Sokan még mindig ellenérzéssel fogadják, ha kezelésük közben ideiglenesen vagy végleg sztómakivezetésre kerül sor. Ma már azonban a mindennapi életet sem zavarja ez a helyzet, ahogy Orbán Andrea, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika vezető sztómaterapeutája elmondta.
Mikor kapcsolódik be a sztómaápoló nővér a beteg kezelésébe?
A beteg először a sebésszel találkozik, aki felállítja a diagnózist és felveti a műtét lehetőségét. A műtéti technika ismertetésével egyidőben tájékoztatja arról is a beteget, hogy szükséges-e sztóma kialakítása. A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikája speciális abból a szempontból, hogy a kolorektális (vastag- és végbél) műtétek előjegyzési rendszere, sőt, már maga a kivizsgálás is az úgynevezett ERAS Ambulancián keresztül történik.
A csapatnak az ERAS nővérek mellett mi, sztómaápoló nővérek, valamint gyógytornászok, pszichológusok dietetikusok is tagjai. A nemzetközi modellen alapuló rendszer egyik lényeges célja, hogy a beteget minél gyorsabban vissza tudjuk állítani a mindennapi életébe. Felkészítésként velünk, sztómaápoló nővérekkel már a műtét előtt is találkozik a páciens. A preoperatív oktatás során nemcsak vele, hanem – ha lehetőség van rá – a hozzátartozójával is beszélgetünk. Az orvos elmondja, hogy technikailag mi fog történni a műtétnél, mi pedig arra figyelünk, hogy mire műtétre és hazamenetelre kerül a sor, a betegnek már minél több információja legyen.
Sok információt tehát már a műtét előtt megkap a beteg. Mi a következő lépés?
A munkánk másik része a sztóma helyének kijelölése közvetlenül a műtét előtt. Ez azért fontos, mert ha ideális helyre kerül, akkor a beteg hamarabb és könnyebben tudja ellátni, és kisebb a szövődmények kialakulásának esélye is.
Még ma is övezik tévhitek, félelmek a sztóma kérdését? Van lehetőség pszichológus segítségét kérni?
Sajnos sok a tévhit és a félelem, ezért dolgozik velünk pszichológus is; vannak betegek, akik azt mondják, inkább meghalnak, minthogy sztómájuk legyen. A tapasztalat az, hogy ma már a legtöbben úgy érkeznek hozzánk, hogy előtte rákeresnek az interneten, ahol rengeteg információ van, ami téves irányba is elviheti a beteget. Sok a negatív történet, és látszik, hogy egyesek meg tudnak küzdeni a változással, mások viszont nem. A legnagyobb félelem az, hogy leválik a zsák, és szégyenben maradnak az otthonukon kívül.
A betegeket általában megnyugtatja, hogy már a műtét előtti beszélgetésnél mindent megmutatok nekik, biztosítom őket, hogy végigkövetem velük a folyamatot, és amíg meglesz a sztómájuk, itt leszek nekik sziklának. Ők maguk is azt mondják, hogy biztonságot ad, hogy van egy telefonszám a zsebükben, amit bármilyen probléma esetén hívhatnak. Ha a család partner, akkor őket is bevonjuk minden lépésbe. Megtanulják például a sztómazsák cseréjét, így nem fordulhat elő, hogy napokig nem veszi le a beteg a zsákot, mert egyedül nem mer nekifogni.
A sztómával való élés egyébként teljesen önellátó, nem kell hozzá ápoló, segítség; a sztóma ellátása lényegében abban különbözik a normál székeléstől, hogy ez látható. Azt is tudni kell, hogy a félelmek jó része régebbi történetekből ered, azóta viszont rengeteget fejlődtek a segédeszközök: biztonságosabbak, nem láthatóak, van testszínű, átlátszó, többféle bevonattal is készülnek. Nagyjából ötszáz termék van a magyar termékpalettán, és a segítségünkkel a beteg választ, ő dönti el, hogy milyet szeretne használni. Sztómával egyébként akár évtizedekig is lehet élni gond nélkül.
Korlátoz valamiben a sztóma?
Szinte semmiben. Van, aki hegycsúcsot mászik, maratont fut vele, kigyúrja magát kockahasúra vagy átússza a Balatont. Az új termékek tapadófelülete nagyon biztonságos érintkezést biztosít a bőrön, lehet vele zuhanyozni, uszodába menni, legfeljebb a meleg gyógyvizeket nem ajánljuk. Mi, sztómaterápiás nővérek örülünk is neki, amikor vízen lebegő sztómazsákokat látunk a strandokon, mert látjuk, hogy a beteg teljes életet él. Az akadályok egyébként leginkább fejben vannak; sajnos a betegek félnek az előítéletektől, a környezet reakcióitól.
Mennyi plusz időt, foglalatosságot igényel a sztómával való élet?
Ez sok mindentől függ. A vékonybélsztómánál a zsákot napi 4-5 alkalommal kell üríteni, ami alkalmanként pár percet vesz igénybe. A vastagbélsztómások, amikor már megvan a székelés ritmusa, cserélhetik utána is a zsákot és akkor az egész napot tiszta, üres zsákkal töltik. Időigényesebb a szigmoid sztómásoknál az irrigálás, ilyenkor a belet hozzászoktatjuk, hogy beöntéssel ürüljön ki. Ez két-három naponta egy-másfél órás procedúra, de nem kell sztómasegédeszközt viselniük.
A legtöbb betegnél a napi rutin részévé válik az ápolás, amit mindenkinek a saját életritmusába kell beillesztenie. Egyébként érdemes megemlíteni, hogy gyulladásos bélbetegségekkel (colitis ulcerosa és Crohn-betegség) élőknél is alakítanak ki sztómát; náluk a korábbi állandó hasmenés helyett a napi néhány sztómazsák-ürítés komoly életminőségjavulást jelent.
Milyen szövődmények, kockázatok léphetnek fel?
Ritkán alakul úgy, hogy semmilyen gond nem lép fel, és idő kell a megfelelő ápolás megtanulásához. A szövődmények két területet érinthetnek: a sztómának és a bőrnek is lehetnek szövődményei. A korai szövődményeket már a kórházban látjuk, például ha túl szorosra van húzva, szűkül a sztóma stb. A leggyakoribb szövődmény a bőré, mivel megterheli, hogy állandóan egy tapadófelület van rajta. Ha a segédeszköz nem megfelelő méretűre van kivágva, és a széklet vagy a béltartalom rá tud folyni a bőrre, akkor feláztatja, felmarhatja, ami kisebesedik, fáj.
Az első hat hétben a sztóma formája, mérete változik, ezért a betegnek hetente egyszer felül kell vizsgálnia, amire meg is tanítjuk; ennek alapján tudja jól kivágni a megfelelő méretet a sztómazsákból. Nagyon gyakori még a sztóma körüli sérv, amikor a sztóma körül megjelenik egy „pukli”. A gondok megelőzése vagy megoldása érdekében hazabocsátás után varratszedéskor, majd egy hónap múlva kontrolláljuk a betegeket, és megnézzük, van-e szövődmény, technikai probléma. Ha kell, újra megtanítjuk a használatot, vagy felülvizsgáljuk az eszközt, és akár másikat választunk.
Negyedévente, a segédeszközök rendelésekor is történik kontrollvizsgálat, és ettől függetlenül is eljöhetnek hozzánk, kereshetnek minket. Sok problémát lehet műtét nélkül kezelni, és alapvetően a konzervatív módot keressük, operációra csak nagyon indokolt esetben kerül sor. A szövődmények ellen egyébként a beteg is tehet. Fontos ajánlás, hogy tartsa meg a meglévő testalkatát, mert a hízás és a fogyás is ront a helyzeten. Egyébként egyénfüggő, hogy ki mennyi idő alatt szokja meg a sztómát: van, aki teljesen békében él vele és nagyon jól ellátja, de nem tudja megszokni, van olyan is, akit nem zavar, és sajnos van, aki nem hagyja el a lakást sem, pedig bátran megtehetné.
Az eredeti cikket <<ITT>> olvashatja el.