáció (röviden csak PNF) egyike a legrégebbi gyógytorna koncepcióknak, még az 1950-es évekre nyúlik vissza a kidolgozása. A Semmelweis Egyetemen a gyógytornász hallgatók két félévig tanulják a módszer alapjait, melynek lényege, hogy az emberi szervezetben lévő különböző receptorok – proprioceptorok – stimulálásával hogyan tudjuk segíteni a betegek mozgásának fejlődését.

Mindezek mellett a kurzus résztvevői megtanulnak mozgásmintákban is gondolkodni, hiszen a metódus másik alapja, hogy az emberi mozgás több dimenzióban történik, és az elmozdulásaink is ennek megfelelően különböző diagonálok mentén és változatos mozgáskombinációkban (ezeket nevezzük mozgásmintának) történnek.

 

Tornagyakorlatok bemutatása családtagok segítségével

Máhli Zsuzsanna tanárnő a gyakorlatok szemléltetésére hívta segítségül családtagjait: az átlagban 1-2 perces videók mozgásmintákat tartalmaznak, melyeken a páciens szerepét az oktató kisebbik fia tölti be. A videókat a nagyobbik fiú vette fel, hozzájuk a panzoid.com ingyenes eszköz segítségével intrót és feliratot is készített. Az oktatóvideókat a tanárnő megosztotta a hallgatókkal, majd Zoom-os konzultáción átbeszélte velük a látottakat.

Mivel Zsuzsanna a tárgyat angol nyelven is oktatja, a felvételek félig magyarul/ félig angolul készültek, ezáltal a szakmai angol nyelvet is gyakorolták a magyar hallgatók.

 

Kommunikáció a hallgatókkal

Az oktató az e-learning felületen folyamatos kapcsolatot tartott a hallgatókkal, akik többféleképpen is feltehették kérdéseiket: egyrészt privát üzeneten keresztül, másrészt egy közös fórumba posztolva. Ugyanakkor ha egy hallgató privátban közérdekű dologra kérdezett rá, pl. egy fogásra, Zsuzsanna ennek illusztrálására készített egy fotót a gyermekéről, és megosztotta az összes hallgatóval.

A közös fórumon egyúttal folyamatos egyeztetés folyt a vizsga menetéről és arról, mire lenne még szükségük a hallgatóknak a hatékony tanuláshoz; a kurzus végén pedig az oktató megköszönte a diákok munkáját és alkalmazkodását az új helyzethez.

 

Vizsgáztatás

Ebben a félévben nemcsak az oktató, hanem a hallgatók családtagjai is új szerepben próbálhatták ki magukat. „A digitális oktatás kezdetekor felmérést végeztem a hallgatók körében arról, hogy ki tudja megoldani, hogy a vizsgát egy hozzátartozóján mutatja majd be – mesélte Zsuzsanna. – Normál esetben a hallgatók egymáson vizsgáznak. Erre kaptam azt a választ, hogy mindenki lakik valakivel egy háztartásban (nincsenek egyedül élő hallgatók), és a hozzátartozók vállalják, hogy páciensként részt vesznek a vizsgában.” A vizsgák így a családtagok szereplésével zajlottak, akik az oktató elmondása szerint néha még jobban izgultak, mint maguk a hallgatók.

 

Az említett megoldásokat a konkrét tantárgytól függetlenül a saját gyakorlatukba is átültethetik az érdeklődő oktatók. A következő kérdéseket érdemes átgondolni:

  • Hogyan tudom javítani a hallgatókkal való kommunikációt? Milyen üzeneteket tudnék küldeni feléjük, ami biztonságos, motiváló légkört teremt?
  • Hogyan, milyen eszközökkel tudom biztosítani, hogy a hallgatók eljuttassák hozzám kérdéseiket?
  • Hogyan tudom felhasználni a videót mint eszközt arra, hogy demonstráljam a tananyagot?

Köszönjük szépen Máhli Zsuzsannának jógyakorlata ismertetését! További kérdéseiket feltehetik a mahli.zsuzsanna@se-etk.hu e-mail-címen.

Szívesen beküldené saját, oktatótársa vagy tanára jógyakorlatát? Az alábbi űrlapon várjuk visszajelzését!