(Rákospalota, 1891. október 1. – Budapest, 1956. október 20.)
Tanszék: Közegészségtani Intézet 1948-1956.
Eredeti családneve Scheff volt. Orvosi oklevelét 1914. augusztus 29-én szerezte a budapesti orvosi karon, de már medikus korában részt vett a Preisz Hugó vezette Bakteriológiai Intézet munkájában 1912-1914 között. Már orvostanhallgató korában belépett a Galilei Körbe, melynek főtitkára lett. 1914 és 1918 között csapatorvosi szolgálatot teljesített az orosz és a montenegrói harctereken. Leszerelése után Liebermann Leó mellett dolgozott a Közegészségtani Intézetben gyakornokként, majd tanársegédként. 1919-ben, a kommunista diktatúra idején referens volt a munkaügyi és népjóléti népbiztosságon. Már tanársegéd volt, amikor 1924-ben meghívást kapott Dienes Lajostól az Egyesült Államokba, ahol 1926-ig az Ashville-i tbc kutatóintézetben dolgozott, majd nyugat-európai tanulmányutat tett. Visszatérve tanulmányútjáról a Székesfővárosi Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézetben dolgozott tovább, 1928-tól osztályvezetői, 1936-tól helyettes igazgatói, 1945-től igazgatói beosztásokban. 1948-ban megbízták a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kara Közegészségtani Intézetének vezetésével. Egyetemi tanári kinevezését 1950-ben kapta meg. Egyetemi kinevezése után nagy igyekezettel tervezte az intézet kibővítését, az asszisztensi kar megteremtését, a közegészségtan óraszámának felemelését. Professzorsága idején vált a közegészségtani stúdium két féléves tárggyá, amely az orvos- és gyógyszerészképzésen kívül az önálló kari keretek között szerveződő fogorvosképzésbe is bekerült. Szakmai munkássága sokrétű volt, de elsősorban a környezeti tényezők kóroktani hatásának (kiváltképp laboratóriumi módszerekkel történő) vizsgálatára összpontosult. Több bakteriológiai módszert dolgozott ki a környezeti elemek és az élelmiszerek higiénés értékmérésére. Kidolgozta a víz- és élelmiszerszabványok higiénés követelményeit. Nagy fontosságúak Budapest levegőjének füst- és korommentesítésére vonatkozó tanulmányai. Számos külföldi eljárást honosított meg és fejlesztett tovább. Mindezek mellett sugárbiológiával is foglalkozott.
Főbb munkái: A nagyvárosi tömörülések vízellátása. Bp., 1934.; Közegészségtani levegőhygiéne. Szeged, 1950.; A vírushepatitisek. /Magyar Imrével/. Bp., 1955.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 8-1-A/0/1/129-130.
(Forrás: Tahin Emma: A Közegészségtani Intézet vázlatos története 1874-2005.)