A klinikai oktatóknak sokszor problémát okoz, hogyan egyeztessék össze a betegellátás feladatait az oktatási tevékenységgel. Egy holland medikusok körében végzett kutatás azonban megállapította, hogy a hallgatók klinikai kompetenciáit sokkal jobban befolyásolja az, milyen minőségű oktatásban volt részük a gyakorlat alatt, mint az, hogy összesen hány beteggel találkoztak. A klinikai oktatás – legyen szó akár percekről – tehát kiemelkedő jelentőségű a diákok tudására nézve.
David M Irby és LuAnn Wilkerson tanulmányában (Kaliforniai Egyetem) összegyűjtött néhány olyan módszert, mely rövid idő alatt is hatékony segítséget nyújt a hallgatók számára. A modell három lépésben foglalható össze.
1. A tanuló szükségleteinek felismerése
A tanítás megkezdése előtt érdemes beazonosítani, pontosan mire van szüksége a hallgatónak. A felméréssel kizárható, hogy az oktató olyat tanítson, amit a hallgató már tud vagy amire még nem áll készen, ezzel jelentős időt spórolva. A szükségletek megismeréséhez célszerű bizonyos típusú kérdéseket feltenni vagy megfigyelni a hallgató kompetenciáit egy párperces gyakorlat elvégzése közben.
2. Gyors tanítás
A szerzők több időtakarékos módszert is megemlítenek (SNAPPS-modell, Aunt Minnie-modell), azonban az egyik leghatékonyabb az „egyperces tanító-modell”. A lépéseit így foglalhatjuk össze:
- Ismerjük meg a hallgató véleményét a beteg diagnózisáról.
- Kérdezzük meg, milyen bizonyítékok alapján gondolja ezt.
- Tanítsunk általános alapelveket, pl. a betegségről vagy felismeréséről.
- Adjunk pozitív visszajelzést arról, mit csinált jól a hallgató.
- Javítsuk ki a hibákat vagy/és tegyünk javaslatot a fejlődésére vonatkozóan.
A visszajelzések alapján a módszerrel mind az oktatók, mind a hallgatók igen elégedettek voltak, továbbá a kari oktatás hallgatói értékelése is javult. A tanulmányban konkrét példát olvashatunk az alkalmazására.
3. Visszajelzés adása
A legtöbb modellben szerepel a visszajelzés biztosítása, azonban külön is kiemelendő fontossága miatt. A jó visszajelzés kiemeli a hallgató erősségeit és javaslatot tesz a fejlődésére, miközben kellően részletes és konkrét.
A fenti lépések alkalmazásával az oktatók időszűkében is képesek lehetnek hatékony képzést biztosítani a hallgatóknak. A tanulmány itt érhető el (Semmelweis Egyetem-hozzáféréssel).