Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban!
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajolok, úgy köszönöm meg.