Pszichológiai team tagjai:
Kalmárné Rikker Zsuzsanna – klinikai szakpszichológus, munkacsoport-vezető, Bagó György – klinikai szakpszichológus, Damó Eszter – klinikai szakpszichológus, Magyar Emma – klinikai szakpszichológus, Durst Anna – klinikai szakpszichológus-jelölt, rezidens
Diplomás foglalkoztató: Mina Katalin
Szociális munkás: Kiss Ildikó
Pszichológiai munkacsoport
A SE II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán folyó gyógyító munkát az ellátás minden területén lehetőség van pszichológiai megsegítéssel kísérni. Mivel pszichológusaink munkája ilyen értelemben a szomatikus ellátáshoz kapcsolódik, velük kapcsolatot felvenni is az elsődleges panaszokat ellátó ambulancián vagy osztályon keresztül lehet:https://semmelweis.hu/tuzoltoklinika/betegellatas/rendelesi-beosztas-2/ Ehhez a szülők kérhetik a gyermek kezelőorvosának vagy a gyermeket ellátó osztály főnővérének segítségét.
Klinikánk pszichológusi munkacsoportjának tevékenysége jelenleg három pilléren nyugszik.
- Hematológiai/onkológiai betegek ellátása három osztályon zajlik, ezek mindegyikén saját, teljes állású pszichológus segíti a gyógyító munkát: 1A Hemato-Onkológia – Bagó György klinikai szakpszichológus; 1B Onkológia – Damó Eszter klinikai szakpszichológus; 2A Neuro-Onkológia – Jánosi Júlia klinikai szakpszichológus. Ezeken az osztályokon a pszichológus feladatai közé tartozik egyrészt a kezelt gyermekek pszichés állapotának felmérése, követése, szupportív és alap-pszichoterápiás megsegítése elsősorban egyéni ellátás formájában, másrészt a betegekhez szorosan kapcsolódó testvérek, szülők szupportálása, támogatása. Ez utóbbi egyéni ülések, valamint szülőcsoport formájában is megvalósulhat. Az onkológiai jellegű betegségek kezelése jellemzően hosszadalmas, sok megpróbáltatással járó folyamat a családok számára. Az osztályos pszichológusoknak kiemelt szerepük van olyan helyzetekben, mint a vizsgálatokra és beavatkozásokra való felkészülés, a mellékhatásokkal való megküzdés, vagy az életvitel, testkép megváltozásához való alkalmazkodás. Ezeken kívül az osztályokon kezelt betegek szülei minden olyan kérdést, problémát jelezhetnek a szakember felé, amelyet a beteg gyermekkel, a betegséggel, a kezeléssel kapcsolatosan pszichológiai vonatkozásúnak éreznek.
- Gyermekneurológiai osztályon dolgozó klinikai szakpszichológus, Kalmárné Rikker Zsuzsanna leginkább az epilepsziával, a mentális, motoros, pszichés fejlődés zavarával, fejfájással, valamint krónikus, progresszív betegségekkel, izombetegségekkel érkező gyermekeket látja el. A neurológiai osztály egyben izomcentrum is, így a pszichológiai ellátás is elsősorban ezek köré a betegségcsoportok köré összpontosul. A pszichodiagnosztika ezen a területen a pszichés tényezők feltérképezéséhez, az organikus/funkcionális zavarok differenciálásához és a sokrétű, sokszínű tünetek hátterében gyakran jelen lévő konverziós, szomatizációs zavarok felismeréséhez is nélkülözhetetlen eljárás. A pszichodiagnosztikai felmérés kiemelten fontos továbbá bizonyos gyógyszerek beállítása előtt, majd a kezelés folyamán is a mellékhatások monitorozása szempontjából. A krónikus, progresszív betegségek (pl. SMA – spinális izomatrófia, DMD – Duchenne izomdisztrófia) nem csak a beteg gyermeknek, hanem a családnak is rendkívül intenzív pszichés terhelést jelentenek. Ezeknek a családoknak a komplex pszichológiai ellátása rendkívül fontos, így kiemelt szerepet kap. Az osztályon ezeket a családokat személyes, egyénre szabott pszichológusi konzultációk segítik, illetve szervezés alatt van az érintetteket összefogó szülőcsoport is. A pszichodiagnosztikai vizsgálatot követően, szükség esetén sor kerülhet gyermekpszichiáter bevonására is, melyet jelenleg más egyetemi klinika szakembere biztosít konzílium formájában. Indokolt esetben lehetőséget biztosítunk a klinikán alappszichoterápiás ellátásra is (krízisintervenció, pszichoterápiás konzultáció, szupportív pszichoterápia, autogén tréning), ezen kívül az osztályos pszichológus segít megszervezni a gyermekek további pszichoterápiás ellátását a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatoknál.
- A klinika többi szomatikus osztályán gyakran differenciáldiagnosztikai kérdések megválaszolásában segít a konzíliumba hívható pszichológus (reumatológia, endokrinológia: Magyar Emma klinikai szakpszichológus; pulmonológia, gasztroenterológia: Durst Anna klinikai szakpszichológus-jelölt, rezidens). A pszichológusok ezeken az osztályokon segíthetnek a teamnek eldönteni, hogy a szomatikus megjelenésű, de ilyen okkal nem, vagy nem teljesen magyarázható tünetek (pl. fájdalom, hányás, hasmenés, légzési nehezítettség, túlsúly) hátterében fennállhatnak-e pszichés jellegű nehézségek. Ennek beigazolódása esetén, lehetőség van helyben rövid alap-pszichoterápiás ellátást biztosítani, vagy szükség esetén területi ellátóhelyre küldeni a beteget. Az itt dolgozó pszichológusok feladata továbbá, hogy a krónikus betegséggel (pl. diabétesz) vagy megváltozott életvitellel (pl. JIA – juvenilis idiopátiás artritisz) küzdő gyermekeket szupportálják, és a gyógykezeléssel való együttműködésüket elősegítsék.
Szociális munka: a klinikai szociális munkás olyan segítő szakember, aki a gyógyító folyamatban résztvevők segítségével a kórházba kerülő gyermekek és családjuk szociális hátterét, gondjait tárja fel, segít ezek megoldásában. A családgondozás során információt nyújt és tájékoztatást ad a kórházi és más szociális szolgáltatásokról, és a kórházi ápolás alatt figyelemmel kíséri a betegek szociális helyzetét. A segítő szakember tanácsadást (jogi, életvezetési, szociális) nyújt a gyermek és családja részére. Tevékenysége során ellátja a betegek szociális vonatkozású érdek- és jogvédelmét, melynek célja, hogy érvényesüljön a „gyermekek mindenek felett álló érdeke” alapelv a gyermekek gondozásában, nevelésében. A kórházi szociális munkát ellátó szakember „híd – funkciót” lát el – kapcsolat a beteg és családja között, valamint az egészségügyi szakszemélyzet és a hivatalos szervek között.
A kórházi szociális munka célja a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzése, kiszolgáltatott helyzet esetén, annak elhárításában való közreműködés, mely során segíti a szülőket olyan lehetőségek felkutatásában, melyekkel a gyermek veszélyeztetettsége mérsékelhető, megszüntethető, és amelyeket igénybe véve, elkerülhető a gyermek kiemelése megszokott családi környezetéből.