Az egészséges táplálkozás alapját nem a tiltás, hanem az élelmiszerek helyes megválasztása és azok megfelelő arányokban való fogyasztása jeleni – tudtuk meg Veresné Dr. Bálint Márta főiskolai tanártól, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének vezetőjétől. Napjainkban szinte minden pillanatban megjelenik valamilyen új diéta vagy táplálkozási szokásrendszer, ami a laikusok számára akár egészségkárosodást is okozhat, ezért elsődlegesen dietetikusok, táplálkozástudományi szakemberek tanácsaira és szakmai véleményére szabad figyelni.
Napjainkban mit jelent a helyes, az egészséges táplálkozás?
Nincsenek tiltások ezen a téren, de nagyon nem mindegy, hogy miből mennyit fogyasztunk. Fontos az élelmiszerek megfelelő aránya, ahogyan a változatos elkészítési módra is figyelni kell. Persze a csábítás is óriási: minden sarkon gyorsétterem, kávézó, cukrászda… nem azt mondom, hogy ne járjunk ilyen helyekre. Azt mondom, hogy betérhetünk, de válaszunk és fogyasszunk felelősen és ésszel.
Miért nem mindegy, hogy valamit hogyan készítünk el?
Mert például növekedhet a zsírtartalma (rántott hús vs. roston sült hús), csökkenhet a C-vitamin tartalma (friss gyümölcs vs kompót), csökkenhet a kálium-tartalma (főtt zöldborsó vs. párolt zöldborsó)
Van arra ajánlás, hogy mondjuk egy napi étkezésnél hogyan kellene megoszlania a zöldség-gyümölcs, a húsok, zsírok, szénhidrátok, fehérjék arányainak?
Erre az OKOSTÁNYÉR® szakmai ajánlás ad információt, mely egy tányér formán belül mutatja meg, hogy annak az egyik felén zöldség és gyümölcs legyen, a másik felén pedig a gabonafélék és a fehérjeforrások (hal, tej, tejtermékek, tojás, húsfélék) osztozzanak.
Forrás: http://www.okostanyer.hu/
A napi folyadékpótláról mit mond a szakember?
Egy egészséges felnőtt számára nőknek napi 2 l, férfiaknak 2,5 l ajánlott, melynek 20-30 százaléka ételekből, élelmiszerekből (pl. leves, gyümölcs) származik, a maradék a valóbani innivaló. De megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a napi ajánlott 8 pohár innivalóból 5 legyen víz vagy ásványvíz, a többi gyümölcslé, kakaó…stb.
Az arányok és a változatosság egyéni szinten, vagy össztársadalmilag érvényes?
Természetesen az a szerencsés helyzet, ha megjelenik a személyre szabottság, de, nincs annyi szakember, hogy mindenki mellett ott álljon egy. Éppen ezért fogalmazza meg minden egyes ország a saját állampolgárai számára a különböző táplálkozási ajánlásokat, amik adott országban élők igényeit kilencvenkilenc százalékos arányát lefedik. Viszont, ha valakinek személyre szabottan van szüksége tanácsra – például mert babát vár vagy extrém sportot űz – akkor érdemes felkeresnie egy szakembert. Az ajánlások újabban képi formában, mögé illesztett gyakorlatias háttérszöveggel jelennek meg. A legtöbb európai országban valamilyen tányér szimbólum formájában s ez Magyarországon is így van – ahogyan már említettem, OKOSTÁNYÉRNAK nevezzük.
Azt nem lehet mondani, hogy kevés lenne az egészséges táplálkozással kapcsolatos információ, de mégis úgy tűnik, hogy különböző okok miatt az emberek nagy részét nem éri el. Hogyan lehetne ezen változtatni, hogy ez a tudás a mindennapok részévé válhasson?
Azért nehéz ügy ez, mert bár az interneten valóban nagyon sok, a táplálkozással kapcsolatos információ érhető el, az emberek viszont annak ellenkezőjét is megtalálják s akinek a táplálkozástudomány nem a szakterülete, nagyon nehezen igazodik ki a számos, egymásnak is ellentmondó információáradaton. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenki hiteles forrásból tájékozódjon, s hogy az információk mögött szakember – vagyis dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember – álljon. Ők a kompetensek, ők tudnak valódi tanácsokat adni. A táplálkozástudomány egy nagyon forrongó, folyamatosan változó tudományterület, ahol a tudás folyamatosan finomul, bővül, olykor máshová kerülnek a hangsúlyok. Egyéni szinten változtatni pedig nagyon nehéz, mert az embereknek megvannak az otthonról hozott szokásrendszerei, a családi mintázatai, a saját tapasztalatai, az ezek megváltoztatására való kísérlet pedig gyakran félelemmel tölti el őket. Miközben pedig a változtatás magával hozhatna egy életminőségjavulást is. A nagyobb elérés érdekében pedig jelentős erőfeszítések történnek, számos kezdeményezés szolgálja a hiteles információ átadást, ráadásul korosztályonként eltérő módon folynak a kampányok. A kisebb gyerekek számára mesék, rajzfilmek érhetők el, míg a nagyobbakat infografikákkal, tematikus egészségnapok szervezésével igyekeznek a szakemberek elérni. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet támogatásával jelenleg fut egy hathónapos programsorozat az egészséges vízfogyasztást népszerűsítve, erről a merokanal.hu oldalon lehet tájékozódni. Minden azon múlik, hogy sikerül-e az adott korosztállyal megtalálni a hangot, sikerül-e őt megszólítani, motiválni. Szerencsére a dietetikusok, a táplálkozástudományi szakemberek és a hallgatóink is nagyon magas kreativitással dolgoznak. Összességében főleg a szakemberek és az iskolák felelőssége, hogy egészen kicsi kortól az egyetemig figyeljenek a fiatalokra és megtanítsák számukra, hogy mit szabad elhinni, s mit jelent a felelős gondolkodás, azonban ehhez nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon egy erős szakmapolitikai, kormányzati támogatás is.
Nem elég a motiváció, esetleg nem tisztázott, milyen következményei lehetnek egy helytelen táplálkozási szokásnak?
Talán ezek a tényezők is közrejátszanak. De az is igaz, hogy amíg nem fáj, amíg nem alakul ki valamilyen megbetegedés, addig az emberek egy része nem foglalkozik az egészséges táplálkozás kérdésével. Általában akkor válnak befogadókká, ha mint említettem is, babát várnak, vagy szerencsétlenebb esetben megrendült az egészségük és akkor döbbennek rá arra, hogy valamit tenni, változtatni kell.
Többször is említette a hiteles forrásokat, a szakemberek fontos szerepét. Milyen károkat okozhatnak az önjelölt guruk?
A legszélsőségesebb esetben akár egészségkárosodással is szembe kell néznie annak, aki a táplálkozási szokásai megváltoztatása során nem szakértői forrásból táplálkozik és nem hozzáértőtől fogad meg tanácsokat. Nekem, mint tanszékvezetőnek is felelőssége, de a szakmai szövetségünkkel, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségével karöltve számtalan olyan képzést kerestünk meg, amelyek például egy hétvége alatt képeznek ki „táplálkozás-szakértőket”. Voltak, akik a telefonok hatására visszaléptek, míg mások a keresletre hivatkozva vállukat megvonva megtartották a képzéseiket. De azért ezek a szereplők előbb-utóbb a helyükre kerülnek, mert noha nagy a hangja a véleményvezéreknek, ahogyan egyre több hiteles információ birtokába jut valaki, úgy ébred rá a saját felelősségére is, vagyis arra, hogy „az egészségemért én felelek”.
De nem csak önjelölt szakértő van sok, hanem a mindenféle csodadiéták is aranykorukat élik. Utóbbiakról mi a véleménye?
Könnyebb talán egy csoda ígéretében, egy gondolkodást nem igénylő módszerben bízni, és azt hinni, hogy túl sok erőfeszítést nem kell tenni az egészség megtartása érdekében. Legtöbbjük fogyást ígér, de ez nem lesz tartós, mert semmit nem tanul belőle a követője. De a divatok jönnek, mennek. Azonban érdemes azon is elgondolkodni, hogy mennyi pénzbe kerülnek, vagy nem okoznak-e esetleg egészségkárosodást.
Ha sikerül kialakítani egy egészséges és fenntartható táplálkozást, milyen pozitív hatásokkal számolhatunk?
Fontos tudni, hogy az élelmiszerek önmagukban nem gyógyszerek, de ha változatosan étkezünk, akkor a bennük található tápanyagok jótékony hatással vannak a szervezetünkre. Nézzük meg, most éppen diószezon van; a dió különböző zsírsavai védik az érrendszer egészségét, a benne lévő E vitaminok pedig kordában tudják tartani a vírusok-baktériumok ellen képződő szabadgyököket. De említhetem a friss zöldségeket és gyümölcsöket is, amelyek C-vitamin tartalmukkal védik az egészségünket, hozzájárulnak az immunrendszer normál működéséhez. Ilyenek pl. a savanyú káposzta, a brokkoli, a sütőtök, a narancs, a mandarin, a pomelo, vagy a citrom. A felsoroltak esetében figyeljünk a színanyagokra is – piros, narancs, harsogó zöld – amiket a növények is a stressz ellen képeznek. Olyan beazonosítható kémiai vegyületekről van szó a színanyagok kapcsán, amelyek egy részéről már tudjuk: hozzájárulnak a daganatos megbetegedések és az elhízás megelőzéséhez, vagy védik az érrendszer egészségét. Ahogyan említettem, önmagukban mindez nem elégséges az egészséges élethez, de a zöldségekben, gyümölcsökben található anyagok támogatják a betegségek megelőzését.
Ha valaki nem akarja megvárni a bajt – elhízás, érrendszeri megbetegedés, vagy valami rosszabbat – akkor mit kell tennie, hogyan induljon el, hogyan alakítsa át az étkezési szokásait?
Újra szeretném kihangsúlyozni: elsődleges a hiteles forrásokból való tájékozódás. Ha hozzám fordul valaki tanácsért a táplálkozási szokásait illetően, akkor először felmérem, hogy mit, mennyit és milyen gyakran eszik. Amikor beazonosítom, hogy hol van a probléma – például nem reggelizik, vagy naponta csak kétszer étkezik, esetleg este tízkor vacsorázik – akkor átbeszélem vele, hogy mit látok megváltoztatandónak és megkérdezem, hogy ő mit hajlandó megtenni. Ha a három főétkezést, a tízórait és az uzsonnát vesszük alapul és ő nem reggelizik, akkor az a kérdés, hogy hajlandó-e magával vinni valamilyen ételt, amit még ebéd előtt elfogyaszt. De például, ha az látszik, hogy valaki sok sült krumplit és rántott húst fogyaszt és nem akar a mértéken csökkenteni, akkor az a kérdés, hogy hajlandó-e zsír nélkül sütőben sütni. Ha kiderül, hogy valaki nem tartja az étkezési ritmust, ellenben sokat nassol és szereti az egyébként igencsak magas cukortartalommal bíró aszalt gyümölcsöket – amiktől ingadozik a vércukorszint, nincsen bennük izomépítő fehérje és éhes lesz az ember – akkor itt is keresem, keressük a megoldásokat. Nyilván a változás nem történik meg egyik napról a másikra, a változtatáshoz időre van szükség és ettől sokan megrettenek. Ráadásul senki sem képes tökéletesen, ideálisan élni és táplálkozni, még a szakemberek sem; de törekedni lehet egy jobb életmódra. Újra kiemelem: nem kell lemondani például a tortáról, de meg lehet találni annak az egészségesebb, cukormenetesebb változatait is. Ilyenfajta szemléletváltás már megindult az üdítők piacán is és ha minél többen keressük az élelmiszerek egészségesebb verzióit, az a választékban is egyre inkább megjelenik. Ami miatt pedig egyre könnyebb dolga lesz azoknak, akik egészségesen akarnak táplálkozni.
Egy életmódváltásnak van végállomása, vagy folyamatosan foglalkozni kell vele?
Folyamatosan oda kell figyelni, hiszen a változás is folyamatos a szakmában is. Mindig jönnek új információk és kutatási eredmények és a szakemberek sem tévedhetetlenek. Amikor harminc éve elkezdtem a szakmát, például a cukorbetegek részére két szelet húst adunk ebédre, mert úgy gondoltuk, hogy nem emeli meg a vércukorszintet. Ma már ez nem működik, mert tudjuk, hogy a nagy mennyiségű állai fehérje nem tesz jót, veseszövődmények léphetnek föl. A szakma folyamatosan fejlődik, amit lekövetünk és a tudást átadjuk a hallgatóinknak, a fiataloknak, az idős embereknek, akik pedig hatnak a családjukra, a barátaikra, a környezetükre is.
Egy orvos, egy egészségügyi szakember, vagy egy dietetikus milyen keretek között tud segíteni, szükség esetén hol tud beavatkozni?
Az első vonalban jelenleg az orvosok vannak. Noha három évtizede küzdünk érte, a dietetikusok még nincsenek benne az alapellátás rendszerében, de vannak nagyon jó példák is, az úgynevezett praxisközösségek formájában. E közösségekben az orvos mellett dolgozik pl. gyógytornász vagy dietetikus is, így komplexen tudják vizsgálni és támogatni az életmódváltókat, a betegeket. Nagyon fontos lenne, hogy akinek a táplálkozási szokásaival kapcsolatos segítségre, tanácsokra van szüksége, az az alapellátásban is megkapja a támogatást, méghozzá társadalombiztosítás által finanszírozott módon.
