A virtuális függőség veszélyeire már az internet korai időszakában is figyelmeztettek a szakemberek, mára pedig egyértelműen látszik, hogy a figyelemfelhívás nem volt alaptalan. Koronczai Beatrix pszichológust, az Egészség elvitelre – Minden, amit önmagadért tehetsz című interaktív egészségfejlesztő könyv egyik szerzőjét kérdeztük függőségről, digitális detoxról.
Nagyon sokszor jön elő szóban és írásban is, ezért érdemes tisztázni: mit is jelent az addikció, a függőség?
Az addikció két – kémiai- és viselkedési – típusáról beszélhetünk, s ezek közös eleme az újra és újra elvégzett tevékenység és kontrollálhatatlan viselkedés. Klinikai értelemben akkor beszélünk addikcióról, ha az adott viselkedés károsítja az ember életét, tehát negatív hatással van az életmódjára, a teljesítményére, az emberi kapcsolataira. De amíg ez nem teljesül, klinikai értelemben nem beszélhetünk függőségről. Például, aki alkalmanként fogyaszt valamilyen mennyiségű alkoholt, még nem feltétlenül alkoholista.
Nagyon leegyszerűsítve, kétféle tábor létezik: az egyik szerint minden embernek van valamilyen függősége, míg a másik váltig állítja, hogy ő „szabad ember”, nincsen semmilyen addikciója. Szakemberként hol látja az igazságot a két álláspont között?
Úgy gondolom, hogy az emberiség többségének valóban van valamilyen „viselkedési függősége”, ha nem is klinikai értelemben, hiszen mindannyian csinálunk olyan dolgokat, amelyek örömöt okoznak számunkra, így azok rendszeres cselekvéssé válva beépülnek a mindennapjainkba.
Mindenkinek megvannak a maga élményei azzal kapcsolatban, hogy valamit újra és újra azért csinál, mert az számára jó érzést okoz. Ahogyan említettem: sokkal inkább az a kérdés, hogy az a bizonyos cselekvés milyen mértékig van jelen az adott egyén életében, mennyire károsítja a funkcionalitását.
A sokat hangoztatott online- vagy internetfüggőség – ami esetében viselkedési függőségről van szó – hogyan jelenik meg az addikciók között?
A digitális addikció témaköréről bővebb információt honlapunk Egészség elvitelre menüpontjában, a virtuális függőség oldalon található.
Az internetfüggőség egy még nem pontosan definiált betegség. Ebben az esetben is van egy olyan domináns online tevékenység, amely uralja az illető életét és megjelenik a kontrollzavar. A tudomány újabban inkább specifikus tevékenységekre bontja ezt a témakört; ezért beszélünk például videójáték-, közösségimédia- vagy online szerencsejáték-függőségről az általános internetfüggőség helyett.
Az internet elterjedésekor szakemberként számítottak arra, hogy a világháló minden előnye mellett súlyos problémaforrássá válhat, amivel nagyon is foglalkozni kell?
Amerikai és brit szakemberek már a kilencvenes években, az internet terjedésének első időszakában is publikáltak az internetfüggőségről. E téma nagyon korán a szakmai diskurzus részévé vált. A videójáték-függőség – igaz, az ide kapcsolódó viselkedések közül egyetlenként – felkerült a mentális betegségek nemzetközi listájára is. A szakma képviselőit az a kérdés is foglalkoztatja, hogy vajon a virtuális függőség, a túlzott internethasználat esetében egy önálló betegségről van-e szó, vagy valamilyen fedőtünete más, jobban körülírható betegségeknek, zavaroknak, mint például a depresszió, szociális szorongás, stb.
Az utóbbi években több techguru is elismerte, hogy a digitális eszközök felépítése szándékosan a függőség kialakulását célozza meg, pszichológusok segítségével. Mi történik az agyban, ami miatt újra és újra előkerül a mobiltelefon, az emberek jó része pedig ennyire szoros kapcsolatot alakít ki a digitális eszközeivel?
A különböző addikciók az agyi aktivitást tekintve nagyon is hasonlóak, ugyanis az agy hasonló területein váltanak ki reakciókat.
Vagyis legyen szó kémiai vagy viselkedési függőségről, minden esetben az agy jutalmazó központja aktivizálódik. De összességében is igaz: bármilyen örömöt okozó tevékenységről – akár az evésről vagy a szexről – legyen is szó, e központ aktivizálódik.
Ez az oka annak, hogy egyes szexuális zavarokat vagy evészavarokat addikciós szemlélettel is vizsgálhatunk.
Milyen jelei vannak, ha valaki ténylegesen függője valaminek? Ráadásul az érintettek nagyon nehezen ismerik fel vagy el, hogy baj van…
Valóban, sok esetben a függő környezete veszi észre először a problémás viselkedést, a betegségbelátás szintje alacsony. Ez minden addikció esetén hasonlóan működik. A függőség egyik legfontosabb jele a kontrollzavar, vagyis amikor az illető már nem tudja az irányítása alatt tartani az adott viselkedést. Újra és újra elhatározza, hogy nem csinálja, nem használja az adott szert vagy eszközt, meghozza a viselkedést korlátozó szabályait, de azokat nem tudja tartani. Ennek megvannak a fizikai és a mentális következményei is, hiszen jelentkezhetnek evés- és alvászavarok, csökkenhet a munkahelyi teljesítmény és károsodhatnak, beszűkülhetnek az emberi kapcsolatok is, mint például az úgynevezett cyberözvegyek esetében, akiket a túlzott internetezés miatt hanyagolnak el. Az internetfüggőség érzelmi következménye akár a depresszió is lehet.
Viszont miután ilyen világban élünk, a gyakran nagymértékű internethasználat a mindennapjaink része – tehát függők lennénk?
Az internetfüggőség kapcsán érdemes tudnunk, hogy ebben az esetben nem feltétlenül az online térben eltöltött idő a legmeghatározóbb indikátor. Hiszen valóban igaz: sok ember számára az internet nélkülözhetetlen a munkája és a kommunikációja miatt is, a pandémia pedig csak ráerősített erre a folyamatra azzal, hogy emberek millióit terelte home office-ba. Viszont amíg mindez nem jelent problémákat az élet egyéb területein, nem áll fenn a függőség ténye. E kérdés inkább a kamaszok esetében jelenik meg erősebben, mert nekik az online világ valóban az életük része; ott kommunikálnak és élik a szociális életüket. Miközben alapvetően sokszor egészséges dolgokra használják, a szülők számára ebben nagyon nehéz nem a függőség jeleit felfedezni.
Azért a felnőtteket sem kell félteni, például megjelent a gyerekelhanyagolás új típusa is, az utóbbi években több tragédia történt már amiatt, hogy a mobil fontosabb volt, mint a gyerekre figyelni…
Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember veszélyeztetettebb erre a típusú függőségre; a serdülők, a fiatalok kitettsége valóban nagy. A fiúk inkább a videójátékok terén – bár a lányok is egyre jönnek föl –, míg a lányok a közösségi média terén veszélyeztetettebbek. Akár a kisgyerekes szülők vagy a munkanélküliek is érintettek lehetnek, mert ezekben az élethelyzetekben az internethasználat jelenti az egyetlen szórakozási formát, kommunikációs lehetőséget. Ezek az időszakok járhatnak nagymértékű stresszel is, így az internethasználat az érzelemkezelési stratégia egyik megnyilvánulása is lehet.
Ha valaki preventíven gondolkodik vagy felismeri, hogy túlságosan sok időt tölt online, ő mit tegyen, hogyan kezdje el a digitális detoxot?
A digitális detox már kisebb lépésekkel is elkezdhető. Ha valaki szeretne belevágni, akkor első lépésként megteheti, hogy a digitális eszközeit nem viszi be az ágyba és az ebédlőasztalhoz. De hozhatnak a barátaival, ismerőseivel közösen olyan szabályt, amely szerint az együttlétek során senki nem veszi elő a mobilját. Miután a mobilok jelzései a függőséget kialakítva a telefonhasználatra kondicionálják az embereket, érdemes azt néma üzemmódba állítani, lekapcsolni a hangjelzéseket. Emellett a száraz november mintájára kialakíthatók a „digitálisan mentes” napok is. Az apró szabályok növelik a tudatosságot és egyre több minőségi időt eredményeznek. A digitális detox eredményességét növelheti a társas támogatás, vagy akár egy szakember bevonása is.
Lippai Roland
Fotók: Canva
