A mesterséges intelligencia eszközök szinte egyik napról a másikra betörtek a felsőoktatás mindennapjaiba. A hallgatóink használják őket információkereséshez, feladatok megoldásához, saját munkájuk támogatásához vagy gyakran annak helyettesítésére.
Oktatóként első reakciónk az ellenőrzés szigorítása lehet, ami azonban egyre kevésbé működik. Így a legnagyobb feladatunk úgy beépíteni ezeket az MI-eszközöket az oktatásba, hogy azok támogassák a tanulást és ne a hallgatói gondolkodás helyébe lépjenek. A rendelkezésre álló kutatások és vizsgálati eredmények alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy
a felelős MI-eszközhasználat az önálló szakmai tudásra épül.
Ebben az aktuális és gyorsan változó helyzetben ad gyakorlati választ a Semmelweis Egyetem oktatói számára Dr. Lantos Zoltán, Papp József és Dr. Túri Ibolya által készített Mesterséges intelligencia az oktatásban című útmutató.
A kiadvány tudatosan nem arra öszpontosít, hogy mire képesek az MI-eszközök, mivel az alapvető kérdés az, hogy mit akarunk megtanítani, milyen kompetenciát kívánunk fejleszteni, és ebben milyen szerepet bízunk az MI-eszközökre. A kézikönyv ezért a bizonyítékalapú oktatás, a szakmailag validált tudás, a tanulási célok és az adott oktatási helyzet összekapcsolására épül. Központi szemlélete szerint az MI-eszköz tanulási asszisztensként támogatni tudja a kérdezést, a gyakorlást, az összehasonlítást, a kritikai ellenőrzést vagy a reflexiót, miközben a szakmai tudás kulcselemeinek előhívható megtanulása, a gondolkodás, a szakmai ítéletalkotás és a döntési felelősség továbbra is a hallgató feladata az oktató által irányított és támogatott módon.
Az útmutató kifejezetten a mindennapi oktatói gyakorlat számára készült. Az orvos- és egészségtudományi képzésből vett példákon keresztül mutatja be, hogyan használható az MI-eszköz többek között tudásmagyarázáshoz, formatív kérdezéshez, klinikai gondolkodás fejlesztéséhez, képi és mintázatfelismerési gyakorlatokhoz, kommunikációs készségfejlesztéshez, bizonyítékértékeléshez vagy reflektív tanuláshoz. Külön figyelmet fordít arra is, hogyan előzhető meg a gondolkodási munka indokolatlan kiszervezése, hogyan tehető láthatóvá a hallgató saját teljesítménye, és miként illeszthető az MI-eszköz használata az értékeléshez, az adatvédelmi és szakmai követelményekhez.
Az anyag felépítését is a használhatóság határozza meg. Nem szükséges elejétől a végéig kézikönyvként végigolvasni: az egyes fejezetek önállóan is használhatók egy új feladat, kurzuselem vagy tanulási asszisztens megtervezéséhez. Az összegző módszertani ajánlások, gyakorlati példák, tervezési sablonok, ellenőrzőlisták és értékelési szempontok abban segítik az oktatót, hogy az elveket közvetlenül saját tantárgyára és saját hallgatóira tudja alkalmazni.