Időpont: 2024. május 15. szerda

Honlap, felhívás

Helyszín: Óbudai Egyetem, 1034 Budapest, Bécsi út 96/B.

Szervező: MELLearN – Felsőoktatási Hálózat az Életen Át Tartó Tanulásért Egyesület, Óbudai Egyetem

Doktoranduszok és 3 egyetemi oktató számára a konferencián való részvétel ingyenes, amennyiben részvételi szándékukat jelzik nekünk a monzeger.katalin@semmelweis.hu e-mail-címen.

 

 

 

 

 

A MELLearN Felsőoktatási Lifelong Learning Hálózat a Magyar Rektori Konferencia és a Tempus Közalapítvány szakmai partnerként és az eucen, azaz az Európai Egyetemek LLL Hálózatának tagjaként 2024. május 15-én tartja a 20. tematikus MELLearN Felsőoktatási Lifelong Learning Konferenciát, melynek fókuszában az egyetemek közreműködésével megvalósuló hatékony tudástranszfer és képességfejlesztés lesz.

A tanácskozáson neves külföldi, hazai előadók és kutatók tárják fel a felsőoktatási környezetben zajló tudásmegosztási gyakorlatok és folyamatok trendjeit, az egyéni, továbbá közösségi képesség-fejlesztés kihívásait a digitális transzformáció tükrében.

Kép forrása: Pasztilla aka Attila Terbócs, CC BY-SA 3.0 <https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0>, via Wikimedia Commons


Konferencia-beszámoló

Dr. Dézsi Anna Júlia PhD

Letöltés

Az eddigi legnagyobb létszámmal, 124 fő részvételével zajlott az ide MellearN konferencia az Óbudai Egyetemen.

Ka Ho Mok (Lingnan University) a mesterséges intelligencia befolyását, valamint a Covid alatti online oktatás előnyeit fejtegette az előadása alatt. Sok új technikával, platformmal találkoztak mind az oktatók, mind a hallgatók, melyeket egyénileg tudtak használni. A tanulóik 95%-a elégedett volt az oktatás színvonalával, könnyebben egyénre szabva tudtak tanulni, flexibilisebb volt a rendszer. Egyes tanulmányok azt is megmutatták, hogy az online tanulási formában több időt töltöttek a kurzus programjával, ugyanakkor kevesebb interakciójuk volt az oktatóval. Az online oktatás előnyeinek ellenére a pandémia után a hallgatók azt is megfogalmazták, hogy a személyes oktatást jobban preferálják.

Saját gondolatként a professzor megosztotta, hogy a hallgatókat nem a piac elvárásainak megfelelően kell oktatnunk, hanem olyan embereket kell nevelnünk, akik felelőségteljesen tudnak dönteni és felelősséget tudnak vállalni a világért. Meg kell értetni a diákokkal, hogy mindannyian különbözünk és hogy elfogadónak kell lennünk azért, hogy felelőségteljes polgárai legyünk a Földnek.

Janika Leoste (Tallin University) az észt oktatási struktúráról beszélt: arról, hogy a tudásba fektetnek, felmérik, hogy mire lesz szüksége, milyen képességekkel kell rendelkeznie a kikerült hallgatónak a munkaerőpiacon, és azt hogyan tudja értékesíteni, hogyan tudja a tudását eladni. Kooperációt dolgoznak ki a nagyobb cégek profitorientált vezetői és az egyetemek „tudósai” között azért, hogy egymást segítsék, illetve hogy a vállalatok befektessenek a tudományos munkába, mert azzal ők is növelni tudják majd a bevételüket (lásd EdTech Talents).

Fontosnak tartják azt is, hogy a hallgatókat a jövő tudására készítsék fel, mert az a tudás, amire szükségük lesz, még nincs benne a mostani tankönyvekben.

James E. Katz (Boston University) a mesterséges intelligencia árnyoldalairól beszélt, hogy megfigyel minket, elemez, eltárolja az összes információt, majd ezekkel hogyan befolyásolja különböző szinteken az emberi döntéseket. Az MI algoritmusok által szűri az egyénnek feladott tartalmakat, híreket, melyekkel a döntését, hangulatát befolyásolja. Az MI képes álhíreket generálni, ezzel megmásítva az emberek gondolkodását.

Éljünk a szabad szólás és választás jogával!

Phillip Assinger (Universität Graz) felhívta a figyelmet arra, hogy a hallgatók nagy százaléka dolgozik a tanulmányai mellett, mely erősen befolyásolja a tanulmányaikat, koncentrálóképességüket. Felvetette azokat a kérdéseket, hogy milyen követelményeket támaszthatunk a hallgatókkal szemben, valamint hogy elvárható-e, hogy az oktatás profitorientált legyen.

A kerekasztal beszélgetésnél parázsló vita alakult ki akörül, hogy a digitalizáció zajlik, a transzformáció elengedhetetlen, az egyetemeknek rá kell jönniük, hogy a 21. század már itt van. Ezzel ellentétben a nagy egyetemek lassú mamutként haladnak előre, habár a Covid rákényszerítette az oktatókat a digitalizációra, mellyel színvonalasabban tudták a hallgatókat kiszolgálni.

De jó ez így? A mai ember stressz-szintje egyenlő az I. világháború lövészárkaiban szolgáló katonák stressz-szintjével. Meddig kell elmenni a digitalizációval? Nekünk is meg kell tanulni, hogy felelőségteljes használatra oktassuk a hallgatókat. Ki a digitális kapuőr, ki látja el ezt a feladatot? Szoftveres garancia nincs, Magyarországon a digitális kultúra pedig hiányos, az emberek elhiszik, amit az interneten látnak, olvasnak.

Kitértek arra is, hogy a felvett hallgatók alapvető hiányosságokkal érkeznek az egyetemre, mint az olvasásértés, kritikus gondolkodás és jegyzetelés. A felvett hallgatók (az alacsony pontszámok miatt) nagyon sokszínűek attól függően, hogy milyen szociális háttérrel, műveltséggel érkeznek.

A műhelymunka során a B szekcióhoz csatlakoztam, mely a Demográfiai tényezők és Lifelong Learning (LLL) címet kapta. Érdekes volt látni a különböző munkákat, és hogy mégis mind ugyanazzal a gondokkal szembesülünk.