Életének 96. évében elhunyt dr. Bognár Ilona (1930-2026), a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának korábbi osztályvezető főorvosa.
1930-ban Kunszentmiklóson született. Pályáját ápolóként kezdte a Kaposvári Kórházban, ahol a betegellátás mindennapi gyakorlatában szerzett tapasztalatai meghatározó alapot adtak későbbi orvosi munkájához. Orvosi diplomáját 1958-ban Budapesten szerezte meg, summa cum laude minősítéssel, rögtön ezután csatlakozott a Tűzoltó utcai részleg (korábbi nevén II. számú Gyermekklinika) gyógyító csapatához – az intézményhez egész szakmai életében kötődött. Munkáját olyan mesterek mellett végezte, mint Petényi Géza, Kerpel-Fronius Ödön és Schuler Dezső.
Szakmai tevékenységének középpontjában a Tűzoltó utcai részleg akkori III. számú Csecsemőosztálya állt, amelyet több mint másfél évtizeden át vezetett. Jelentős szerepe volt a modern folyadékterápia klinikai gyakorlatának kialakításában, különösen a súlyos állapotú, kiszáradással fenyegetett csecsemők ellátásában. Az 1970-es években kezdeményezett szervezési és infrastrukturális változtatásai számottevően csökkentették a kórházi fertőzések előfordulását, miközben következetesen biztosította a legveszélyeztetettebb betegek folyamatos megfigyelését.
Tudományos munkássága szorosan kapcsolódott klinikai tevékenységéhez. Kandidátusi értekezésében a fekvőbeteg-ellátás során észlelt vírusfertőzések jelentőségét elemezte. Kutatásai kiterjedtek ritka fertőző és anyagcsere-betegségekre, valamint úttörő módon foglalkozott a bántalmazott gyermekek és a megrázott csecsemő szindróma orvosi és társadalmi problémáival.
Oktatói munkájában a klinikai megfigyelés és a tudományos gondolkodás egységét képviselte. Tanítványai számára következetessége, szakmai igényessége és felelősségtudata jelentett irányt. Nyugdíjazását követően is részt vett az oktatásban.
A gyógyítás mellett a képzőművészet fontos része volt életének, évtizedeken át alkotott, kiállító művészként is bemutatkozott.
Dr. Bognár Ilona szakmai életútja meghatározó része a Gyermekklinika történetének. Emlékét munkássága, tanítványai, valamint mindazok a családok őrzik, akiknek gyermekei gyógyulásához gyógyító munkájával hozzájárult.