Dr. Zelkó Romána, a kar dékánja úgy fogalmazott: a jubileum emlékezet. “Elődeink teljesítményét dicsérjük. A sok évtizeden át végzett áldozatos munkát a tára mellett, a katedránál, a laboratóriumban, kórházban, klinikán, egészségügyi hatóságnál, és megannyi szép gyógyszerészi munkahelyen” – hangsúlyozta, hozzátéve: a gyógyszerészek nem foglalkozást, hanem hivatást választottak, a gyógyító munka részeseként, elhivatottan szolgálták a beteget, hatékony védelmet nyújtva a kiszolgáltatottság ellen.
Kitért arra: a jubileum megünneplésének célja az is, hogy erősítse a kar jelenlegi és egykori polgárainak összetartozását. “Legyen az Alma Mater mindannyiunk számára a tudás, az értékek, a minőség és a teljesítmény tiszteletének biztos bázisa” – jelentette ki. Mint mondta, a jubilánsok munkájukkal, szolgálatukkal valamennyien hozzájárultak a Semmelweis Egyetem történetének formálódásához, a jelenben képviselt értékeinek megalapozásához. “Hálánkat és köszönetünket fejezzük ki azért, hogy a megszerzett tudás birtokában alkotó munkájukkal tovább öregbítették a Semmelweis Egyetem és a Gyógyszerésztudományi Kar hírnevét. Köszönet életpályájukért, erőfeszítéseikért, példájukért, amelyből mi kései utódok erőt, bátorítást meríthetünk” – mondta a dékán.
Dr. Zelkó Romána kiemelte: szerencsésnek tartja magát, hogy az elmúlt években a kar jubileumi diplomaosztó ünnepségein ő köszönthette tanárait, akik nemcsak neki, hanem gyógyszerészek generációinak jelentettek és jelentenek a mai napig is eligazodási pontot. Jelezte, idén a jubilánsok között van intézeti elődje, Vincze Zoltán professzor, aki nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi gyógyszerésztársadalom ismert és méltán elismert szereplője.
Az ünnepségen a jubilánsok nevében Dr. Vincze Zoltán, a kar korábbi dékánja beszélt, aki a Semmelweis Egyetem dicséretes hagyományának tartja a jubileumi díszoklevelek átadását. Szavai szerint a jelenlévők mindannyian az életük egy mérföldkövéhez érkeztek, amely alkalom a visszatekintésre, az emlékezésre.
Mint mondta, az egyetemnek köszönhetik mindazt, amit tudnak, amilyenné fejlődtek, amelyen tulajdonságúakká váltak és amely tulajdonságok és a képességek révén segítették embertársaikat. Úgy látja, egykori tanáraiknak köszönhetik, hogy a természettudományok útján eljutottak a tárgyilagos igazságszeretethez. “Tanításuk, nevelésük és példaadásuk buzdított a jóindulatba, az önuralomra, a szelídségre, az állhatatosságra, a becsületre, a szorgalmas munkára és arra, hogy minden megnyilatkozásunkat az igazságba vetett hit és a józan ész kormányozza” – fogalmazott, majd egyesével is visszaemlékezett egykori oktatóira.
Dr. Vincze Zoltán emlékeztetett arra: a platina, a rubin, a vas és a gyémánt díszoklevelet elnyerők életére óriási hatással volt a II. világháború, az 50-es évek diktatúrája, benne a gyógyszertárak államosításával, majd az 1956-os forradalom. “Valamennyien tragikus korszak tanúi voltak. Az anyagi sérelmekért talán, a lelkiekért nincs kárpótlás” – hangsúlyozta. Saját korosztályáról, az 50 évvel ezelőtt végzettekről azt mondta: ők már nyugodtabb körülmények között éltek és tanultak, de hatvanas évek is tartogattak izgalmakat. Végül megjegyezte: az elmúlt ötven évben a gyógyszerésztudományban jelentős változások történetek, példaként említette, hogy a gyógyszerkincs szinte teljesen kicserélődött és az akkori 1000-1200 gyógyszer helyett ma már 38 ezer készítményből lehet választani.
A díszokleveleket Dr. Zelkó Romána és Dr. Sótonyi Péter rector emeritus adták át az ünnepelteknek
Tóth-Szabó Szilvia
Fotó: Karancsi Rudolf