2019. november 27-én  rendhagyó módon, zenével, visszaemlékezésekkel teli délutánon idéztük meg Dr. Berend Miklós gyermekgyógyász, egyetemi tanár, Klinikánk egykori igazgatójának alakját, aki 1908-tól, halála napjáig vezetette az 1885-ben alapított Fehér Kereszt Gyermekkórházat, és aki idén éppen száz éve, hogy mártírthalált halt.

Nagy örömünkre szolgált, hogy a rendezvényen köszönthettük Dr. Berend Katalint, Dr. Berend Miklós unokáját, aki maga is a gyermekorvoslást választotta életcéljának. Köszöntőt mondott Prof.Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes úr, a Klinikai Központ Elnöke. A Klinika mostani igazgatójaként, Prof.Dr. Kovács Gábor professzor úr vázolta fel a jelenlegi időszak történéseit és ismertette a jövőre vonatkozó elképzeléseit. A II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika történetét érdekes előadás keretében mutatta be Prof.Dr. Fekete György Professor emeritus, majd ezt követően Dr. Berend Miklós mindannyiunk számára erőt adó életútját és munkásságát ismerhették meg a jelenlévők Dr. Papp István Gyula főorvos, csecsemő- és gyermekgyógyász előadásában. A megemlékezésnek méltó keretet adott Kovács Erika és Bujtor Balázs hegedűművészek által előadott “Zeneművek két hegedűre” című komolyzenei koncertje. A rendezvény állófogadással zárult. Köszönjük minden érdeklődő részvételét!

Prof.Dr. Szabó Attila, SE klinikai rektorhelyettes, Klinikai Központ Elnöke

Galéria

10kép
Prof.Dr. Kovács Gábor, klinikaigazgató, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika
Dr. Papp István Gyula, főorvos, Felső-Szabolcsi Kórház, Kisvárda

 

Berend Miklós 1870-ben, Nagykállón született. Oklevelét a budapesti egyetemen, 1892-ben szerezte. A Stefánia gyermekkórházban kezdett el dolgozni, majd a millennium évében hosszabb időre külföldi nagyvárosokba tette át székhelyét, hogy elmélyedhessen a csecsemővédelem aktuális kutatásaiban. Az 1903-1904-es tanévben a budapesti egyetem magántanára lett. A Tűzoltó utcai, 1885-ben alapított Fehér Kereszt Gyermekkórház (a későbbi II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika) igazgatói posztját 1908-tól haláláig töltötte be. Tudományos publikációinak se szeri, se száma. Többek között a csecsemőhaladósággal, a szoptatással, a mesterséges táplálással foglalkozott. Azzal is maradandóvá tette nevét, hogy harcolván a világháborúban, feljegyzéseit tartalmazó kötetét, 1916-ban kiadták, “Dr. Berend Miklós harctéri naplója” címmel.

Nagyrabecsültségét jelzi, hogy halála után nem sokkal Bókay János, a gyermekgyógyászok prominense, az alábbi szavakkal emlékezett meg róla az Orvosi Hetilapban: „Fő érdeme volt a csecsemővédelem kiépítése hazánkban, melynek érdekében tollal és élő szóval törhetetlen buzgalommal működött közre.”