2019. november 27-én  rendhagyó módon, zenével, visszaemlékezésekkel teli délutánon idéztük meg Dr. Berend Miklós gyermekgyógyász, egyetemi tanár, Klinikánk egykori igazgatójának alakját, aki 1908-tól, halála napjáig vezetette az 1885-ben alapított Fehér Kereszt Gyermekkórházat, és aki idén éppen száz éve, hogy mártírthalált halt.

Nagy örömünkre szolgált, hogy a rendezvényen köszönthettük Dr. Berend Katalint, Dr. Berend Miklós unokáját, aki maga is a gyermekorvoslást választotta életcéljának. Köszöntőt mondott Prof.Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes úr, a Klinikai Központ Elnöke. A Klinika mostani igazgatójaként, Prof.Dr. Kovács Gábor professzor úr vázolta fel a jelenlegi időszak történéseit és ismertette a jövőre vonatkozó elképzeléseit. A II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika történetét érdekes előadás keretében mutatta be Prof.Dr. Fekete György Professor emeritus, majd ezt követően Dr. Berend Miklós mindannyiunk számára erőt adó életútját és munkásságát ismerhették meg a jelenlévők Dr. Papp István Gyula főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász előadásában. A megemlékezésnek méltó keretet adott Kovács Erika és Bujtor Balázs hegedűművészek által előadott “Zeneművek két hegedűre” című komolyzenei koncertje. A rendezvény állófogadással zárult. Köszönjük minden érdeklődő részvételét!

Galéria

11kép

 

Berend Miklós 1870-ben, Nagykállón született. Oklevelét a budapesti egyetemen, 1892-ben szerezte. A Stefánia gyermekkórházban kezdett el dolgozni, majd a millennium évében hosszabb időre külföldi nagyvárosokba tette át székhelyét, hogy elmélyedhessen a csecsemővédelem aktuális kutatásaiban. Az 1903-1904-es tanévben a budapesti egyetem magántanára lett. A Tűzoltó utcai, 1885-ben alapított Fehér Kereszt Gyermekkórház (a későbbi II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika) igazgatói posztját 1908-tól haláláig töltötte be. Tudományos publikációinak se szeri, se száma. Többek között a csecsemőhaladósággal, a szoptatással, a mesterséges táplálással foglalkozott. Azzal is maradandóvá tette nevét, hogy harcolván a világháborúban, feljegyzéseit tartalmazó kötetét, 1916-ban kiadták, “Dr. Berend Miklós harctéri naplója” címmel.

Nagyrabecsültségét jelzi, hogy halála után nem sokkal Bókay János, a gyermekgyógyászok prominense, az alábbi szavakkal emlékezett meg róla az Orvosi Hetilapban: „Fő érdeme volt a csecsemővédelem kiépítése hazánkban, melynek érdekében tollal és élő szóval törhetetlen buzgalommal működött közre.”