Az evészavarokról
általában

Az evészavarok

A táplálékfelvétel, azaz az evés zavarai az utóbbi két évtizedben a pszichiátriai zavarok megkülönböztetett figyelmet érdemlő formáivá váltak. Egyrészt mert gyakoriak, a súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4 %-át érintik, másrészt az anorexia halálozása magas, a betegek 8 %-a tíz éven belül meghal. Sok az enyhébb tünetekkel járó részleges evészavar is. Elsősorban fiatal nők betegségei (leginkább diákokban észlelhetjük), a férfiak mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg. Ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, mert a nőket kifejezett kulturális nyomás éri a karcsúság-ideál jegyében. Férfiakban inkább az atléta-ideál dívik. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat betegnek, nem fordulnak orvoshoz.

Az evészavar fő megjelenési formái:

  • Anorexia nervosa
  • Bulimia nervosa

Az evészavarok kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.

Mi okozza az evészavarokat? – ez az aggódó hozzátartozók visszatérő kérdése. Ma úgy fogalmazhatunk, hogy többféle tényezőnek van szerepe. Vannak hajlamosító faktorok (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló zavarok, vagy a fentebb említett karcsúság-ideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség stb., vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), s betegségfenntartó tényezőkről is beszélünk, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következményei).

Anorexia
nervosa

Anorexia nervosa

Az anorexia nervosa ideges étvágyhiányt jelent szó szerint, kóros lesoványodással járó evési zavar. Az anorexiát nehéz palástolni, mivel a nagyarányú lefogyás felkelti a családtagok figyelmét. Tünetei a következőkben foglalhatók össze:

  1. Félelem az elhízástól soványság esetén is – röviden súlyfóbiáról beszélhetünk.
  2. Testképzavar: a beteg kövérnek látja magát extrém lefogyás után is.
  3. Legalább 15 %-os súlyhiány, súlyvesztés (durva közelítésül: a normális testsúly a testmagasság 100 fölötti cm-einek száma mínusz 10 % – azaz egy 170 cm-es lánynak legalább 63 kg-osnak kell lennie).
  4. Nőknél a menstruáció elmaradása.

 Az anorexiások személyisége is megváltozik, az addig készséges és “jól nevelt” lány dacos, indulatos, akaratos lesz, a családban az evés körüli csetepaték mindennaposakká válnak. A kezelésben gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt szerepük van, nagymértékű fogyás esetén kórházi ellátás szükséges.

Bulimia
nervosa

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa „ökörétvágy”-at jelent, leginkább farkaséhségnek fordíthatjuk. A túlevési rohamokkal és önhánytatással jellemezhető evészavart gyakran nem veszi észre a beteg környezete, mivel titokban hódolnak kóros szenvedélyüknek – néha még a szülő vagy a házastárs sem tudja, hogy túlevések, önhánytatások fordulnak elő. A bulimia tünetei a következők:

  1. Túlevési epizódok, falásrohamok.
  2. A hízás elkerülésére különböző manipulációk: leggyakrabban önhánytatás, vagy túlzott hashajtóhasználat, extrém testedzés, koplalás.
  3. A súlyosabb formák esetében hetente legalább két falásroham van.
  4. Állandó aggodalmaskodás a testsúlyra és alakra vonatkozóan.           

A bulimia általában normális testsúllyal jár, de kövérséggel és soványsággal (anorexiával is) egyaránt társulhat. A kövér bulimiások általában hashajtóznak. Bulimiában néha más viselkedészavarok is előfordulnak: indulatkitörések, öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, önsebzések, alkoholizálás, lopkodás stb. Mindkét evészavar-típus gyakran jár depresszióval vagy kényszerbetegséggel, de más szorongásos zavarral is. Mivel az önhánytatások során a gyomorsav a fogzománc belső felszínét erősen rongálja, nemritkán fogorvos állapítja meg a zavart az önhánytatás eltitkolásakor is.  

Az evészavarok
kezelése

Az evészavarok kezelése

Mindkét típusú evészavar kezelésében az első és sokszor egyáltalán nem könnyű lépés a betegek megtalálása, a rejtett zavarban szenvedők felkutatása. Nagy szerepe lehet ebben a nőgyógyászoknak, akikhez menstruációs zavar miatt  fordulnak, vagy a fogorvosoknak. A következő lépés a betegek motiválása, annak elfogadtatása, hogy kezelésre van szükség. Ez a család feladata, hiszen a beteg – a kórképek lényegéből fakadóan – nem képes reálisan megítélni állapota súlyos, sokszor életveszélyes voltát. Az enyhébb zavarok kezelése járóbeteg-ellátás formájában is sikeres lehet, de ha a fogyás igen nagymértékű, vagy naponta több falásroham-önhánytatás fordul elő, akkor a további kockázatok elkerülése céljából a kórházi felvétel szükséges.  

A pszichoterápiákat tekintve több módszer lehet alkalmas az evészavar tüneteinek megfékezésére. Kiemelendő a családterápia, mert az evéssel kapcsolatos tünetek igen gyakran a családon belüli dac, indulatok kifejeződései. Ez különösen anorexiára érvényes. Igen lényeges a tünetek “jelentésének”, tudattalan céljának megfejtése. A viselkedés- és kognitív terápiák viselkedésváltoztatással, az evéssel és annak kontrolljával kapcsolatos kóros szokások, attitűdök, gondolatok megváltoztatásával dolgoznak hatékonyan. A viselkedésterápia mellett a páciensnek étkezési naplót kell vezetnie, amelybe mindig pontosan rögzíti, mikor, hol, mit és mennyit evett, és hogy milyen érzések társultak az étkezéshez. Sokszor a csoportterápiák is eredménnyel járnak. Bulimiában a hipnózis is hasznos lehet, mert a bulimiások fokozottabban fogékonyak erre a megváltozott tudatállapottal működő módszerre – ami nem csoda, hiszen tüneteik, túlevéseik is némileg “transz-állapotban” zajlanak le. Bulimiások számára önsegítő csoportok is vannak, vagy önsegítő kézikönyvek is megtalálhatók (Cooper: Farkaséhség c. könyve). A kezelés minden formájában a kezelővel való folyamatos együttműködés és a család bevonása lényeges.

Az evészavarok kezelése Szakambulanciánk profiljába tartozik.